Február 1. – 338. nap

 

Mik 6-7

III. VÁDBESZÉD IZRAEL ELLEN

Az Úr szemrehányást tesz népének

61Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! 2Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen. 3„Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! 4Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted?5Népem! Emlékezz csak, mi volt Balaknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? … Sittimtől Gilgalig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.” 6„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? 7Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért? 8„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”

A csalók ellen

9Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek! 9A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek. 10Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt? 11Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat? 12 13Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt. 13Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból. 14Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félreteszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak. 15

Szamária példája

16Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékaik szerint jársz el, hogy intő példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljétek a népek gyalázkodását.

Általános erkölcsi romlottság

71Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá. 2A hűségesek eltűnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tőrbe csalják testvéreiket. 3Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél. 4 5Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! 6Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe. 6… köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük. 7De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.

IV. REMÉNY

Sion az ellenség csapása alatt

8Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. 9Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. 10Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd amikor eltiporják, mint az utca sarát.

Jövendölés a megigazulásról

11Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, 12a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tírusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig.13A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.

Könyörgés a népek megszégyenüléséért

14Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! 15Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! 16Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. 17Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.

Könyörgés irgalomért

18Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? 19Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! 20Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.

 

Sir 24

A bölcsesség beszéde.

241A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. 2Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekedve mondja: 3„Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. 4Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. 5Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. 6A tenger hullámain és az egész földön, minden nép s nemzet közt uralkodó voltam. 7Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. 8Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, és az örökrészed Izraelben legyen.” 9Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. 10Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. 11Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. 12Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. 13Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. 14Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. 15Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban. 16Mint a terebint, kiterjesztem ágaimat, ágaim szépek és ékesek. 17Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. 19Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. 20Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. 21Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. 22Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek.”

A bölcsesség és a törvény

23Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk, Jákob családjának öröksége gyanánt. 25Bőven, mint a Pison, árasztja a bölcsességet, mint a Tigris folyó az első termés napjain.26Úgy gyarapszik tőle a bölcsesség, ahogy megduzzad az Eufrátesz folyó, vagy mint a Jordán aratás idején.27Okulástól árad, akárcsak a Nílus, vagy miként a Gichon a szüret napjain. 28Nem ért célt az első, aki fürkészni kezdte, de az utolsó sem jutott a végére. 29Gondolatai, mint a tenger végtelenje, tanácsai pedig mélyebbek az óceánnál. 30Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet. 31Így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat.” De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. 32Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. 33Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek. 34Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres.

 

1Jn 3

II. ISTENGYERMEKSÉG

Isten gyermekei vagyunk.

31Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. 3És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is.

Szakítás a bűnnel.

4Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. 5Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. 6Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg. 7Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. 8Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse. 9Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek. 10Erről ismerhetők fel Isten gyermekei és a sátán fiai.

A szeretet parancsának megtartása.

10Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. 11Mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! 12Ne tegyünk úgy, mint Kain, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak. 13Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. 14Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. 15Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. 16A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. 17Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? 18Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.19Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. 20Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. 21Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. 22Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. 23Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint. 24Aki teljesíti parancsait, Istenben marad és Isten is őbenne. Azt, hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑