Február 11. – 348. nap

 

Zak 11-12

111Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! 2[Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. 3Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!

A két pásztor.

4Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! 5Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: „Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!” És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. 6[Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] 7Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. 8Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek.9Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát.” 10Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel.11Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. 12Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. 13Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. 14Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.15Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. 16Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket. 17Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”

Jeruzsálem szabadulása és megújulása.

121Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe. 2Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára… 3Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. [És a föld minden népe egybegyűlik ellene.] 4Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát. 5Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: „Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.” 6Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül megéget. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén. 7Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét. 8Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit. Azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten [mint az Úr angyala] fog állni az élükön. 9Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak. 10Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. 11Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején. 12Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs: Dávid házának törzse és külön az asszonyok; Nátán házának törzse és külön az asszonyok; 13Lévi házának törzse és külön az asszonyok; 14Simi házának törzse és külön az asszonyok; és az összes többi törzs, külön-külön és asszonyaik is külön.

 

Sir 34

Az álmok.

341Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok. 2Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít. 3Rokonságban van a tükör és az álom: az arcnak képmása áll szemben az arccal. 4Lehet tisztát várni a tisztátalantól, vagy igazságot várni a hazugságtól? 5A jóslások, jövendőmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél. 6Ha nem az Úr küldi őket követségbe, ne törődjél velük. 7Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján. 8Csalhatatlan módon teljesül a törvény, teljes a bölcsesség megbízható szájból.

Az utazás

9Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél. 10Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett. 11Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani. 12Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon: 13Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentőjükben. 14Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége. 15Boldog annak lelke, aki istenfélő. Ki a támasza, kire hagyatkozik? 16Azokon van az Úrnak szeme, akik őt szeretik, erős pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hősége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett. 17Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.

Az áldozat

18Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre. 19A bűnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bűnét. 20Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz. 21Szűkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tőlük, az vérszopó. 22Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét. 23Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belőle? 24Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr? 25Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg. 26Ilyen az az ember, aki böjtöl bűneiért, de azután megint ugyanazt műveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból?

 

Jel 5

A hétpecsétes könyv.

51A trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. 2Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” 3De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. 4Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. 5Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”

A Bárány.

6Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme – ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. 7A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet. 8Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje – ezek a szentek imádságai. 9Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvből, népből és nemzetből, 10Istenünk országává és papjaivá tetted őket, és uralkodni fognak a földön.” 11És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, 12és nagy szóval mondták: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás.” 13Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” 14A négy élőlény így felelt: „Ámen!” A vének pedig leborultak és imádták.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑