Szeptember 14. – 198. nap

 

Ezd 9-10

Ezdrás küzdelme a vegyesházasság ellen.

9 ¹Amikor ezekkel elkészültek, elém járultak a főemberek, és így szóltak: „Izrael népe, a papok és a leviták nem különültek el a földnek undokságaiba süllyedt népeitől, a kánaániaktól, hettitáktól, perizitáktól, jebuzitáktól, ammonitáktól, moábitáktól, egyiptomiaktól és amoritáktól. ²Ehelyett lányaik közül vettek maguknak és fiaiknak feleséget, s így a szent faj összekeveredett a pogány népekkel. S ebben a törvényszegésben a vezetők és elöljárók voltak az elsők.” ³Amikor ezt megtudtam, megszaggattam ruhámat és köntösömet, téptem fejemen a hajat meg a szakállamat, és csak ültem magamba roskadva. ⁴Mind körém gyűltek, akik a fogságból hazatértek hűtlensége miatt remegtek Izrael Istenének szavától. Egészen az esti áldozat idejéig ott ültem, magamba roskadva.

Ezdrás bűnbánati imája.

⁵Az esti áldozatkor legyőztem lesújtottságomat, megszaggatott ruhában és köntösben térdre borultam, s kitártam kezemet az Úr, az én Istenem felé, ⁶és így szóltam: „Istenem, a szégyentől és pironkodástól nem merem tekintetemet feléd emelni, Istenem. Mert vétkeink úgy elszaporodtak, hogy teljesen elborítottak, és bűneink egészen az égig érnek. ⁷Atyáink napjaitól mind a mai napig folyvást csak vétkeztünk. Bűneink miatt kerültünk mi, királyaink és papjaink a népek királyainak kezére, kardélre, fogságba, s lett sorsunk a kifosztás és megvetés, s így áll a dolog velünk ma is. ⁸Most azonban egy szempillantásra megkönyörült rajtunk az Úr, a mi Istenünk: Meghagyott egy maradékot, s menedéket adott nekünk szent helyén. Megengedte Istenünk, hogy fölcsillanjon a szemünk, és egy kissé föllélegezzünk szolgaságunkban. ⁹Mert szolgák vagyunk, de nem hagyott el minket Istenünk szolgaságunkban: fölkeltette irántunk a perzsa királyok jóindulatát, s életet öntött belénk, hogy fölépíthessük Istenünk házát és helyreállíthassuk romjait. Védőfalat emelt nekünk Júdában és Jeruzsálemben. ¹⁰Mit mondhatunk hát, Istenünk? Megszegtük parancsaidat, ¹¹amelyeket szolgáid, a próféták által szabtál nekünk, ezekkel a szavakkal: az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld a föld népeinek tisztátalansága miatt, azok miatt, amelyekkel beszennyezték az egyik végétől a másikig. ¹²Ezért ne adjátok lányaitokat az ő fiaiknak feleségül, s az ő lányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak. Ne törődjetek sem a békéjükkel, sem a jólétükkel, hogy erősek lehessetek, a föld legjava termését ehessétek és örökségül hagyhassátok (a földet) fiaitokra, mindörökre. ¹³Azok után, amik gonoszságaink és nagy bűneink miatt történtek velünk, ó Istenünk, kíméletből kevesebbet mértél ránk, mint amennyit bűneink miatt érdemeltünk, lám meghagytál nekünk egy maradékot – ¹⁴megszeghetnénk-e még parancsaidat és szövetkezhetnénk-e ezekkel az utálatra méltó népekkel? Nemde föllángolna haragod és elpusztítanál minket, nem hagynád meg a csekély maradékot sem? ¹⁵Urunk, Izrael Istene, te igaz vagy, hogy még ma is van belőlünk egy maradék. Nézd, itt vagyunk előtted a vétkeinkkel, miattuk nem állhatunk meg színed előtt.”

Izrael fiai elbocsátják idegen származású feleségeiket.

10 ¹Míg Ezdrás – könnyek közt és az Isten háza előtt leborulva – imádkozott és bűnvallomást tett, Izraelből hatalmas tömeg gyűlt köréje, férfiak, asszonyok és gyermekek, s a nép hangosan zokogott. ²Akkor Elám fiai közül Jechiel fia, Sekanja kezdett el beszélni. Így szólt Ezdráshoz: „Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, hisz idegen asszonyokat vettünk feleségül a föld népei közül. De azért még van remény Izrael számára. ³Tegyünk fogadalmat Istenünknek, hogy elbocsátjuk az idegen asszonyokat, és azokat a gyermekeket is, akiket szültek, az én uramnak és azoknak a tanácsára, akik ügyelnek a törvény megtartására. A törvény szerint kell eljárni. ⁴Rajta hát! Mert neked kell vállalnod a feladatot, de támogatunk. Légy bátor és tedd meg!” ⁵Ezdrás fölkelt, megeskette a papok és a leviták vezetőit és egész Izraelt, hogy úgy tesznek, amint (Sekanja) mondja nekik. Meg is esküdtek. ⁶Ezután Ezdrás elhagyta az Isten házát és Eljasib fiának, Jochanannak szobájába ment, s ott töltötte az éjszakát, sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott, mert gyászolt a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. ⁷Júdában és Jeruzsálemben mindenkinek üzentek, aki hazatért a fogságból, hogy menjen el Jeruzsálembe. ⁸Aki – a vezetők és vének határozata szerint – három napon belül nem jelenik meg, annak minden vagyonát elkobozzák, őt magát meg kizárják a fogságból hazatértek közösségéből. ⁹Júda és Benjamin (törzséből) mind összegyűltek három nap alatt a férfiak Jeruzsálemben, a kilencedik hónapban, a hónap huszadik napján. Az egész nép az Isten háza előtti téren ült, és remegett a kellemetlen dolog és az esőzés miatt. ¹⁰Ekkor fölállt Ezdrás pap, és így szólt hozzájuk: „Hűtlenek lettetek, amikor idegen asszonyokat vettetek feleségül, s így csak szaporítottátok Izrael vétkeit. ¹¹Most hát dicsőítsétek meg az Urat, atyáitok Istenét, teljesítsétek akaratát és különüljetek el a föld népétől és az idegen asszonyoktól.” ¹²Erre az egész gyülekezet hangosan azt felelte: „Kötelességünk azt tenni, amit mondtál! ¹³Mivel azonban sok a nép, és itt az esőzés ideje, nem maradhatunk kint. Egyébként is nem egy vagy két napra való teendőről van szó, hiszen sokan vétkeztünk ebben a dologban. ¹⁴Vezetőink képviseljék az egész közösséget, s azok, akik városainkban idegen asszonyokat vettek feleségül, mind jelenjenek meg a meghatározott napokon a városok véneivel és bíráival együtt, amíg el nem hárítjuk magunkról Istenünk haragját, amit ez a bűn vont ránk. ¹⁵Csak Azael fia, Jonatán és Tikva fia, Jahzeja ellenezték a dolgot. Ugyanakkor Mesullam és Sabtai levita támogatta őket. ¹⁶A fogságból hazatértek tehát a határozathoz tartották magukat. Ezdrás pap nemzetségeik szerint családfőket választott magának segítségül, mind név szerint számba véve. A tizedik hónap első napján kezdték meg az ülést, hogy az ügyet kivizsgálják, ¹⁷s az első hónap első napjáig minden férfi dolgával végeztek, aki idegen asszonyt vett feleségül.

A vétkesek jegyzéke.

¹⁸A következők voltak a papok között, akik idegen asszonyokat vettek feleségül: Jesuának, Joszadak fiának fiai és testvérei közül Maaszeja, Eliezer, Jarib és Gedalja. ¹⁹Ezek esküvel ígérték meg, hogy elbocsátják asszonyukat, és vétkükért bemutattak egy kost engesztelő áldozatul. ²⁰Immer fiai közül Hanani és Zebadja. ²¹Harim fiai közül Maaszeja, Illés, Semaja, Jechiel és Uzija. ²²Paschur fiai közül Eljoenáj, Maaszeja, Jismael, Netaneel, Jozabad és Eleáza. ²³A leviták között: Jozabad, Simi, Kelaja – ugyanaz, mint Kelita –, Petachja, Júda és Eliezer. ²⁴Az énekesek közül: Eljasib. A kapuőrök közül: Sallum, Telem és Uri. ²⁵Izrael fiai közül: Paros fiai közül: Ramja, Jizzia, Malkia, Mijamin, Eleazár, Malkia és Benaja. ²⁶Elám fiai közül: Mattanja, Zakariás, Jechiel, Abdi, Jeromet és Illés. ²⁷Zattu fiai közül: Eljoenáj, Eljasib, Mattanja, Jeromet, Zabad és Aziza. ²⁸Bebai fiai közül Jochanan, Hananja, Zabbai, Atlai. ²⁹Bigvai fiai közül: Mesullam, Malluck, Jedaja, Jasub, Jisal és Jeremot. ³⁰Pahat-Moab fiai közül: Adna, Kelal, Benaja, Maaszeja, Mattanja, Becaleel, Binnui és Manassze. ³¹Harim fiai közül Eliezer, Jisia, Malkia, Semaja, Simeon, ³²Benjamin, Malluch, Semarja. ³³Hasum fiai közül: Mattenai, Mattata, Zabad, Elifelet, Jeremai, Manassze, Simi. ³⁴Bani fiai közül: Maadai, Amram, Joel, ³⁵Benaja, Bedia, Kelaja, ³⁶Vania, Meremot, Eljasib, ³⁷Mattanja, Mattenai, Jasszai; ³⁸Binnui fiai közül Simi, ³⁹Selemja, Nátán és Adaja. ⁴⁰Zakkai fiai közül Sasai, Sarai, ⁴¹Azareel, Selemja, Semarja, ⁴²Sallum, Amarja, József; ⁴³Nebó fiai közül: Jejel, Mattitja, Zabad, Zebina, Jaddai, Joel, Benaja. ⁴⁴Ezek mind idegen asszonyt vettek feleségül. Elküldték az asszonyokat is, a gyermekeket is.

 

Jób 42

Jób utolsó felelete.

42 ¹Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: ²Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. ³Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. ⁴[Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!] ⁵Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. ⁶Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!

V. BEFEJEZÉS

⁷Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. ⁸Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.” ⁹A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra. ¹⁰Az Úr jobbra fordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. ¹¹Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt. ¹²Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt. ¹³Volt hét fia és három lánya is. ¹⁴Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. ¹⁵Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. ¹⁶Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen. ¹⁷Jób öregen és az élettel betelve halt meg.

 

ApCsel 20,13-38

Pál Milétuszban.

¹³Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni. ¹⁴Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk. ¹⁵Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba. ¹⁶Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen időt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. ¹⁷Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. ¹⁸Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, ¹⁹és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amelyek a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. ²⁰Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. ²¹Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. ²²Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, ²³csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. ²⁴De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról. ²⁵És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki. ²⁶Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére. ²⁷Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek. ²⁸Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. ²⁹Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. ³⁰Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. ³¹Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket. ³²Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget. ³³Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. ³⁴Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg. ³⁵Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ³⁶Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük. ³⁷Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták. ³⁸Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.