Február 3. – 340. nap

 

Hab 1-3

Habakuk könyve

Címzés.

11Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.

I. PÁRBESZÉD ISTEN ÉS A PRÓFÉTA KÖZÖTT

A próféta első panasza: az igazságosság hiánya miatt

2Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: „Erőszak!”, anélkül, hogy megszabadítanál? 3Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. 4Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.

Az első jövendölés: A káldeusok az Isten ostora

5Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék. 6Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát. 7Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. 8Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. 9Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény. 10Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. 11Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!

A próféta második panasza: A hódító garázdálkodása

12Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen. 13Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? 14Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal. 15Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. 16Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez. 17Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául

21Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra. 2Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen. 3Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. 4Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA

Bevezetés

5Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. 6Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd:

I.

6Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. 7Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! 8Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

II.

9Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!10Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél. 11Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

III.

12Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! 13Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? 14Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

IV.

15Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.16Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőséged elborítja majd a szégyened. 17Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik. 18

V.

19Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: „Ébredj!” A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!” [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne! 19Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta. 20Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!

III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE

31Habakuk próféta imája. A siralmak dallamára. 2Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! 3Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet. 4Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje. 5Előtte pestis jár, a nyomában láz halad. 6Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva. 7Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak. 8Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre? 9Íjadat felvontad, a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.) Patakokkal szántod fel a földet, 10ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylő vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli. 11Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtőzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elől. 12Méltatlankodva tiprod a földet, haragodban elgázolod a népeket. 13Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet, hogy megszabadítsd fölkentedet. Romba döntöd a gonosznak házát, egészen a szikláig feltárod alapját. (Szünet.) 14Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! 15Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját. 16Meghallottam és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak. Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. 17(Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.) 18Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. 19Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.)

 

Sir 26

261Ha jó az asszony, boldog ember a férj, s kétszer annyi lesz napjainak száma. 2A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét. 3A jó feleség jó osztályrész: aki féli az Istent, az részesül benne.4Szegény-e vagy gazdag? A szíve jókedvű, és mindig vidámság tükröződik arcán. 5Három dolog van, amitől félek, a negyediktől meg egyenest rettegek: a pletyka a városban és a népcsődületben, meg a rágalmazás rosszabb a halálnál. 6Bánat a szívnek s gyötrelem a féltékeny asszony, nyelve mindahánynak valóságos csapás.7Mint lötyögő járom, olyan a rossz asszony, mintha skorpióhoz nyúlnál, ha hozzáérsz. 8Rettentő bosszúság az iszákos asszony, még csak el sem tudja rejteni szégyenét. 9Szemének állásán és a szempilláin meglátni, ha kikapós az asszony. 10Szemérmetlen lányod éberen őrizzed, nehogy kihasználja gyengeséged. 11Csábos tekintetű asszonnyal jól vigyázz, és ne csodálkozz, ha belevisz a bűnbe. 12Ahogy a szomjas vándor nekiesik a víznek, ez is úgy megkóstol mindenféle vizet. Hajlandó leülni minden karó előtt, és minden nyíl előtt kinyitja tegzét. 13Az asszony szerelme elbájolja férjét, okossága erőt önt a tagjaiba. 14A hallgatag asszony Isten ajándéka, a jól nevelt asszonyt nem lehet megfizetni. 15A szemérmes asszony igen nagy kegyelem, és az erkölcsösnek nincs ellenértéke. 16Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának. 17Mint az égő mécses a szent mécstartón, olyan a csinos arc az egyenes termeten.18Aranyoszlopokhoz ezüsttalapzaton hasonlít a szép láb karcsú bokák fölött.

Szomorú dolgok

28Két dolog miatt szomorkodom, a harmadik pedig haragra ingerel: ha öreg koldusként él egy háborús hős, ha félreismernek okos embereket, ha az igazságtól valaki a bűnhöz pártol – az ilyet kard által veszti el az Úr.

Az üzlet

29Ritka kereskedő ment a vétektől, üzletember ritkán marad ment a bűntől.

 

1Jn 5

Hit Jézus Krisztusban.

51Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is.2Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük Istent, és megtesszük parancsait. 3Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. 4Mert mindenki, aki Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk. 5Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 6Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek az igazság. 7Tehát hárman tanúskodnak: 8a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy. 9Ha az emberek tanúságát is elfogadjuk, az Isten tanúsága többet jelent. Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. 10Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet Isten a Fia mellett tett. 11Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van. 12Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete. 13Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy megtudjátok: örök életetek van.

Az ima hatékonysága.

14Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. 15Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk. 16Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. 17Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

Befejezés.

18Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem érinti. 19Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van.20Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk a belátást ahhoz, hogy megismerjük az Igazat. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑