Február 10. – 347. nap

 

Zak 9-10

MÁSODIK RÉSZ

Jövendölés

Az új föld

91Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkusz lakóhelyén, mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei. 2Hamat is az övé, amely szomszédos vele, [Tírusz] és Szidón is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. 3Erődöt épített magának Tírusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint az utcán a sár. 4De lám, tulajdonává veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja. 5Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, 6és Asdodban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom,7kiragadom a véres húst a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. 8Házam mellé rendelem őrnek az arra járók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert, lám, most tekintetbe vettem nyomorúságukat.

A Messiás

9Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. 10Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.

Izrael újjászületése

11Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, (amelyben víz sem volt). 12Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza. 13Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; felbuzdítom fiaidat, Sion, [a te fiad ellen, Javán], s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. 14Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében. 15A [Seregek] Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. 16Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, [mint a ragyogó drágakövek a fejéken] a saját földjén. 17Ó, milyen jó lesz. Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól!

Hűség az Úrhoz

101Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek és füvet a juhoknak. 2A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.

Izrael megszabadul és visszatér

3A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a [Seregek] Ura a nyáját, [Júda házát], s megteszi dicsőségének paripájává [az ütközetben]. 4Tőle származik a szegletkő, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, 5mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. 6Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket; [mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket.] 7Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül majd, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban. 8Összegyűjtöm őket sípszóval, [mert megváltottam őket]: olyanok lesznek, mint régen voltak.9Szétszórtam őket a nép közé, de a távolban megemlékeznek rólam; [fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.]10Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád [és a Libanon] földjére. De ez még nem lesz elég: 11Átkelnek Egyiptom tengerén, [és ő szétválasztja a tenger hullámait], s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. 12Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében – mondja az Úr.

 

Sir 33

331Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle. 2Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban. 3Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik. 4Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ. 5Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely. 6A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.

A teremtmények egyenlőtlensége

7Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben? 8Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt. 9Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta. 10Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám. 11De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket. 12Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről. 13Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki. 14A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte.15Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében. 16Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül. 17Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré. 18Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak.19Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!

Függetlenség

20Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; vagyonodat ne add oda egyiknek se, nehogy majd neked kelljen tőlük kérned. 21Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak. 22Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét.23Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék. 24Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.

A rabszolgák

25Széna, bot és teher – ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka. 26Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres. 27Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell. 28Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít. 29Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe.30De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod. 31Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted. 32Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra. 33Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?

 

Jel 4

II. LÁTOMÁS AZ ELJÖVENDŐKRŐL

1. ISTEN NAGY NAPJA

A trónon ülő.

41Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” 2Nyomban elragadtatásba estem lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben, és a trónon ült valaki. 3Az ott ülő tekintete jáspishoz és karneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány a trónja körül. 4A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú. 5A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme. 6A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul tele szemekkel. 7Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. 8Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljő!” 9Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, 10a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték: 11„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑