Február 13. – 350. nap

 

Mal 1-3

Malakiás könyve

11Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez.

Az Úr szeretete Izrael iránt.

2Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. Ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? – Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem, 3Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. 4Hiába mondja Edom: „Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat”, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: „A gonoszság vidéke.” És: „A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr.” 5Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is!

Vád a papok ellen.

6A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? – ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: Mi által vetettük meg a nevedet? – 7Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: Mivel szentségtelenítettük meg? – Azzal, hogy azt gondoljátok: Az Úr asztalát semmibe kell venni. 8Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura. 9Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk [bizony, a ti kezetek műveli ezt]! Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura. 10Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura –, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. 11De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jóillatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura. 12Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel. 13Azt mondjátok: Lám, mennyi a munka! És méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura. 14Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul – mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király – mondja a Seregek Ura, és nevem félelmetes a népek között.

21Most ezt az intelmet intézem hozzátok, papok! 2Ha nem hallgatjátok meg, és nem szívlelitek meg, s nem dicsőítitek meg nevemet – mondja a Seregek Ura –, akkor átkot küldök rátok, és átokká változtatom áldásaitokat. Sőt már átokká is változtattam, mert senki sincs köztetek, aki ezeket szívére venné. 3Nos, eltöröm karotokat, arcotokba szórom a szemetet, ünnepeitek szemétjét, és benneteket is kiszórlak vele együtt. 4Akkor megtudjátok, hogy én küldtem nektek ezt az üzenetet, hogy megszűnjék Lévivel kötött szövetségem – mondja a Seregek Ura. 5Szövetségben voltam vele: ez élet volt és béke – de így adtam neki; félelem és rettegés – félt engem, és tisztelte a nevemet. 6Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. Velem járt, békében és egyenes lélekkel, és sokakat eltérített a gonoszságtól. 7A pap ajkának kell ugyanis a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe. 8Ti azonban letértetek az útról, sőt sokakat félrevezettetek a tanítással. Ti bontottátok fel Lévi szövetségét – mondja a Seregek Ura. 9Én ezért megvetetté és alávalóvá tettelek benneteket az egész nép előtt, mert nem jártatok útjaimon, hanem a tanításban tekintettel voltatok az emberek személyére.

A vegyesházasságok és válások.

10Vajon nem egy atyánk van-e mindannyiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módon, megsértve atyáink szövetségét? 11Áruló módon viselkedett Júda: szégyenletes dolgot vittek végbe [Izraelben és] Jeruzsálemben. Júda ugyanis megszentségtelenítette az Úr kedves szentélyét: idegen isten leányát vette feleségül. 12Azt az embert, aki így járt el, irtsa ki az Úr Jákob sátrai közül, és azok közül, akik áldozatot hoznak a Seregek Urának. 13S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. 14S azt kérdezitek: „Miért?” Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. 15Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez.16Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene –, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!

Az Úr napja.

17Terhére vagytok az Úrnak szavaitokkal. Azt kérdezitek: „Mivel vagyunk terhére?” Azzal, hogy ezt mondjátok: Jó az Úr színe előtt mind, aki gonoszságot művel, mert az ilyenekben telik kedve. Vagy pedig: Hol van hát az igazság Istene?

31Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. 2De ki fogja tudni elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. 3Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. 4Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. 5Elmegyek hozzátok és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők, az esküszegők és azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát – tőlem pedig nem félnek – mondja a Seregek Ura.

Tized a templom számára.

6Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai. 7Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: „Hogyan térjünk vissza?” – 8Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: „Mivel csaltunk meg?” A tizeddel és a zsengeáldozattal. 9Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép. 10Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek – mondja a Seregek Ura –, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok. 11Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy ne egye meg és ne pusztítsa el a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szőlőtök a mezőn – mondja a Seregek Ura. 12Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek – mondja a Seregek Ura.

Az igazak győzelme az Úr napján.

13Keményen beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Azt kérdezitek: „Mit beszéltünk ellened?” 14Azt mondjátok: „Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt? 15Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik.” 16Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. 17Azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura –, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja. 18Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem. 19Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura –, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük. 20Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak. 21A gonosztevőket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura.

Függelék.

22Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára. 23Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. 24Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.

 

Sir 36

Ima Izrael megszabadításáért

361Irgalmazz, ó Uram, irgalmazz nekünk, te, aki a mindenség uralkodó Istene vagy, tekints le ránk, ültesd félelmedet minden pogány népbe! 2Az idegen népek ellen emeld föl kezedet, hogy ők is lássák hatalmas tetteidet. 3Ahogy irányunkban szentnek mutatkoztál előttük, mutatkozz most nagynak előttünk velük szemben,4hogy ők is megtudják, amit mi már tudunk: nincsen más Isten, Urunk, rajtad kívül. 5Újítsd meg jeleid, ismételd csodáid, dicsőítsd meg kezedet és erős karodat. 6Szítsd fel haragodat, engedj szabad folyást indulatodnak, alázd meg, s pusztítsd el ellenségeinket. 7Siettesd az időt, és gondolj a végükre, hogy megemlegessék csodás tetteidet.8Tűz eméssze meg az élve maradtakat, s néped elnyomóit érje utol a vég. 9Üsd le az idegen fejedelmek fejét, akik így beszélnek: „Nincs más rajtunk kívül.” 10Gyűjtsd egybe Jákobnak valamennyi törzsét, s oszd ki örökségük, mint a régmúlt időkben. 11Irgalmazz a népnek, Uram, amely nevedet viseli, Izraelnek, amely elsőszülötted lett. 12Légy könyörülettel szent városod iránt, Jeruzsálem iránt, hol a hajlékod van. 13Töltsd be Sion hegyét dicséreteddel és dicsőségeddel a templomodat. 14Tanúskodjál első teremtményed mellett, biztosítsd a jövőt, amit a nevedben előre hirdettek. 15Jutalmazd meg azokat, akik benned bíznak, bizonyítsd be, hogy igaz prófétáid szava. 16Hallgasd meg, Uram, szolgáid esdeklő imáját, Áron áldására, mit népedre adott. 17Ismerje el a föld minden sarka, hogy te vagy az Úr, az örök Isten.

A megkülönböztetés

18Mindenféle ételt befogad a gyomrunk, de mégis van étel, amely jobb a másiknál. 19Ínyünk megvizsgálja, ízlik-e a falat, így az értő szív is a hazug szavakat. 20Az alattomos szív búbánat forrása, de az ügyes ember visszafizet neki.

Az asszony kiválasztása

21Az asszony elfogad akármilyen férfit, de a lányok közt akad jobb is, mint a többi. 22Az asszony szépsége földeríti férjét, és nincs a férfinak nagyobb élvezete. 23Ha nyelvén jóság és szelídség van, akkor a férje a legboldogabb ember. 24Aki jó asszonyt talál, boldogságot talál, neki megfelelő segítséget, támaszt. 25Hogyha nincsen sövény, kifosztják a birtokot, ha nincs asszony, sóhajtozik a férj és elbitangol. 26Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az egyik városból a másikba siet? 27Ilyen a férfi is, kinek nincs otthona, ott tart pihenőt, ahol eléri az este.

 

Jel 7

Az igazak megjelölése.

71Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. 2Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 3„Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” 4Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: 5Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, 6Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer,7Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, 8Zebulun törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.

A győztesek serege.

9Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. 10Nagy szóval kiáltották és mondták: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!” 11Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, 12mondván: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.” 13Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” 14Így válaszoltam: „Te tudod, uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. 15Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik. 16Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, 17mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.”

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑