Február 14. – 351. nap

 

1Makk 1-2

A Makkabeusok első könyve

A MAKKABEUSOK 1. KÖNYVE

Nagy Sándor és utódai.

11Miután Macedóniai Fülöp fia, Sándor kivonult Chettimből, és legyőzte a perzsák és a médek királyát, Dáriust, helyette először Hellászon uralkodott királyként. 2Sok hadjáratot vezetett, erődöket foglalt el és királyokat küldött halálba. 3Egészen a föld határáig előrenyomult, és sok néptől szedett adót. Az egész föld elnémult előtte. Erre szíve elbizakodottá vált és gőggel telt el. 4Hatalmas sereget gyűjtött, s uralomra tett szert országok, népek és fejedelmek fölött, úgyhogy sorra adófizetői lettek. 5De aztán ágynak esett, s tudatára ébredt, hogy meg kell halnia. 6Maga elé idézte legfőbb embereit, akik vele nőttek fel ifjúkoruktól fogva, és még életében felosztotta köztük birodalmát. 7Sándor tizenkét esztendei uralkodás után meghalt. 8Szolgái vették át az uralmat, ki-ki a maga részén. 9Halála után mindannyian föltették a diadémot, s utánuk fiaik is, sok éven át. Rengeteg bajt hoztak a földre.

Antiochusz Epifanész és a hellenizmus behatolása Izraelbe.

10Istentelen sarj fakadt belőlük, Antiochusz Epifanész, Antiochusz királynak az egyik fia. Túsz volt Rómában, s a görög hatalom 137. esztendejében jutott uralomra. 11Azokban a napokban hitehagyottak támadtak Izraelben. Sokak fejét telebeszélték javaslatukkal: „Menjünk, és kössünk szövetséget a körülöttünk élő népekkel. Mert amióta elkülönültünk tőlük, rengeteg baj ér bennünket.” 12Ez a javaslat tetszésre talált. 13A népből néhányan készek voltak rá, hogy elmenjenek a királyhoz. Ez felhatalmazta őket, hogy pogány szokásokat vezessenek be.14Pogány szokás szerint testgyakorló iskolát létesítettek Jeruzsálemben, újranövesztették előbőrüket, 15és elpártoltak a szent szövetségtől. Szövetségre léptek a pogányokkal, s arra adták magukat, hogy vétkezzenek.

Antiochusz Epifanész kifosztja a templomot és üldözi a törvényhez hű zsidókat.

16Amikor Antiochusz megszilárdította a birodalmat, arra gondolt, hogy Egyiptomra is kiterjeszti hatalmát, hogy így mindkét országon uralkodjék. 17Hatalmas sereggel, harci szekerekkel, elefántokkal és nagy hajóhaddal Egyiptomba vonult. 18Háborút indított Egyiptom királya, Ptolemeusz ellen. Ptolemeusz megfutamodott előle és elmenekült, de sokan áldozatul estek. 19Meghódította Egyiptom megerősített városait és kifosztotta Egyiptom földjét. 20Miután Egyiptomot leigázta, Antiochusz 143-ban visszatért és hatalmas sereggel Izrael és Jeruzsálem ellen vonult. 21Gőggel eltelve behatolt a szentélybe, elvitte az illatáldozat bemutatására szolgáló aranyoltárt, valamint a mécstartót az összes fölszereléssel együtt, 22továbbá az áldozati kenyér asztalát, az áldozati edényeket, tálakat, az aranyfüstölőket, a kárpitot, a koszorúkat és a templom homlokzatáról az aranydíszeket; mind leszedte őket. 23Elrabolta az aranyat, ezüstöt, valamint a drága fölszereléseket; elhurcolta a rejtett kincseket, amikre rátalált. 24Mindent összeszedett, és visszatért országába. De előbb vérfürdőt rendezett és fennhéjázó beszédeket tartott. 25Mély gyász borult Izraelre, minden tartományára. 26Siránkoztak a főemberek és a vének, a szüzek és az ifjak sorvadoztak, az asszonyok szépsége elenyészett. 27Aki vőlegény volt, mind gyászolt, s jajgatott szobájában ülve fájdalmában a menyasszony. 28Megremegett a föld a lakói miatt, Jákob egész háza szégyenbe öltözött. 29Két év elteltével a király a mizaiak vezérét küldte Júda városaiba. Nagy sereggel érkezett Jeruzsálembe. 30Álnok módon békét ígért nekik, úgyhogy hittek benne. De váratlanul meglepte a várost. Nagy csapást mért rá, és Izrael fiai közül sokakat lemészárolt. 31A várost kifosztotta, felgyújtotta, lerombolta a házakat és a várost körülvevő falakat. 32Az asszonyokat és a gyerekeket fogságba hurcolták, a nyájakat meg lefoglalták. 33Megerősítették Dávid városát magas és erős falakkal és hatalmas bástyákkal. 34Ezek várul szolgáltak nekik. Istentelen népet és hitehagyott embereket telepítettek beléjük; ezek befészkelték oda magukat. 35Fegyvereket és élelmet hordtak oda, és ott raktározták el a Jeruzsálemben összeszedett zsákmányt. Így (a bástyák) hatalmas csapdává lettek. 36A szentély számára leshellyé lettek, Izrael számára gonosz ellenséggé minden időre. 37A szentély körül ártatlan vért ontottak, megszentségtelenítették a szent helyet. 38Jeruzsálem lakói elmenekültek miattuk, így idegen népnek lett lakóhelye. Saját ivadékainak idegenné vált, gyermekeinek el kellett hagyniuk. 39Szentélye elhagyatott lett, mint a puszta, ünnepei gyászra fordultak. Szombatjai gyalázattá váltak, becsülete helyébe megvetés lépett. 40Mint egykor dicsősége, akkora volt a szégyene, nagysága szomorúságra változott. 41Akkor a király rendeletet bocsátott ki egész birodalmában: mindnyájan alkossanak egy népet, 42és hagyjanak fel szokásaikkal. A népek mind engedelmeskedtek a király parancsának. 43Sőt még Izrael fiai közül is soknak megtetszettek ezek a szertartások, így áldozatot mutattak be a bálványoknak és megszegték a szombatot. 44A király írásos utasításokat küldött Jeruzsálembe megbízottaival és Júda városaiba, hogy alkalmazkodjanak az idegen szokásokhoz, 45a templomban hagyjanak fel az égő­, a véres­ és az italáldozattal, szegjék meg a szombatot és az ünnepeket, 46és szentségtelenítsék meg a szentélyt és a szent dolgokat. 47Ugyanakkor emeljenek oltárokat, templomokat és kápolnákat a bálványoknak, áldozzanak sertéseket és más tisztátalan állatokat, 48hagyják fiaikat körülmetéletlenül, és szennyezzék be magukat mindenféle tisztátalan és szörnyű dologgal. 49Felejtsék el a törvényt és tekintsék érvénytelennek a parancsokat.50Annak, aki nem tett eleget a király parancsának, meg kellett halnia. 51Ilyen utasításokat adott az egész birodalomban, és felügyelőket rendelt minden nép fölé. Júda városainak megparancsolta – városról városra –, hogy mutassanak be áldozatot. 52A népből sokan csatlakoztak hozzájuk, mind, akik elpártoltak a törvénytől. Gonoszságot követtek el az országban, 53és arra kényszerítették Izraelt, hogy mindenféle zugba rejtőzzék. 54A 145. esztendő Kiszlév hónapjának tizenötödik napján a király az égőáldozat oltárán szörnyű undokságot épített, és Izrael helységeiben mindenféle oltárokat emeltek. 55A házak kapuiban és a tereken tömjént áldoztak.56A törvénykönyveket, ha fölfedezték, széttépték és tűzbe vetették. 57Ha valakinél megtalálták a szövetség könyvét, vagy ha valaki szem előtt tartotta a törvényt, a királyi rendelet értelmében halálra ítélték. 58Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban.59A hónap huszonötödik napján áldozatot mutattak be azon az oltáron, amely az égőáldozatok oltára helyén állt. 60Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint, 61gyermekeiket a nyakukba akasztották, ugyanúgy hozzátartozóikat, és azokat is halálba küldték, akik a körülmetélést végezték. 62De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek. 63Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált. 64Súlyosan ránehezedett Izraelre a szörnyű harag.

2. MATTATIÁS SZENT HÁBORÚT KEZDEMÉNYEZ

Mattatiás és fiai.

21Azokban a napokban lépett fel Mattatiás, János fia és Simeon unokája. Joarib fiai közül való pap volt Jeruzsálemben, de Modinban élt. 2Öt fia volt: János, melléknevén Gaddi, 3Simon, melléknevén Tasszi,4Júdás, melléknevén Makkabeus, 5Eleazár, melléknevén Auaran és Jonatán, melléknevén Affusz. 6Amikor látta a Júdában és Jeruzsálemben végbemenő istenkáromlásokat, 7azt mondta: „Jaj nekem! Miért születtem? Azért, hogy lássam népem pusztulását és a szent város romjait, s hogy tétlenül üljek, amikor kiszolgáltatják az ellenségnek, a szentély pedig idegenek hatalmában van? 8Temploma olyan, mint a meggyalázott férfi, pompás fölszerelését elhurcolták zsákmányul. 9Az utcákon lekaszabolták a gyermekeket, az ifjak meg az ellenség kardélén hulltak el. 10Hol van nép, amely ne uralkodott volna rajta, s ne szerzett volna tőle zsákmányt?11Minden ékszerét elrabolták. Aki egykor szabad volt, rabszolga lett. 12Nézzétek szentélyünket: díszünket, dicsőségünket hogy kifosztották! A pogányok megszentségtelenítették. 13Miért is élünk még?” 14Mattatiás fiai megszaggatták ruhájukat, vezeklőruhát öltöttek és gyászoltak.

Az áldozat Modinban.

15A király tisztviselői, akiknek elpártolásra kellett kényszeríteniük őket, Modinba értek, hogy áldozati ünnepet rendezzenek. 16Izraelből sokan átpártoltak hozzájuk. Mattatiás és fiai azonban összefogtak. 17Erre a király tisztviselői elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: „Te tekintélyes és másokra is hatással levő vezető ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak. 18Lépj hát elsőként elő, és teljesítsd a király parancsát, amint minden nép tette és ahogy Júda férfiai és a Jeruzsálemben maradottak is (tették). Akkor fiaiddal együtt a király barátai közé számítasz. Megjutalmaznak arannyal, ezüsttel és sok-sok ajándékkal, fiaddal egyetemben.”19Mattatiás válaszolt, és kemény hangon ezt mondta: „Ha a király hatalma alá tartozó minden nép hallgat is rá, s mindenki elhagyja is atyái hitét és eleget tesz is utasításainak, 20én, a fiaim és a testvéreim atyáink szövetségéhez hűen fogunk élni. 21Távol legyen tőlünk, hogy a törvénytől és a parancsoktól eltérjünk! 22Nem engedelmeskedünk a király rendeletének, és nem térünk el hitünktől sem jobbra, sem balra.” 23Alighogy ezt kijelentette, Júda fiai közül előlépett az egyik, hogy mindenki szeme láttára áldozatot mutasson be a király parancsa szerint a modini oltáron. 24Ennek láttán Mattatiás fölindult, a legbenseje is beleremegett. Szent harag töltötte el, nekiesett és leütötte az oltárnál. 25A király tisztviselőjét is megölte, aki áldozatbemutatásra ösztökélte, majd lerombolta az oltárt. 26A törvényért szállt síkra, mint egykor Pinchasz tette, Szalu fia, Zimri ellenében. 27Azután Mattatiás hangosan felszólította a várost: „Akiben még van buzgalom a törvény iránt, és hűségesen kitart a szövetség mellett, az kövessen!” 28A fiaival együtt a hegyekbe menekült. Mindenét otthagyta a városban.

A szombathoz való hűség próbája a pusztában.

29Akkoriban sok igazságot és jogot kereső ember vonult a pusztába, 30gyermekeivel, feleségével és nyájával együtt, hogy ott letelepedjék, mert a baj rájuk nehezedett. 31A király tisztviselőinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott. 32Számosan nyomukba eredtek, és utol is érték őket. Eléjük álltak, és szombati napon megtámadták őket. 33Odaszóltak nekik: „Most aztán elég legyen! Gyertek elő, és tegyetek eleget a király parancsának! Akkor életben maradtok.” 34De azt felelték: „Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, és a szombatot sem szegjük meg.” 35Erre nyomban megindították ellenük a támadást. 36De nem viszonozták, egyetlen követ sem dobtak rájuk, és a barlangokat sem torlaszolták el. 37Azt mondták: „Mi mindannyian tiszta lelkiismerettel akarunk meghalni! Tanúnk az ég s a föld, hogy igazságtalanul öltök meg bennünket.” 38Szombaton támadták meg őket, s így meghaltak feleségükkel, gyermekeikkel és nyájaikkal együtt, mintegy ezer ember.

Mattatiás tevékenykedése.

39Amikor Mattatiás és barátai ezt hírül vették, nagyon sajnálták őket. 40De aztán így szóltak egymáshoz: „Ha mindannyian így tennénk, ahogy testvéreink tettek, s nem harcolnánk életünkért és törvényünkért a pogányok ellen, csakhamar eltűnnénk a föld színéről.” 41S még aznap a következő határozatot hozták: „Minden ember ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot, nehogy mind meghaljunk, ahogy testvéreink meghaltak a barlangokban.” 42Akkoriban csatlakozott hozzájuk egy asszideus csoport – izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek. 43Azok is mind hozzájuk szegődtek, akik a szorongattatások elől menekültek.44Erősítésül szolgáltak nekik. Így összeverődött egy sereg, és lesújtottak haragjukban a bűnösökre és neheztelésükben a hitehagyottakra. Akik megmaradtak, a pogányokhoz menekültek. 45Mattatiás és követői körbejártak és lerombolták az oltárokat. 46Erőszakkal körülmetélték a még körülmetéletlen gyerekeket, akiket Izrael földjén találtak. 47Üldözték a felfuvalkodottakat, és vállalkozásuk sikerrel járt. 48Így megvédték a törvényt a pogányok és a királyok támadásaival szemben, és megakadályozták a bűnösök győzelmét.

Mattatiás végrendelete és halála.

49Amikor Mattatiás napjai végükhöz közeledtek, így szólt fiaihoz: „Most gőg és gyalázat uralkodik, a pusztulás és az ádáz harag ideje van itt. 50Gyermekeim, harcoljatok hát a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért! 51Emlékezzetek atyáink tetteire, amelyeket a maguk idejében véghezvittek. Akkor nagy híretek lesz, s nevetek örökre fennmarad. 52Ábrahám nem a próbatételben bizonyult-e hűségesnek, nem az szolgált-e megigazulására? 53József nyomorúsága idején megtartotta a törvényt, és ura lett Egyiptomnak. 54Ősatyánk, Pinchasz buzgalmáért az örök papság ígéretét kapta. 55Józsue betöltötte a törvényt, és Izrael bírája lett. 56Káleb tanúbizonyságot tett az egybegyűltek előtt, és örökséget kapott az országban. 57Dávid jóságáért örök időkre örökölte a királyi széket. 58A törvény iránti buzgalmáért Illést az égbe vitték. 59Hananja, Azarja, Misael hittek, és kiszabadultak a lángokból. 60Dánielt ártatlansága megmentette az oroszlán torkából. 61Tudjátok meg ebből – nemzedékről nemzedékre –, hogy aki benne remél, nem csalatkozik. 62Ne féljetek hát a bűnös szavától, mert dicsősége csak sár és féreg martaléka. 63Ma még dicsőítik, holnap már letűnik, visszatér a porba, tervei meghiúsulnak. 64Gyermekeim, legyetek férfiak, és tartsatok ki a törvényben! Mert így juttok dicsőségre.65Nézzétek testvéreteket, Simont! Én tudom, hogy okos ember. Engedelmeskedjetek hát neki mindig! Ő legyen az atyátok! 66Júdás, a Makkabeus tele erővel ifjúkora óta. Ő legyen ezért seregetek vezére és vezesse a népek elleni harcot. 67Gyűljetek köré mindannyian, akik szem előtt tartjátok a törvényt, és álljatok szörnyű bosszút népetekért. 68Fizessetek vissza keményen a pogányoknak, és igazodjatok a törvény előírásaihoz.” 69Aztán megáldotta őket, és megtért atyáihoz. 70A 146. esztendőben halt meg; Modinban atyái sírboltjába temették. Egész Izrael siratta, mélységes gyászban.

 

Sir 37

Hamis barátok.

371Minden barát azt mondja: „Jó vagyok hozzád.” De egyik-másiknak csak a neve barát. 2Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jó barát ellenséggé válik? 3Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek? 4A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik. 5A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik.6Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla.

A tanácsadók

7Tanácsot osztogat minden tanácsadó, de van, aki csak a maga javára tanácsol. 8Légy hát óvatos a tanácsadóval, puhatold ki előbb, mire van szüksége – mert hiszen ő csak magára gondol –, nehogy sóvárogva emelje rád szemét. 9Azt mondja neked: „A helyes úton jársz”, aztán megáll, s nézi, mi lesz veled. 10Az irigyeddel sohase tanácskozz, a rád féltékennyel ne beszélj terveidről, 11a feleségeddel a vetélytársnőjéről, a gyávával a harcról-háborúról, a kereskedővel az eladnivalódról, a vevővel az áruról, a fösvénnyel arról, hogy jót kell tenni, a keményszívűvel az irgalmasságról, a semmittevővel valami munkáról, az esztendős cseléddel a dolog végéről, a lusta rabszolgával a munka terhéről. Ne ilyenek között keress tanácsadót. 12Keresd fel gyakran az istenfélő embert, akiről tudod, hogy megtartja a törvényt, akinek a szíve szíved szerint való, aki, ha megbotlasz, fáradozik érted. 13Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála? 14A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét őrszem magas őrhelyéről. 15Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben.

Igazi és hamis bölcsesség

16Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása. 17Minden tervnek a szív a gyökere, négy ág hajt ki belőle: 18a jó és a gonosz, az élet és a halál, de valamennyi fölött a nyelv uralkodik.19Van, aki sokakat jól meg tud nevelni, de ha róla van szó, egész gyámoltalan. 20Van szépen szóló ember, aki gyűlöletes, ám az ilyen végül is éhen vész. 21Mert az Úr nem adja meg neki kegyelmét, ő meg híjával van minden bölcsességnek. 22Vannak bölcs emberek, akik maguknak bölcsek, s ahogy mondják, tudásuknak tartós a hozama. 23Van bölcs, aki népének tanítómestere, ezek tudásának tartós a gyümölcse. 24A bölcset az áldás bőven elárasztja, és boldognak mondják mind, akik csak látják. 25Az ember napjai meg vannak számlálva, de nincsen Izrael napjainak száma. 26Aki a népért bölcs, az bizalmat arat, és annak a neve örökre fennmarad.

A mértéktartás

27Fiam, életmódod vizsgáld felül magad, s ami károdra van, azt vond meg magadtól. 28Mert hisz nem minden jó mindenki számára, nem mindenki bír el mindenféle ételt. 29Ne epedezz rögtön minden élvezetért, ne vesd magad minden ínyenc falat után. 30Mert a túl sok étel betegségek fészke, és a mohóságnak hasmenés a vége.31A mohó evésbe már sokan belehaltak, de aki vigyáz magára, az megnyújtja életét.

 

Jel 8

A hetedik pecsét feltörése.

81Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára.

A hét harsona.

2Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. 3Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. 4Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé. 5Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. 6A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.

Az első négy harsonaszó.

7Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz záporozott a földre. A föld harmada elégett, a fák harmada pernyévé lett, és a zöldellő fű mind elhamvadt. 8A második angyal is megfújta a harsonát. Erre mint lángban égő hatalmas hegy, valami a tengerbe zuhant. A tenger egyharmada vérré vált, 9a tengerben élő állatok egyharmada elpusztult, és a hajók egyharmada elsüllyedt. 10A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra. 11A csillagnak Üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett. 12A negyedik angyal is megfújta a harsonát. Erre a Nap harmadát, a Hold harmadát és a csillagok harmadát érte a csapás: harmadrészük elsötétedett, a nappal és az éjszaka világossága a harmadával csökkent.

A sas megjelenése.

13És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: „Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni.”

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑