Január 30. – 336. nap

 

Mik 1-3

Mikeás könyve

11Az Úr szava, amelyet a moreseti Mikeáshoz intézett Jotám, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében; látomások Szamáriáról és Jeruzsálemről.

I. VÁDBESZÉD IZRAEL ELLEN

Fenyegetés és büntetés. Ítélet Szamária felett

2Figyeljen minden nemzet, hallja meg a föld és minden lakója! Az Úr, az Isten vádol benneteket, az Úr az ő szent templomában. 3Mert lám, az Úr elhagyja szent hajlékát, leszáll és a föld magaslatain jár. 4Lépései alatt szétfolynak a hegyek, beomlanak a völgyek, mint a viasz a tűzben, mint a lejtőn a víz. 5Ez mind Jákob gonoszsága miatt és Izrael házának vétkei miatt következik be. Mi a gonoszsága Jákobnak? Nem Szamária? És mi Júda házának vétke? Nem Jeruzsálem? 6„Szamáriát romhalmazzá teszem a pusztában, beültetem szőlővel. Köveit legörgetem a völgybe, és feltárom alapjait. 7Szobrai mind összetörnek, kicsapongása bérét elégetem, és minden bálványát darabokra töröm. Mivel paráznaságuk bérén vásárolták őket össze, legyen belőlük újra a paráznaság jutalma.”

Siralom a síkság városai fölött

8Ezért gyászba öltözöm és jajgatok, mezítláb járok és ruhátlanul, üvöltözök, mint a sakálok, kiáltozok, mint a struccmadarak. 9Az Úr csapása ellen nincsen orvosság, utoléri Júdát, lecsap népem kapujára, Jeruzsálemre.10Ne hirdessétek ki Gátban, ne hullassatok könnyeket… Fetrengjetek a porban Bet-Leafrában! 11Fújd meg a harsonát Sáfir lakója! Nem hagyta el városát Caanán lakója! Bet-Haécel alapjait megingatták, támasztékait elvetették. 12Hogyan remélhetne bármi jót Marót lakója, amikor veszedelem jő az Úrtól Jeruzsálem kapuján?13Fogd be a kocsiba a paripát, Lákis lakója! [Ezzel kezdődött Sion leányának bűne, megtalálhatók benned Izrael vétkei.] 14Ajándékot kell majd adnod Moreset-Gátnak, Bet-Akzib megcsalja majd Izrael királyait. 15Rád tör még a rabló, Maresa lakója! …Adullámig jut el Izrael dicsősége. 16Vágd le a hajad, nyiratkozz meg kedvelt fiaid miatt, légy kopasz, mint a keselyű, mert fogságba viszik majd őket, messzi földre.

A kapzsiság ellen

21Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. 2Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. 3Azért ezt mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. 4Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak: „Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak.” 5Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet mérőzsinórral kimérni az Úr közösségében.

A veszedelem prófétája

6Azt mondogatják: „Ne hirdessétek ezt! Ne hirdessétek ezeket! Nem érhet bennünket gyalázat. 7Talán átok van Jákob házán? Vajon elveszítette az Úr a türelmét? Így szokott ő tenni? Nincsenek-e telve szavai jósággal az ő népe, Izrael iránt?” 8Ti támadtok ellenségként népemre. Az ártatlan ruháját elragadjátok, a biztonságban élőkre a háború borzalmait szabadítjátok. 9Népem asszonyait kiűzitek meghitt otthonukból; a csecsemőket megfosztjátok dicsőségemtől mindörökre. 10„Keljetek föl, s menjetek! Ne legyen itt maradástok!” Bármilyen semmiségért súlyos zálogot követeltek. 11Ha a lélek valamelyik embere ilyen hazugságot koholna: „Borról és italról jövendölök neked”, akkor ennek a népnek az volna a prófétája.

Az újjászületés ígérete

12Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén, és nem kell félniük senkitől. 13Elindul az élükön a vezérük, előttük jár; kilépnek a kapun, kivonulnak; előttük megy királyuk, az Úr halad az élükön!

A népet elnyomó vezetők ellen

31Azután így szóltam: Halljátok hát, Jákob fejedelmei, és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? 2Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. 3Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban,4akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.

A haszonleső próféták ellen

5Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. 6Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul.7Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindannyian elfödik arcukat, mert nem jön az Istentől üzenet. 8Engem azonban erő tölt el, az Úr Lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.

A felelős vezetőkhöz: Sion elpusztul

9Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei, és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok! 10Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont, és gonoszságból Jeruzsálemet! 11Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!” 12Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templom hegye erdő borította magaslattá.

 

Sir 22

A lusta.

221Sárral bekent kőhöz hasonlít a lusta, utálatossága miatt mindenki leszólja. 2Olyan lusta, mint egy nagy halom szemét, aki csak hozzáér, lerázza a kezét.

Rosszul sikerült gyermekek

3A neveletlen fiú szégyene apjának, az ilyen lány meg csak a kárára van. 4Az értelmes lány kincse a férjének, de a gyalázatos csak bánat az apjának. 5Az arcátlan apjának is, férjének is szégyene, ezért mind a ketten megvetéssel nézik. 6A rosszkor ejtett szó, mint gyász napján a zene, a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.

Bölcsesség és balgaság

9Cserepeket ragaszt, aki bolondot oktat, avagy mély álmából ébreszti az alvót. 10Alvóval beszélget, aki balgához szól, a beszéd végén majd megszólal: „Mi az?” 11Sirasd a halottat, mert kialudt élete, sirasd a balgát, mert kialudt értelme. A holtat ne sirasd annyira: az békét talált, a balga esete rosszabb a halálnál. 12Hét napig szokás a halottat gyászolni, a gonoszt és balgát életük minden napján. 13Ostoba emberrel ne sokat beszélgess, a balgával pedig ne igen érintkezz. Óvakodjál tőle, nehogy bajba kerülj, s beszennyezd magadat, mikor találkoztok. Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt. 14Van-e az ólomnál nehezebb valami? Mi más lehetne a neve, mint hogy balga? 15Könnyebb elviselni homok, só s vas terhet, mint ostoba, balga, istentelen embert! 16Az épület falába illesztett gerendák nem válnak szét a megrázkódtatástól. Épp ilyen szilárdan áll a megfontolt szív, sohasem csügged el. 17A bölcs megfontoltságra támaszkodó szív olyan, mint jó falon a homokvakolat. 18A falon csupaszon heverő kavicsok nem tudnak, ha szél van, megmaradni. A szív sem szállhat szembe a rémekkel, ha a balgának töprengése nyomja.

A barátság

19Könnyet fakaszt, aki megböki a szemet, aki a szívbe döf, az fájdalmat okoz. 20Aki követ dob a madár után, elűzi, aki barátját gyalázza, az megszegi a barátságot. 21Ha kardot rántottál a barátodra, ne essél kétségbe, van út visszafelé. 22Ha barátod ellen szót emeltél, ne aggódj, van mód a kiengesztelésre. De hogyha gyalázod, megveted, titkait fölfeded és tőrbe csalod, akkor minden barát elmenekül tőled. 23Légy hű barátodhoz, hogyha tönkremegy is, hogy majd szerencséjében is részed lehessen. Tarts ki mellette nélkülözésében, hogy örökségében is osztozhassál vele. 24A korom és füst előre jelzi a tüzet, ugyanúgy a becsmérlő szavak is a vérontást. 25Nem szégyellem a barátom védelmét, és nem rejtőzöm el előle (ha keres). 26Hogyha miatta valami baj érne, akkor, aki csak hallja, békén hagyja.

Éberség

27Ki állít őrszemet a szám elé, és ki tesz jól záró pecsétet ajkamra, nehogy ravaszul szóljak és a nyelvem a vesztemre legyen?

 

1Jn 1

János első levele

Bevezetés.

11Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. 2Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. 4S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.

I. ÉLET A VILÁGOSSÁGBAN

Isten a világosság.

5Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.6Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. 7De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. 8Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat vezetjük félre, és nincs bennünk igazság. 9Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. 10Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.

 

Queenstown, NZ
Queenstown, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑