Február 2. – 339. nap

 

Náh 1-3

Náhum könyve

11Jövendölés Ninivéről. Az elkosi Náhum látomásának könyve.

I. BEVEZETÉS

Zsoltár. Az Úr haragja

2Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten, bosszút áll az Úr, és nagyon haragszik, bosszút áll az Úr ellenségein, nem könyörül ellenfelein. 3Türelmes az Úr, de hatalma félelmetes, nem hagyja büntetlenül a bűnöst. Viharban és forgószélben jár, a felhő por a lába nyomában. 4Gátat vet a tengernek, s akkor az kiszárad, kiapaszt minden folyamot. …Elhervad Básán és Kármel, Libanon zöldje elhervadt. 5Hegyek rendülnek meg előtte, halom halomra dől. Összeomlik színe előtt a föld, a földkerekség és minden lakója. 6Haragjával szemben ki állhat meg, heves bosszúja előtt állva ki maradhat? Haragja kiárad, mint a tűz, darabokra törnek előtte a sziklák. 7Jó az Úr, menedék a szorongatás napján. Jól ismeri azokat, akik benne bíznak, 8ha jön az áradat. De akik ellene támadnak, azokat kiirtja, sötétedésig üldözi ellenfeleit.

Jövendölés Júdáról és Ninivéről (Júdáról)

9Miként gondolkoztok ti az Úr felől? Ő idézi elő a pusztulást, másodszor nem kerül sor a gyötrelemre;10megsemmisülnek, mint a bogáncs, mindenestül, mint a száraz pelyva.

(Asszíriáról)

11Belőled származott az, aki gonoszságot forral az Úr ellen: Beliál terveinek embere.

(Júdáról)

12Ezt mondja az Úr: Ha készen vannak is, ha sokan vannak is, lekaszálják őket és megsemmisítik. Megaláztalak, de többé nem alázlak meg. 13Nézd, most összetöröm az igát, amely rád nehezedik, és széttépem kötelékeidet.

(Ninive királyáról)

14Felőled ezt határozta az Úr: Nem lesz utódod, aki viselje nevedet. Eltávolítom isteneid templomából a faragott és öntött bálványokat, sírodat pedig gyalázattá teszem.

(Júdáról)

21Nézzétek, fut a hegyeken a hírvivő és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda, teljesítsd fogadalmaidat, mert Béliál nem látogat el többé hozzád: mindenestül elpusztult. 2 3Helyreállítja az Úr Jákob szőlőskertjét, és Izrael szőlőskertjét. A fosztogatók teljesen kifosztották, letördelték a vesszőket.

II. NINIVE PUSZTULÁSA

A támadás

3Felvonul ellened a pusztító. Állj őrt a várfalon, őrizd az utat, övezd fel derekadat, gyűjtsd össze minden erődet!4Harcosainak vöröslik a pajzsuk, bajnokai bíborba öltöztek, harci szekereinek vasa tündöklik, amikor a harcba bevetik, lovasai toporzékolnak. 5Az utakon vágtáznak a szekerek, végigszáguldanak a tereken. Olyanok, mint a tűz, mint a cikázó villám. 6Bevetik az élcsapatot, megütköznek a hadoszlopok, megrohanják a várfalat, készen áll a védőtető. 7Megnyílnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik. 8Elfogják és fogságba viszik az Úrnőt, rabszolgái jajgatnak, mint a galambok, siránkoznak mellüket verdesve. 9Ninive olyan, mint a medence, amelyből elillan a víz: „Álljatok meg, álljatok meg!” De senki nem fordul meg. 10„Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat!” Kimeríthetetlen kincstár ez, tömérdek drágaság. 11Lopás, rablás, fosztogatás! Kihagy a szív, a térdek remegnek, rémület vesz erőt a veséken, színét veszti minden arc.

Intelem Asszíria oroszlánjához

12Hol van az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök búvóhelye? Amikor útnak indult az oroszlán, a kölykökkel otthon maradt a nőstény, és nem zavarta őket semmi. 13Zsákmányolt az oroszlán a kölykei számára, öldökölt a nőstényeinek, odúját megtöltötte zsákmánnyal, prédával a barlangját. 14Lám, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, fölégetem szekereidet, kicsinyeidet kard emészti meg. Zsákmányodat eltörlöm a földről, hírnökeid hangja nem hallatszik többé.

Intelem Ninivéhez bűnei miatt

31Jaj a vérengző városnak, amely tele van hazugsággal és rablással, és folyvást fosztogat! 2Hallga! Csattog az ostor, dübörög a kerék. Száguldó lovak és vágtató szekerek! 3A lovasok nekirugaszkodnak, a kardok villognak, a dárdák csillognak. Tömérdek halott, számtalan sebesült, holttestek végtelen mezeje! Mindenütt holttestekbe botlanak… 4Lám, ez a bére a paráznaságra vetemedett, céda nőnek, a bájos szépségnek, az ügyes kerítőnek! Bája a népeket rabul ejtette, elcsábította a nemzeteket. 5Nézd, én szembeszállok veled – mondja a Seregek Ura –, szoknyád szegélyét arcodig emelem, feltárom meztelenséged a népek előtt, szégyenedet a nemzetek előtt. 6Gyalázatot szórok rád, pellengérre állítalak és megszégyenítlek. 7Aki csak lát majd, az mind elfordul tőled és így beszél: „Ninive! Micsoda pusztulás!” Ugyan ki fog megszánni? Hol keressünk neked vigasztalókat?

Théba példája

8Te talán jobban jársz, mint No-Amon, aki a Folyón túl uralkodott? Védősánca a tenger volt körös-körül, várfala a tenger vize. 9Etiópia volt az erőssége és Egyiptom, határa nem is volt, Put és Líbia lakói támogatták. 10De neki is fogságba kellett mennie, vonulhatott a számkivetésbe. A csecsemőit is eltiporták az utcasarkokon. Nemeseire sorsot vetettek, főembereire bilincset vertek. 11Téged is körülvesznek, le fognak igázni; te is kereshetsz majd menedéket ellenfeleid elől.

Ninive védekezése fölösleges

12Minden erődöd olyan, mint a korán érő füge: megrázzák, és belehullik annak szájába, aki enni akarja.13Harcosaid olyanok benned, mint az asszonyok, kapuid szélesre tárulnak az ellenfél előtt, záraidat tűz emészti meg. 14Hiába merítesz vizet az ostrom idejére, hiába erősíted meg erődeidet; gyúrhatod a sarat, taposhatod az agyagot, készíthetsz téglát: 15megemészt a tűz, és elpusztít a kard.

A sáskák rajzása

15Gyülekezzetek, mint a legyek, gyülekezzetek, mint a sáskák, 16szaporítsd kereskedőidet, legyenek többen, mint az égen a csillag. 16Őrséged, mint a sáskák, írnokaid, mint a sáskaraj: hideg napokon a falakon tanyáznak, de mihelyt kisüt a nap, 16kiterjesztik szárnyukat és elrepülnek a sáskák, 17 17útnak indulnak, nem tudni hová.

Siratóének

18Jaj! Álomba merültek a pásztoraid, Asszíria királya; bajnokaid szenderegnek, néped szétszéledt a hegyeken, senki sem tudja őket összeszedni. 19Sebedre nincsen orvosság, sérülésed nem gyógyul be. Akik csak hallják a hírét, tapsolnak fölötted. Mert van-e valaki, akit utol ne ért volna gonoszságod?

 

Sir 25

Közmondások.

251Három dolog van, amit szeret a szívem. Isten s ember előtt kedves mind a három: A testvérek közt az egység, a baráti szeretet, feleség és férj, akik jól megértik egymást. 2Háromfajta ember gyűlöletes nekem, az életmódjuktól szörnyen iszonyodom: a gőgös szegényétől, a hazug gazdagétól s a házasságtörő, esztelen öregétől.

Az öregek

3Ha ifjúkorodban nem gyűjtöttél semmit, mihez nyúlsz majd öreg napjaidban? 4Bölcs ítélet illik az ősz fejhez, és az öregekhez jó tanács osztása. 5Az ősz emberekhez a bölcsesség való, a tisztesekhez pedig higgadt megfontoltság. 6Az aggok koszorúja a gazdag tapasztalat, dicsőségük pedig az Úrnak félelme.

Kilenc szép dolog

7Kilenc dolgot dicsérek – ezek az eszemben vannak, a tizedik pedig már a nyelvem hegyén: A férfi, aki örömét leli fiaiban, s aki megéri ellenségei bukását. 8Boldog, akinek okos asszony a felesége, s aki nem húzat ekét ökörrel-szamárral. Boldog, aki a nyelvével nem botlik, s aki nem szolgál olyannak, aki méltatlan hozzá.9Boldog, aki meglelte az okosság nyitját, s aki buzgó hallgatók füléhez beszélhet. 10Milyen nagy, aki meglelte a bölcsességet! De nincs különb annál, aki az Urat féli. 11Az Úrnak félelme mindeneken túltesz, van-e párja annak, aki ebben kitart?

A nők

13Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. 14Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, a legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. 15Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. 16Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. 17Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé;18amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. 19Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. 20Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. 21Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. 22Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. 23Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. 24Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. 25Ne nyiss utat a víznek (mert kiárad), a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. 26Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

 

1Jn 4

A lelkek megkülönböztetése.

41Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. 2Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. 3S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban is van.4Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. 5Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. 6Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.

III. A SZERETET ÉS A HIT FORRÁSA

Isten a szeretet.

7Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. 8Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. 9Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. 10A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. 11Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. 12Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. 13Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. 14Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. 15Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben.16Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. 17Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon. 18A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. 19Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket. 20Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. 21Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

 

sdr

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑