Február 22. – 359. nap

 

2Makk 1-2

A Makkabeusok második könyve

1. LEVELEK AZ EGYIPTOMI ZSIDÓKNAK

Első levél.

11Üdvözlet testvéreinknek, az Egyiptomban élő zsidóknak! Testvéreitek, a Jeruzsálemben és Júdeában élő zsidók minden jót kívánnak. 2Halmozzon el benneteket az Isten jótéteményeivel, és emlékezzék meg hűséges szolgáival, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről. 3Adjon mindnyájatoknak Őt félő, akaratát bizalommal, készségesen teljesítő szívet. 4Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt, és adjon nektek békességet. 5Hallgassa meg kéréseiteket, bocsásson meg nektek, és ne hagyjon el benneteket a szorongattatás idején. 6Így imádkozunk most itt értetek. 7Demetriusz király uralma idején, a 169. esztendőben meg így írtunk mi, zsidók, nektek: „A ránk szakadt szorongattatásnak ezekben az éveiben, amikor Jázon és követői elpártoltak a szent földtől és a királytól, 8felgyújtották a templom nagy kapuját és ártatlan vért ontottak, az Úrhoz könyörögtünk és meghallgatásra találtunk. Akkor égő­ és ételáldozatot mutattunk be, meggyújtottuk a mécseseket és kitettük a kenyeret.” 9S most azért írunk, hogy Kiszlév hónapjában ti is üljétek meg a sátoros ünnepeket. A 188. esztendőben járunk.

Második levél. Megszólítás.

10Jeruzsálem és Júdea lakói, a nagytanács és Júdás üdvözletüket küldik és jó egészséget kívánnak Ptolemeusz király nevelőjének, a fölkent papok nemzetségéből való Arisztobulosznak, valamint az egyiptomi zsidóknak.

Köszönet Antiochusz megbüntetéséért.

11Nagy veszedelmekből mentett ki az Isten, ezért szívből köszönjük neki, hogy harcolt értünk a király ellen.12Mert ő űzte ki azokat, akik a szent városban harcoltak. 13Amikor ugyanis a vezérük legyőzhetetlennek látszó seregével Perzsiába ment, Nanea templomában agyonütötték őket, Nanea papjai ugyanis cselhez folyamodtak.14Antiochusz odament azzal az ürüggyel, hogy eljegyzi magát vele, hogy így a kincseket jegyajándékul elvihesse. 15Nanea templomának papjai ki is hordták (a kincseket). De amikor kevesedmagával a templom területére ment, mihelyt belépett, bezárták a templomot. 16Majd kinyitottak egy titkos ajtót a tetőn, és köveket dobálva agyonütötték a fejedelmet embereivel együtt. Darabokra vágták, és levágott fejét odavetették a kint várakozóknak. 17Istenünk legyen áldott mindenben, mivel kiszolgáltatta az istenteleneket!

A szent tűz.

18Amikor Kiszlév hónap huszonötödik napján meg akartuk ünnepelni a templom megtisztítását, illőnek tartottuk, hogy ti is üljétek meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét annak emlékére, hogy Nehemiás fölépítette a templomot és az égőáldozatok oltárát, és áldozatot mutatott be. 19Mert amikor atyáinkat elhurcolták Perzsiába, a jámbor papok vittek magukkal tüzet az égőáldozatok oltáráról, és elrejtették egy kiszáradt kúthoz hasonló üregben. Itt őrizték, úgyhogy a helyről nem is szerzett senki tudomást. 20Évek múltán úgy tetszett az Úrnak, hogy a perzsa király hazaengedje Nehemiást. Ekkor elküldte azoknak a papoknak az utódait a tűzért, akik elrejtették. Amikor ezek jelentették, hogy nem találtak tüzet, csak iszapos vizet, megparancsolta, hogy merítsenek belőle és vigyék oda neki. 21Mindent előkészítettek az áldozathoz. Most Nehemiás megparancsolta a papoknak, hogy a fára és ami rajta volt, arra öntsék rá a vizet. 22Amikor ezt megtették s egy kis idő elteltével kisütött a nap, amelyet eddig felhő takart, hatalmas láng lobbant fel, úgyhogy mindnyájan elámultak rajta.23Míg az áldozat égett, a papok imádkoztak. A papok kezdték Jonatánnal az élükön, a többiek pedig – Nehemiással – folytatták. 24Így hangzott az ima: „Urunk, Urunk és Istenünk, mindenek Teremtője, Félelmetes és Hatalmas, Igazságos és Könyörületes, 25Egyetlen Király és Jótevő, az Élet javainak Egyedüli Osztogatója, Egyetlen Igaz, Mindenek fölötti Úr, Örökkévaló, Te minden veszedelemből kimented Izraelt, kiválasztottad atyáinkat és megszentelted őket! 26Fogadd el az áldozatot a népért, Izraelért. Oltalmazd és szenteld meg örökségedet. 27Szétszórtságunkból vezess bennünket újra együvé. Szabadíts meg minket a pogány népek szolgaságától! Tekints irgalmasan a megalázottakra és a megvetettekre. Akkor megtudják a pogányok is, hogy a mi Istenünk vagy. 28Büntesd meg azokat, akik minket gyötörnek és gőgösen gyaláznak. 29Verjen gyökeret néped szent helyeden, amint Mózes mondta.” 30Aztán dicsőítő énekeket énekeltek a papok. 31Amikor az áldozat egészen elégett, Nehemiás megparancsolta, hogy a maradék vizet is öntsék rá a nagy kőre. 32Amikor ezt megtették, láng csapott fel, de az oltárról átcsapó láng elnyelte. 33Amikor az esetről tudomást szereztek, jelentették a perzsa királynak, hogy azon a helyen, ahol az elhurcolt papok elrejtették a magukkal hozott tüzet, víz tört fel – ezzel szentelték fel Nehemiás emberei az áldozati ajándékokat. 34Miután kivizsgáltatta az ügyet, a helyet bekerítette és szentté nyilvánította. 35Azokat pedig, akik elnyerték kegyeit, gazdagon megajándékozta.36Nehemiás emberei neftarnak nevezték, ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták.

Jeremiás elrejti az istentisztelethez használt tárgyakat.

21Az írásokban azt is megtalálni, hogy Jeremiás próféta megparancsolta az elhurcoltaknak, hogy vigyenek a tűzből, amint erről szó volt. 2Azt is lelkükre kötötte a próféta az elhurcoltaknak, amikor átadta nekik a törvényt, hogy ne feledkezzenek meg az Úr parancsairól, s ne tévelyedjen el szívük a pompás arany­ és ezüstbálványok láttán. 3Más hasonló szavakkal is intette őket, hogy ne hagyják a törvényt lelkükből kiveszni.4Az is benne van az Írásban, hogy a próféta isteni sugallatra elrendelte, hogy a sátort és a szövetség ládáját vigyék utána. Aztán fölment arra a hegyre, amelyre Mózes ment az Istentől örökségül kapott földet megnézni.5Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerű lakóhelyet, odavitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot. 6Kísérői közül néhányan visszatértek, hogy megjelöljék az utat, de nem találták. 7Amikor Jeremiás ezt megtudta, e szavakkal korholta őket: „A helynek ismeretlennek kell maradnia mindaddig, míg Isten újra egybe nem gyűjti népét, és meg nem könyörül rajta. 8Akkor az Úr majd kinyilvánítja ezt a helyet. Megjelenik az Úr dicsősége és a felhő, mint Mózes idejében, és akkor, amikor Salamon imádkozott, hogy a templom fölszentelése magasztos legyen.” 9De azt is megírták, hogy a templom befejezésekor és fölszentelésekor milyen áldozatot mutatott be a bölcs; 10hogyan könyörgött Mózes az Úrhoz, mire aztán tűz hullott alá az égből és elemésztette az áldozatot; ugyanígy imádkozott Salamon is, és tűz hullott alá, és megemésztette az égőáldozatot. 11Mózes azt mondta: „Mivel az engesztelő áldozatot nem fogyasztották el, a tűz emésztette meg.” 12Így Salamon is nyolc napig tartó ünnepet tartott.

Nehemiás emlékiratai.

13Az írásokban, a Nehemiás emlékezetére írt följegyzésekben ugyanez olvasható. Aztán még az, hogy könyvtárat létesített, ahova összegyűjtötte a királyok és a próféták könyveit, Dávid írásait és a királyok adományleveleit. 14Ugyanígy Júdás is összegyűjtötte a háborúkban elkallódott könyveket. A kezünkben vannak.15Ha valamire szükségetek van, küldjetek embereket, és vitessétek el magatoknak.

Meghívás a templomszentelés ünnepére.

16Azért írunk nektek, mert meg akarjuk ünnepelni a templomszentelést. Szép volna, ha ezeket a napokat ti is megülnétek. 17Isten megszabadította népét, és odaajándékozta nekik örökségül az országot, a királyságot, a papságot és a szentélyt, 18amint a törvényben megígérte. Bízunk Istenben, hogy hamarosan megkönyörül rajtunk, és minden égtáj felől újra összegyűjt bennünket a szent helyen. Már eddig is nagy veszedelemből mentett ki és megtisztította a szent helyet.

2. A SZERZŐ ELŐSZAVA

19Júdásnak, a Makkabeusnak és testvéreinek a történetét, a fönséges templom megtisztítását és az oltár fölszentelését, 20továbbá az Antiochusz Epifanész és fia, Eupator elleni háborúkat, az égi jelenéseket azok javára, 21akik a zsidóságért oly dicső hőstetteket vittek végbe, hogy bár kevesen voltak, az egész országot visszafoglalták, a barbár hordákat kiűzték 22és visszaszerezték az egész földkerekségen híres templomot, a várost fölszabadították, a már-már érvényüket vesztett törvényeknek meg érvényt szereztek, mert az Úr irgalmas volt jóságában – 23ezeket Kirenei Jázon mind megírta, öt könyvében. Mi megkíséreljük egy könyvben röviden összefoglalni. 24Mert a töméntelen számra gondoltunk, és azokra a nehézségekre, amelyek a tudnivalók bőségéből azok számára adódnak, akik bele akarnak mélyedni a részletekbe. 25Ezért arra törekedtünk, hogy az olvasni vágyónak kellemes olvasmányt, a tanulni akarónak pedig emlékeztetőt nyújtsunk, röviden szólva, minden olvasónak hasznára legyünk. 26Számunkra, akik vállaltuk a rövidítés munkáját, természetesen nem volt könnyű, ellenkezőleg, izzadságba és virrasztásba került, 27ahogy vendégséget rendezni és a vendégeket kielégíteni sem könnyű. De sokak javára való tekintettel szívesen vállaljuk a fáradságot. 28A részletek alapos tanulmányozását átengedjük a történetíróknak. Magunk arra törekszünk, hogy egyszerű összefoglalást adjunk. 29Ahogy új épület emelésekor is az építőre hárul az egész épület gondja, a díszítőnek és a festőnek pedig a díszítés a dolga, úgy tetszik, velünk is hasonlóképpen áll a helyzet. 30A történet első megírójának a feladata a kutatás, a források alapos tanulmányozása és a részletek feltárása. 31A könyv átdolgozójának megengedhető, hogy a kívánt módon lerövidítve szóljon, és a részletekbe menő elbeszélésről lemondjon. 32Kezdjük hát az elbeszélést, hiszen máris soká időztünk az előszónál. Balgaság volna az előszót nyújtani, a történetet magát meg rövidre fogni.

 

Sir 45

Mózes.

451Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését. Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják. 2Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket, és naggyá tette ellenségei rémületére. 3Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét. 4Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül. 5Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.

Áron

6Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből. 7Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsőség köntösét adta rá. 8Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot, 9amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengő díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen, emlékeztetőül népe fiainak. 10Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból művészi hímzéssel; pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetből készült drága munkát;11drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára;12aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a „Szent” feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz. 13Előtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az ő fiai, és azok utódai mindörökké. 14Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben. 15Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet. 16Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát, az illat­ és az emlékáldozatot, s kiengesztelődést szerezzen a népnek. 17A parancsait is őrá bízta, valamint a törvény előírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének. 18Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Datannal s Abirammal tartottak, Korach bandája, tajtékzó dühvel 19– az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta őket izzó haragjában –, csodát tett általa, s tűzvésszel mind elpusztította őket. 20Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés első részét, előbb neki rendelt bőséges kenyeret. 21Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak. 22De a nép földjéből nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az ő része s öröksége.

Pinchász

23Harmadiknak Pinchász kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott az Úr félelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést szerzett Izrael népének. 24Ezért a béke szövetségét kötötte vele, s a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a főpapi tisztséget egyszer s mindenkorra. 25Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára. 26Adjon Isten békességet a szívetekbe, hogy igazságosan ítélkezzetek népe fölött, az ősök erényei el ne enyésszenek, és szálljon át utódaikra hírnevük!

 

Jel 16

A hét csésze kiöntése.

161Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!” 2Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak. 3A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult. 4A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak. 5Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: „Igazságos vagy, te, aki vagy és aki voltál! 6Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!” 7Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.” 8A negyedik a Napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje. 9Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra. 10Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, 11s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg. 12A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. 13S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. 14Ördögi lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. 15Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül és ne lássák szégyenét. 16Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak. 17A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott, és mondta: „Végbement!” 18Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. 19A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó haragja borának kelyhét nyújtották neki. 20Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. 21Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑