Február 21. – 358. nap

 

1Makk 15-16

VII. Antiochusz elismeri Simon kiváltságait.

151Demetriusz király fia, Antiochusz levelet küldött a tenger szigeteiről a zsidók papjának és fejedelmének, Simonnak és az egész népnek. 2Így szólt: „Antiochusz király üdvözletét küldi Simon főpapnak és fejedelemnek, meg a zsidók népének. 3Némely gonosztevők hatalmukba kerítették őseink birodalmát, de én elhatároztam, hogy magamhoz ragadom a hatalmat és helyreállítom, ahogy régen volt. Ezért csapatokat gyűjtöttem és hajókat szereztem. 4Azt tervezem, hogy partra szállok és megbüntetem azokat, akik pusztává tették országunkat és sok várost leromboltak birodalmamban. 5Nos, megígérem, hogy az adókat elengedem, mégpedig mindazokat, amelyeket az előző királyok is elengedtek, és megadom azokat a kiváltságokat is, amelyekben részesítettek. 6Megengedem, hogy törvényes pénzt veress országodnak. 7Jeruzsálem és a szentély legyen szabad. Tartsd meg fegyvereidet, amelyeket szereztél és erődeidet is, amelyeket építettél, és amelyek a kezeden vannak. 8Elengedem minden tartozásodat, amivel a királyi kincstárnak tartozol és minden adódat is, ami a jövőben járna tőled a koronának, mostantól egyszer s mindenkorra. 9Mihelyt helyreállítjuk uralmunkat, téged is, népedet is, a szentélyt is nagy megtiszteltetésben részesítjük, úgyhogy dicsőségtek az egész földön ismeretessé válik.”

10A 174. esztendőben Antiochusz bevonult ősei földjére. A csapatok mind mellé álltak, csak kevés maradt hű Trifonhoz. 11Antiochusz üldözőbe vette, és Trifon a tenger melletti Dorába menekült, 12mert ráébredt, hogy utolérte a baj, csapatai is elhagyták. 13Antiochusz százhúszezer gyalogossal és nyolcezer lovassal ostrom alá vette Dorát. 14Minden oldalról körülzárta a várost. A hajók a tenger felől támadtak. Így a szárazföld és a tenger felől is szorongatta a várost, nem mehetett senki se be, se ki.

Rómából visszatérnek a követek.

15Numeniusz és kísérői visszatértek Rómából, hozták a királyoknak és országoknak szóló leveleket. Ez volt bennük: 16„A római konzul, Luciusz üdvözletét küldi Ptolemeusz királyának. 17Fölkerestek a zsidók követei mint barátok és szövetségesek, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsák velünk. Simon főpap és a zsidók népe küldte őket, 18s hoztak egy 1000 minát érő aranypajzsot. 19Elhatároztuk tehát, hogy írunk a királyoknak és az országoknak, ne ártsanak nekik, ne vezessenek hadat ellenük, országuk és városaik ellen, sem ellenségeikkel ne kössenek szövetséget. 20Azt is elhatároztuk, hogy elfogadjuk a pajzsot. 21Ha tehát valamely gonosztevő országukból hozzátok menekül, adjátok ki Simon főpapnak, hogy a törvényük szerint megbüntethesse.” 22Ugyanígy írt Demetriusz királynak, Attalusznak, Ariarathesznek és Arszakesznek 23meg minden országnak, Szampszaménak, a spártaiaknak, Delosznak, Mindosznak, Szikionnak, Kriának, Szamosznak, Pamfíliának, Likiának, Halikarnasznak, Rodosznak, Fazelisznek, Kosznak, Szidének, Aradosznak, Gortinának, Knidosznak, Ciprusnak és Kirenének. 24Simon főpapnak is készítettek egy másolatot.

VII. Antiochusz ellenségessé válik.

25Antiochusz király Dorában a város szélén táborozott, s újabbnál újabb csapatokat rendelt oda, ostromgépeket épített és körülzárta Trifont, úgyhogy nem tudott senki se bemenni, se kijönni. 26Simon küldött neki segítségül kétezer válogatott katonát, ezüstöt, aranyat és hadi fölszerelést. 27De nem akarta elfogadni, hanem megtagadott mindent, amiben korábban megállapodtak, és ellenségessé vált irányában. 28Aztán elküldte egyik barátját, Athenobiuszt hozzá, hogy tárgyaljon vele. Ezt üzente: „Elfoglaltátok Joppét, Gezert és Jeruzsálem várát, jóllehet ezek a városok az én birodalmamhoz tartoznak. 29Környéküket pusztává tettétek, nagy romlást hoztatok az országra, sok helységet megszállva tartotok birodalmamban. 30Adjátok tehát vissza ezeket a városokat, amelyeket elfoglaltatok, s ugyanígy azoknak a helységeknek az adóját is, amelyeket Júda határain túl eltulajdonítottatok. 31Egyébként 500 ezüsttalentum jár értük és további 500 ezüsttalentum az általatok okozott károkért és a városok adója fejében, de ha nem teszitek, háborút indítunk ellenetek.”

32Athenobiusz, a király barátja Jeruzsálembe érkezett. De amikor látta Simon hatalmát, az arany­ és ezüstedényekkel megrakott asztalt és a pompát, ami övezte, elámult. Aztán előadta a király követeléseit. 33Simon így válaszolt: „Nem vettünk el sem idegen földet, sem idegen javakat, csupán atyáink örökségét szereztük vissza, amelyet ellenségeink egy időben igazságtalanul megszálltak. 34Megragadtuk az alkalmat, és most ragaszkodunk atyáink örökségéhez. 35Ami pedig a Joppéra és Gezerre vonatkozó követeléseidet illeti (e városok), sok bajt okoztak népünknek és pusztították határainkat. De azért felajánlunk értük 100 talentumot.” 36A követ egyetlen szót sem válaszolt, hanem nagy haraggal visszatért a királyhoz és hírét vitte e kijelentéseknek, Simon hatalmának, mindennek, amit látott. A király ádáz haragra gerjedt.

Kendebeusz rátör Júdeára.

37Közben Trifon hajóra szállt és Orthoziába menekült. 38Ezért a király megtette Kendebeuszt a partvidék fővezérévé. Gyalogos csapatokat és lovasokat adott neki, 39aztán megparancsolta, szálljon hadba Júda ellen. Utasította, hogy építse újjá Kedront, erősítse meg a kapukat, a népet szorongassa. A király maga Trifont vette üldözőbe. 40Kendebeusz Jamniába érkezett és Júdeára ismételten rajtaütve a népet nyugtalanítani, az embereket elhurcolni és mészárolni. 41Aztán újjáépítve Kedront, lovasságot és gyalogos csapatokat helyezett oda, hogy ki-kitörve tartsák szemmel Júda útjait, amint a király parancsolta.

Simon fiai legyőzik Kendebeuszt.

161Akkor Gezerből visszatért János és jelentette atyjának, mit tett Kendebeusz. 2Simon magához hívatta két legidősebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: „Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett. 3De már megöregedtem. Ti ellenben – az ég jóvoltából – olyan korban vagytok, amikor az ember tud cselekedni. Lépjetek hát az én és a testvéreim helyébe! Vonuljatok ki és harcoljatok népünkért. Segítsen benneteket az ég!” 4Aztán kiválasztott az országból húszezer gyalogost és lovast. Kivonultak Kendebeusz ellen és Modinban töltötték az éjszakát. 5Kora reggel útnak indultak és a síkságra vonultak. És lám, hatalmas sereg állt velük szemben, gyalogos csapatok és lovasok. Egy patak volt közöttük. 6János velük szemközt táborozott embereivel. Mivel látta, hogy a nép fél átkelni a patakon, maga kelt át elsőnek. Ezt látva, a katonák is utánamentek. 7Ezután kettéosztotta seregét, és a lovasságot a gyalogosok közé állította, mert az ellenség lovassága nagyon erős volt. 8Megfújták a kürtöket és legyőzték Kendebeuszt és seregét. Sokan megsebesültek és elestek közülük. A többiek az erődbe menekültek. 9János testvére, Júdás is megsebesült. János azonban üldözőbe vette őket, egészen addig, amíg az általa megerősített Kedronba nem ért. 10A többiek az Asdod vidékén lévő bástyákba menekültek. Felgyújtotta a várost. Mintegy kétezer férfi elesett közülük. Ő maga épségben visszatért Júdeába.

Simon halála.

11Akkoriban Abubusz fia, Ptolemeusz volt Jerikó síkságának a parancsnoka. Sok ezüstje, aranya volt, 12hiszen a főpapnak volt a veje. 13Szíve eltelt gőggel, és azt tervezte, hogy az ország urává lesz. Simon és fiai ellen cselhez folyamodott, így akarta eltenni őket láb alól. 14Simonnak ugyanis szokása volt, hogy bejárja az ország városait, és ellenőrizze, hogyan intézik ügyeiket. Így a 177. esztendő tizenegyedik hónapjában, azaz Sebat hónapjában fiaival, Mattatiással és Júdással Jerikóba érkezett. 15A Dok nevű kis erődben, amelyet ő épített.

Abubusz fia fogadást rendezett nekik. Alkalmat teremtett az ivásra. Közben azonban embereket rejtett el ott. 16Amikor Simon és fiai ittasak lettek, Ptolemeusz és emberei fölkeltek, fegyverhez nyúltak, behatoltak Simonhoz az ebédlőterembe, és megölték két fiával és kísérete néhány tagjával egyetemben. 17Így szégyenletes hűtlenséget követett el, rosszal viszonozta a jót. 18Ptolemeusz levélben értesítette a dologról a királyt, és követséget küldött hozzá, hogy küldjön neki csapatokat segítségül és engedje át neki a városokat és a tartományt. 19Más embereket Gezerbe küldött azzal, hogy öljék meg Jánost, a parancsnokoknak meg azt írta, keressék fel, s aranyat, ezüstöt és más ajándékokat ad nekik. 20Ismét más embereket pedig azért küldött, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomdombot. 21De valaki előresietett és jelentette Gezerben Jánosnak, hogy atyját és testvéreit megölték: „Már útnak indította embereit, hogy téged is öljenek meg.” 22Erre a hírre nagyon megrémült. Elfogatta az embereket, akik azért mentek, hogy megöljék, és kivégeztette őket. Mert tudta, hogy a vesztére törnek. 23János történetének többi részét, háborúit és véghezvitt hőstetteit, a falak újjáépítését és egyéb tetteit 24mind följegyezték főpapsága könyvébe, attól az időtől fogva, hogy atyja helyett ő lett a főpap.

 

Sir 44

2. A TÖRTÉNELEMBEN

Az atyák dicsérete.

441Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen. 2Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta. 3Voltak, akik királyként uralkodtak és hírnevet szereztek hőstetteikkel. Voltak, akik bölcs tanácsokat adtak, s mint jövendőmondók, mindent láttak. 4Mások útmutatásokkal kormányozták a népet, a népi bölcsesség okosságával, s tanításuk megfontolt előadásával. 5Mások gazdagok voltak, hatalmuk volt, és biztonságban éltek házaikban. 6Voltak, akik énekeket szereztek, s írásba foglaltak bölcs mondásokat. 7Ezek mind becsben álltak a maguk idejében, s életük napjait beragyogta hírnevük. 8Némelyik oly nevet hagyott maga után, hogy még mindig dicsérettel szólnak róla. 9De egyik-másiknak már nem él emléke, végleg eltávoztak, amikor elmentek. Úgy vannak, mint hogyha sosem lettek volna, s ez lett a sorsuk a gyermekeiknek is. 10Ám az elsők a jótett férfiai, jótetteiket nem felejtették el. 11Gazdag örökséget nyertek fiaikban, s ennek az örökségnek ők a forrásai. 12Hűséges marad a törvényekhez törzsük, és a kedvükért még az unokáik is. 13A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe. 14A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékről nemzedékre száll. 15Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik.

Hénoch

16Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta, a megtérés példája a nemzedékek előtt.

Noé

17Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár. 18Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat.

Ábrahám

19Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele. 20Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban. 21Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig, és a folyamtól a földnek határáig.

Izsák és Jákob

22Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra 23megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, (s az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között.

 

Jel 15

A hét csésze angyala.

151Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva – ezzel lesz teljessé az Isten haragja. 2Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája. 3Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték: „Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. 4Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt, mert ítéleteid kinyilvánultak.” 5Ezután láttam, hogy megnyílt az égben a tanúságtétel sátrának temploma. 6A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. 7A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. 8A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑