Február 18. – 355. nap

 

1Makk 9-10

A Beerzet melletti csata. Makkabeus Júdás halála.

91Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt, serege jobb szárnyával. 2Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek. 3A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. 4Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. 5Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. 6Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. 7Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket. 8Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rájuk, ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.” 9Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek – mondták. – Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.” 10Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.” 11Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok – a bátrabb előharcosokkal egyetemben – a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. 12A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. 13A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem. 14Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz, seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, 15s legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőjéig üldözték őket.16Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. 17Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. 18Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

Júdást, a Makkabeust eltemetik.

19Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. 20Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászolták és mondogatták: 21„Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította.” 22Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.

4. JONATÁN, A ZSIDÓK VEZÉRE ÉS FŐPAPJA (KR. E. 160–142)

A görögpártiak uralma.

23Júdás halála után egész Izraelben előkerültek a hitehagyottak és fellázadtak a gonosztevők. 24Azokban a napokban nagy éhínség támadt, mert az ország is eltévelyedett velük. 25Bakchidesz istentelen embereket választott ki, és megtette őket az ország vezetőinek. 26Ezek felkutatták és kifürkészték Júdás követőit, Bakchidesz elé hurcolták őket, aki aztán megbüntette és megfenyítette őket. 27Így nagy üldözés folyt Izraelben, amilyen nem volt attól az időtől, hogy az utolsó próféta megjelent körükben. 28Akkor Júdás követői összegyűltek, és így szóltak Jonatánhoz: 29„Mióta testvéred, Júdás meghalt, nincs senki, aki hozzá hasonló volna, és az ellenség, Bakchidesz, s egyáltalán népünk ellenségei ellen harcba szállna. 30Ezért megválasztunk helyette fejedelmünknek és vezérünknek, hogy vezess bennünket a harcban.” 31Jonatán tehát átvette azokban a napokban a vezetést, és testvére, Júdás helyébe lépett.

Jonatán Tekoa pusztájában.

32Amikor ezt Bakchidesz meghallotta, az életére tört. 33De Jonatán, valamint testvére, Simon és követői tudomást szereztek róla, és Tekoa pusztájába menekültek. Aszfar közelében ütöttek tábort, a ciszternánál.34[Egy szombaton Bakchidesz értesült róla, s maga vonult át seregével a Jordánon.] 35(Jonatán) elküldte testvérét a málhás csapat élén, és arra kérte barátait, a nabateusokat, engedjék meg, hogy rengeteg holmijukat náluk hagyhassák. 36De Medabából kivonultak Amrai fiai, elfogták Jánost, mindennel együtt, ami vele volt és elhurcolták. 37Ezek után az események után jelentették Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Amrai fiai lakodalmat tartanak, és Nadabatból nagy kísérettel viszik a menyasszonyt, egy tekintélyes kánaáni embernek a lányát. 38Erre emlékezetükbe idézték testvérüknek, Jánosnak a vérét, kivonultak és elrejtőztek a hegyek közt egy szakadékban. 39Amikor fölemelték tekintetüket és odanéztek, lám egy nagy, lármás menet – a vőlegény meg barátai és rokonai közeledtek dob­ és zeneszóval, fegyveresen. 40Rejtekhelyükről rájuk törtek és legyőzték őket. Sokan súlyosan megsebesültek és elestek. A maradék a hegyekbe menekült. Mindent zsákmányul ejtettek.41Így a lakodalom gyászra változott, a muzsikaszó meg siratóénekre. 42Miután megbosszulták testvérük vérét, visszatértek a Jordán mocsaras partjára.

A Jordán melletti ütközet.

43Amikor Bakchidesz ezt meghallotta, egy szombaton nagy haderővel a Jordán partvidékére vonult. 44Jonatán így szólt embereihez: „Rajta! Vívjunk meg az életünkért! Mert ma másképp áll a dolog, mint tegnap vagy tegnapelőtt. 45Lám, elölről is, hátulról is ütközet fenyeget. Jobbról és balról a Jordán vize, mocsár és vadon – nincs mód kitérni. 46Könyörögjetek hát az éghez, hogy szabadítson ki benneteket ellenségeink hatalmából!”47Fellángolt a harc. Jonatán kinyújtotta kezét, hogy elérje Bakchideszt, de az kitért előle és visszahúzódott.48Akkor Jonatán a vízbe vetette magát az övéivel, és átúsztak a túlsó partra. Azok nem keltek át utánuk a Jordánon. 49Bakchidesz oldalán azon a napon mintegy ezer férfi elesett.

Bakchidesz erődöket épít.

50(Bakchidesz) visszatért Jeruzsálembe és megerősítette a városokat Júdában: várat épített Jerikóban, Emmauszban, Bet-Horonban, Bételben, Tamnatában, Faratonban és Tefonban, azután ellátta őket magas falakkal, kapukkal és zárakkal, 51majd őrséget helyezett el bennük, hogy hadakozzék Izraellel. 52Bet-Cur városát is megerősítette, továbbá Gézert, a várral egyetemben. Csapatokat telepített oda és élelmet tartalékolt.53Az ország vezető embereinek fiait elfogatta, és Jeruzsálem várába vitette őket, túsznak. 54A 153. esztendő második hónapjában Alkimusz elrendelte, hogy rombolják le a belső templomudvar falait. Megsemmisítette a próféták műveit, hozzáfogott a romboláshoz. 55De szélhűdés érte, így abbamaradt a munkája. Szája elnémult, megbénult, nem tudott többé beszélni, sem intézkedni házatája ügyeiben. 56Alkimusz nagy kínok közt halt meg. 57Halálát látva Bakchidesz visszatért a királyhoz, így két esztendeig nyugalom uralkodott Júda földjén.

Betbasszi ostroma.

58A hitehagyottak tanácsot tartottak. „Lám – mondták –, Jonatán és emberei gondtalanul és nyugodtan élnek. Menjünk, hívjuk segítségül Bakchideszt, hogy egy éjszaka fogja el őket mind.” 59Elmentek hát hozzá, és tanácskoztak vele. 60Erre hatalmas sereg élén elindult, hogy bevonuljon. Titokban levelet küldött híveinek Júdeába, hogy fogják el Jonatánt és embereit. De nem sikerült nekik, mert kitudódott a tervük. 61Így azok fogtak el mintegy ötven férfit az ország lakói, a gonoszságok szerzői közül, és megölték őket. 62Ezután Jonatán és Simon visszavonultak embereikkel Betbassziba, a pusztába. A lerombolt városrészeket újra fölépítették és megerősítették. 63Amikor Bakchidesz ezt megtudta, összevonta egész haderejét, és Júdea férfiait is fegyverbe szólította. 64Aztán kivonult és ostromolta, és ostromgépeket is alkalmazott. 65Jonatán hátrahagyta testvérét, Simont a városban, maga pedig kevés emberrel bejárta az országot. 66Legyőzte Odomerát és testvérét, valamint Farizin fiait, a saját táborukban. Amint győzni kezdtek, egyre gyarapodott seregük. 67Simon és csapatai kitörtek a városból, és felgyújtották az ostromgépeket. 68Majd harcot indítottak Bakchidesz ellen, és legyőzték. Nagy gondot okoztak neki, egész haditervét meghiúsították. 69Erre haragra lobbant a hitehagyottak ellen, akik azt tanácsolták neki, hogy vonuljon be az országba. Sokat kivégeztetett közülük, aztán elhatározta, hogy visszatér hazájába. 70Amikor Jonatán ennek hírét vette, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét, és kérje tőle a foglyok hazabocsátását. 71(Bakchidesz) elfogadta az ajánlatot, és a javaslata szerint járt el. Megesküdött, hogy egész életében többé nem hoz rájuk bajt, 72és hazaengedte a foglyokat is, akiket korábban magával hurcolt Izrael földjéről. Aztán megfordult, és visszatért hazájába. Soha többé nem lépett erre a területre. 73Így elcsendesedtek Izraelben a fegyverek. Jonatán Michmászban telepedett le. Hozzáfogott az igazságszolgáltatáshoz és elűzte Izraelből az istenteleneket.

Alexander Balasz főpappá teszi Jonatánt.

101A 160. esztendőben Antiochusz Epifanész fia, Alexander felvonult, és elfoglalta Ptolemaiszt. Bebocsátást nyert és királyként uralkodott. 2Amikor Demetriusz király meghallotta, nagy hadsereget vont össze és hadba vonult ellene. 3Levelet küldött Jonatánnak, biztosítva neki a békét és a tiszteletet. 4Mert így gondolkodott: „Gyorsan szövetségre kell vele lépnünk, mielőtt még Alexanderral szövetkezne ellenünk. 5Mert arra a sok gonoszságra fog gondolni, amit ellene, testvérei és népe ellen végbevittünk.” 6Így hát felhatalmazta, hogy csapatokat toborozzon, fegyvereket szerezzen és szövetségre lépjen vele. Sőt még azt is megparancsolta, hogy a várban őrzött túszokat adják ki neki. 7Jonatán Jeruzsálembe ment, és hangosan felolvasta a levelet az egész népnek és a várőrségnek. 8Igen megijedtek, amikor meghallották, hogy a király engedélyt adott neki, hogy csapatokat toborozzon. 9A várőrség kiadta neki a túszokat, ő pedig visszaadta őket szüleiknek. 10Akkor Jonatán Jeruzsálemben telepedett le, és hozzáfogott a város fölépítéséhez és helyreállításához. 11Utasításokat adott a munkásoknak, hogy a falakat és Sion hegyét körös-körül erősítsék meg nagy kövekkel. Ez meg is történt.12Az idegenek, akik a Bakchidesz építette várban voltak, elmenekültek. 13Otthagyták otthonukat és visszatértek hazájukba. 14Csak Bet-Curban maradtak néhányan azok közül, akik elhagyták a törvényt és a parancsokat. Mert menedékül szolgált nekik. 15Alexander király hallott azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriusz Jonatánnak tett. A harcokról és hőstettekről is értesült, amelyeket testvéreivel végbevitt, aztán elviselt szenvedéseikről is. 16Így szólt hát: „Vajon találunk-e még egy ilyen embert? Meg kell nyernünk barátunknak és szövetségesünknek!” 17Írt hát neki egy levelet és elküldte. Szó szerint így szólt: 18„Alexander király üdvözletét küldi testvérének, Jonatánnak! 19Hallottunk felőled, hogy milyen bátor férfi vagy, méltó arra, hogy barátunk légy. 20Ezért ma elrendeljük, hogy néped főpapjává légy. Hívjanak a király barátjának. [Bíborpalástot is küldött neki, meg aranykoronát.] Tarts velünk, és őrizd meg irántunk barátságodat!” 21A 160. esztendő hetedik hónapjában, a sátoros ünnepen Jonatán felöltötte a szent palástot, aztán csapatokat gyűjtött és rengeteg fegyvert szerzett.

I. Demetriusz levele.

22Amikor Demetriusz értesült ezekről az eseményekről, magába roskadt, 23és így szólt: „Miért hagytuk, hogy Alexander megelőzzön bennünket és megszerezze támaszképpen a zsidók barátságát? 24Magam is írok nekik egy biztató levelet, ígérve méltóságot és gazdagságot, hogy mellém szegődjenek és segítséget nyújtsanak.” 25Írt is nekik egy levelet. Így szólt: 26„Demetriusz király üdvözletét küldi a zsidók népének. Örömmel hallottuk, hogy a velünk kötött szövetséget megtartottátok, hűek maradtatok barátságunkhoz, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. 27Továbbra is legyetek rajta, hogy barátsággal viseltessetek irányunkban. Majd megjutalmazunk benneteket mindenért, amit értünk tesztek, 28elhalmozunk kiváltságokkal és adományokkal.29Mostantól szabadnak nyilvánítalak benneteket, és elengedem az összes zsidónak az adót. A sóadót is, a koronaadót is. 30Mától kezdve lemondok a gabona harmadáról és a gyümölcs feléről, amely megillet; nem követelem mától fogva soha többé Júda földjétől és Szamária és Galilea három hozzá tartozó kerületétől.31Jeruzsálem egész területével egyetemben legyen szent, minden tizedtől és szolgáltatástól mentes. 32A jeruzsálemi várról is lemondok, és átengedem a főpapnak, telepítsen oda őrizetére tetszése szerinti embereket.33Váltságdíj nélkül szabadon bocsátok minden zsidót, akit elhurcoltak Júda földjéről birodalmam valamelyik részébe. Mentesek lesznek minden adótól, s ugyanúgy állataik is. 34Az ünnepek, a szombatok, az újhold napjai a törvény előírta ünnepnapok, valamint a három ünnep előtti és utáni nap legyenek birodalmamban minden zsidó számára az adómentesség és az engedmény napjai. 35Senkinek sem lesz majd hatalmában, hogy valamiért bárkit is perbe fogjon vagy háborgasson közülük. 36A zsidók közül mintegy harmincezer férfit besoroznak a király seregébe. Ezek zsoldot kapnak, amint az a király minden katonájának jár. 37Egy részüket a király nagy erődeibe osztják majd be, a többiek bizalmi beosztást kapnak a birodalomban. A tisztek és a parancsnokok az ő soraikból fognak kikerülni, s a saját törvényeik szerint élhetnek, amint azt a király Júda földjének is elrendelte. 38Az a három kerület, amely Szamáriából Júdához tartozik, tartozzék egészen hozzá, annyira, hogy csak egy hatalom alatt álljon, és ne engedelmeskedjék másnak, mint a főpapnak. 39Ptolemaiszt és környékét a jeruzsálemi templomnak adományozom, a szentély költségeinek fedezésére. 40Személy szerint felajánlok évi 15 000 ezüstsékelt a meghatározott helyekről befutó királyi jövedelemből. 41A tisztviselők minden fölösleget, amit még nem szolgáltattak be, mint az előző években, mostantól adjanak oda a templom szükségleteire. 42Az 5000 ezüstsékelt, amit a templom jövedelméből évente be kellene szolgáltatni, elengedem, legyen a szolgálatot ellátó papoké. 43Mindenki, aki Jeruzsálemben vagy bárhol az egész birodalomban a templomba menekül, mert vétett a király ellen vagy egyébként, mentességet kap mindenével együtt az egész birodalomban. 44A templom fölépítésének és újjáalakításának költségeit a királyi kincstárból kell fedezni.45Ugyanígy a királyi kincstárt terhelik a Jeruzsálem falai újraépítésének és megerősítésének költségei is, valamint egész Júdeában a falak helyreállításának költségei.”

Jonatán elutasítja Demetriusz ajánlatát.

46Amikor Jonatán és a nép értesültek ezekről az ígéretekről, nem hittek nekik és nem fogadták el őket. Mert eszükbe jutott az a nagy nyomorúság, amit Demetriusz Izraelre hozott és amivel annyira sanyargatta őket.47Alexanderrel tartottak, aki szemük láttára ajándékokat hozott magával, és együtt harcoltak vele egész idő alatt. 48Alexander király nagy sereget gyűjtött és Demetriusszal szemközt táborozott. 49A két uralkodó harcba szállt egymással. Demetriusz serege menekült, Alexander üldözőbe vette és legyőzte. 50Makacsul harcolt egészen napnyugtáig. Demetriusz is elesett azon a napon.

Alexander házassága Kleopátrával. Jonatán mint helytartó.

51Akkor Alexander követet küldött Egyiptom királyához, Ptolemeuszhoz ezzel a levéllel: 52„Visszatértem országomba, elfoglaltam őseim trónját és átvettem az uralmat. Legyőztem Demetriuszt, és birtokba vettem országunkat. 53Megütköztem vele. Seregével egyetemben megsemmisítettük és elfoglaltuk királyi székhelyét.54Kössünk hát barátságot! Add hozzám feleségül a lányodat, hogy így rokonságba kerüljek veled. Elhalmozlak téged is, őt is hozzád méltó ajándékokkal.” 55Ptolemeusz király így válaszolt: „Boldog az a nap, amelyen visszatértél őseidnek honába és elfoglaltad trónjukat! 56Megadom, amit leveledben kértél. De gyere elém Ptolemaiszba, hadd ismerkedjünk meg egymással. Aztán rokonságba lépek veled, amint kérted.” 57Ptolemeusz és lánya, Kleopátra elhagyták Egyiptomot, és a 162. esztendőben Ptolemaiszba mentek. 58Alexander király eléjük ment. Az átadta neki lányát, Kleopátrát. Ptolemaiszban nagy pompával tartották az esküvőt, ahogy azt a királyok szokták. 59Akkor Alexander király írt Jonatánnak, hogy menjen el hozzá. 60Nagy pompával vonult Ptolemaiszba, és ott találkozott a két királlyal. Megajándékozta őket és bizalmas embereiket ezüsttel, arannyal és egyéb ajándékokkal. Így elnyerte tetszésüket. 61Erre az istentelen emberek Izraelből és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk. 62Ellenkezőleg, parancsot adott, hogy vetkőztessék le Jonatánt és öltöztessék bíborba. Meg is tették. 63Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fő tisztségviselőinek: „Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa.” 64Amikor vádlói megtudták, hogy milyen megtiszteltetésben volt része, s hogy bíborba öltöztették, elmenekültek. 65A király magas kitüntetéseket adományozott neki és bizalmas emberei sorába iktatta. Megtette vezérnek és helytartónak. 66Jonatán békében és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.

II. Demetriusz. Jonatán legyőzi Apollóniusz helytartót.

67A 165. esztedőben Demetriusznak a fia, Demetriusz Kréta szigetéről visszatért ősei földjére. 68Ez a hír aggodalommal töltötte el Alexandert, így visszament Antiochiába. 69Demetriusz Apollóniuszt tette meg Cöle-Szíria helytartójának. Ez nagy sereget gyűjtött és Jamniánál táborozott. A következő üzenetet küldte Jonatánnak, a főpapnak: 70„Te vagy az egyetlen, aki ellenünk lázadsz. Miattad gúny és nevetség tárgya lettem. Miért nyúlsz fegyverhez ellenünk a hegyek közt? 71Ha bízol csapataidban, gyere le a síkságra, és mérjük össze erőinket! Mellettem vannak a városok haderői. 72Érdeklődj, és majd megtudod, ki vagyok és milyenek a segítségemre levő csapatok. Azt fogják neked mondani: Nem tudtok nekik ellenállni, hiszen atyáidat is legyőzték, kétszer is, a saját földjükön. 73Most meg ekkora lovassággal és ily töméntelen sereggel szemben hogy állhatnátok helyt a síkságon, ahol nincs sehol egy kő, sehol egy kavics és semmiféle rejtekhely sem.” 74Amikor Jonatán meghallotta Apollóniosz üzenetét, mélyen megrendült. Aztán kiválasztott tízezer férfit és elhagyták Jeruzsálemet. Testvére, Simon csatlakozott hozzá, hogy segítségére legyen. 75Joppe előtt ütött tábort. A város lakói bezárták előtte a kapukat, mivel Apollóniosz helyőrsége volt Joppéban. Onnan indítottak támadást. 76A város lakói megijedtek és megnyitották a kapukat. Így Jonatán elfoglalta Joppét. 77Amikor Apollóniosz ennek hírét vette, kivonult háromezer lovassal és töméntelen gyalogossal. Asdod felé vette az irányt, mintha arra akarna elvonulni. Bízva azonban rengeteg lovasában, azon mód a síkságra nyomult. 78Jonatán Asdodig követte, és a két sereg összecsapott. 79Apollóniosz ezer lovast hátrahagyott egy rejtekhelyen. 80Jonatán azonban észrevette háta mögött a tartaléksereget – körülvették seregét és reggeltől estig nyilazták népét. 81Népe helytállt, amint Jonatán parancsolta, de azoknak lovai kimerültek. 82Most megérkezett Simon a csapataival, és megtámadta a gyalogságot, mivel a lovasság már kifáradt. Legyőzték őket, úgyhogy menekültek. 83A lovasság szétszéledt a síkságon, majd Asdodba menekültek, és bálványuknak, Dágonnak templomában kerestek menedéket. 84Jonatán azonban felgyújtotta Asdodot és a körötte fekvő helységeket, és kifosztotta őket. Dágon templomát is felgyújtotta az odamenekült lovasokkal együtt. 85A kard élén elhullottak és a felgyújtottak száma mintegy nyolcezer férfira rúgott. 86Innen elvonulva Jonatán Aszkalonnal szemben ütött tábort. A város lakói kivonultak elé, nagy pompával. 87Erre Jonatán és emberei gazdag zsákmánnyal megrakodva visszatértek Jeruzsálembe. 88Amikor Alexander király hírét vette ezeknek az eseményeknek, még nagyobb tiszteletben részesítette Jonatánt. 89Küldött neki egy aranycsatot, amilyet a király rokonainak szoktak ajándékozni. Aztán neki adományozta Akkaront, egész környékével együtt.

 

Sir 41

A halál.

411Halál, mily keserű dolog rád gondolni, az embernek, aki nyugton ül házában, gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy egyedül egyék. 2Halál, milyen jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje, az elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincsen türelme. 3Ne ijedj meg, amikor „állj!”-t kiált a halál, ez minden elődödnek s utódodnak vége. 4Úr adta sorsa ez minden élőnek, miért ócsárolnád a Magasságbeli végzését, hogy ezer év vagy száz, vagy talán csak tíz? Nincs az alvilágban panasz az életért.

Az istentelenek sorsa

5Hitvány fiak a bűnösök fiai, akik a gonoszok házába járnak. 6Amit gyermekeik örökölnek, elvész, és magzataikat gyalázat kíséri. 7Fiai szidják az istentelen apát, neki köszönhetik, hogy megvetik őket. 8Istentelen férfiak, jaj nektek, mivel eltértek a Magasságbeli Isten törvényétől! 9Amikor születtek, átokra születtek, s amikor meghaltok, átok lesz sorsotok. 10Ami a földből való, visszatér a földbe, így az istentelen is az átokból a pusztulásba. 11Az emberek gyásza a testet illeti, a bűnös átkozottnak a neve is kivész. 12Vigyázz a nevedre, az végig elkísér, sokkal biztosabban, mint ezer drága kincs. 13Ami jó az életben, az rövid ideig tart, de a becsületes név örökre megmarad.

A szemérmesség

14Gyermekeim, tartsátok meg békében a tanításom! Az elrejtett bölcsességnek s kincsnek, e kettőnek vajon mi haszna van? 15Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét titkolja az ember. 16Ahogy tanítottam, úgy legyetek szemérmesek, mert nem mindig illő a szemérmesség, szégyenkezni sem mindig helyénvaló.17Apád s anyád előtt szégyelld bujaságod, a király és hatalmas előtt a hazugságot, 18a bíró és a tanácsos előtt a vétséget, a közösség és a nép előtt a kihágást, 19a barát és a pajtás előtt a hűtlenséget, lakóhelyed előtt, ha loptál valamit, 20Isten igazsága, s a szövetség előtt szégyelld, ha könyököd asztalra támasztod, 21hogyha ajándékot kínálsz és megvetik, hogyha köszöntenek és nem adsz rá választ, 22hogyha tekinteted rossz asszonyra veted, hogyha hazád fiát eltaszítod, 23ha elsajátítod más járandóságát, vagy az ajándékot, amit neki szántak, ha szemed más férfi asszonyán járatod, 24hogyha bizalmaskodsz a szolgálólánnyal – vigyázz, ne közelíts a fekvőhelyéhez! 25Szégyelld, ha becsmérlő szóval illeted barátod, ha méltatlankodsz, mikor adakozol, 26hogyha továbbadod, amit hallottál, s bizalmas tárgyalás titkát kifecseged. 27Akkor valóban van benned szégyenérzet, és tetszésre találsz minden ember előtt.

 

Jel 12

Az égi asszony és a sárkány.

121Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.2Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. 3Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. 4Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. 5Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. 6Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Mihály legyőzi a sárkányt.

7Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, 8de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. 9Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. 10Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. 11De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. 12Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”

A sárkány üldözőbe veszi az égi asszonyt.

13Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. 14Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. 15Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. 16De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. 17A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett. 18Kiállt a tenger partjára.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑