Január 28. – 334. nap

 

Jón 1-2

Jónás könyve

Jónás szembeszegül az isteni paranccsal.

11Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához: 2„Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott.” 3Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől. 4Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott. 5A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt. 6A hajóskapitány megszólította: „Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!” 7Majd így szóltak egymáshoz: „Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. 8Erre megkérdezték tőle: „Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?” 9Így felelt: „Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette.”10Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt?” Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik. 11Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. 12Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” 13A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott. 14Erre az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!” 15Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása. 16Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.

Jónás megmenekül.

21Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. 2A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz: 3Szorongattatásomban az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott; az alvilág gyomrából kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. 4A mélybe vetettél, a tenger mélyére, körülvett az áradat; örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem. 5Így szóltam: Elvetettél színed elől. Bárcsak meglátnám még szent templomodat! 6A vizek torkomig hatoltak, körülvett a mélység, hínár borítja fejemet 7a hegyek tövében. Leszálltam a föld alatti országba, a régmúlt idők népei közé, de kimentetted a pusztulásból életemet, Uram, én Istenem! 8Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra emlékeztem, és imám eljutott színed elé, szent templomodba. 9Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak, elfordulnak az irgalmasságtól. 10Én azonban a dicséret szavát mutatom be neked áldozatul; teljesítem, amit fogadtam, mert az Úrtól jön a szabadulás. 11Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.

 

Sir 20

Beszéd és hallgatás

201A rendreutasítás sokszor késik. Van, aki hallgat és ez az okos ember. 2Jobb kérdőre vonni, mint némán duzzogni. 3Kártól menekül meg, aki bevallja bűnét. 4Aki erőszakkal keresi igazát, olyan mint a herélt, aki az érintetlen lányt meg akarja erőszakolni. 5Van, aki hallgat és ezért bölcsnek tartják, s van, akit gyűlölnek, mert túl sokat beszél. 6Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.7Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre. 8Aki szaporítja a szót, attól iszonyodnak, és a fennhéjázót gyűlölettel nézik.

Paradox mondások

9Sokaknak vesztükre szolgál a sikerük, egynémely találat veszteséggel ér fel. 10Vannak ajándékok, amikkel mit sem nyersz, de kétszeresen viszonzott ajándék is akad. 11Van megaláztatás, amely dicsőségre vezet, de sok megalázott fölemeli a fejét. 12Van, aki kevés pénzen sokat vásárol, mégis hétszeres árat fizet. 13A bölcs kevés szóval népszerűvé válik, a balgák kedvessége meg kárba vész. 14Nincs hasznod a buta ajándékaiból, mert kapzsi a szeme: hétszeres viszonzást vár. 15Keveset ad, de sokat kifogásol, kitátja a száját, mint egy kikiáltó. Amit ma kölcsönad, holnap visszakéri. Milyen ellenszenves az efféle ember! 16A balga azt mondja: „Nekem nincs barátom, senki sem ad hálát adományaimért. 17Akik kenyeremet eszik, azoknak gonosz a nyelvük!” Mily sokan, s mennyiszer nevettek már rajta!

Az alkalmatlan időben kimondott szó

18Jobb a földön megbotlani, mint a nyelvvel véteni, ezért a gonoszok hamar elbuknak. 19A goromba ember csupa üres locsogás, amely ki nem fogy az ostobák szájából. 20A balga szájából semmibe sem veszik a közmondást, mert nem akkor mondja, amikor kellene. 21Van, akit a szegénység megóv a rossztól, s nincs, ami zavarná békés nyugalmában. 22Van, akit tönkretesz a szerénykedése s elpusztul, mivel elrejti az arcát. 23Van, aki félelmében ígéretet tesz a barátjának, és ellenségévé teszi minden ok nélkül.

A hazugság

24A hazugság csúnya szégyenfolt az emberen, s az ostobák szájából csak úgy ömlik. 25Jobb még a tolvaj is, mint aki hazudik, de mind a kettőnek pusztulás a sorsa. 26Borzasztó dolog a hazugság szokása, szégyenét a hazug mindig magán hordja.

A bölcs nagysága és veszedelme

27Beszédjével a bölcs sokra viszi, az okos ember tetszik a hatalmasoknak. 28Aki műveli a földjét, magas kazlat rakhat, a nagyurak barátjának megbocsátják gonoszságát. 29A bölcsek szemét is elhomályosítja a nekik juttatott adomány s ajándék, és mint zabla a szájban, elhárítják a feddést. 30Elrejtett bölcsesség vagy elrejtett kincs: milyen hasznot hoz egyik is, másik is? 31Jobb, ha balgaságát rejti el valaki, mint ha bölcsességét rejti véka alá.

 

2Pét 2

A tévtanítók.

21De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urunkat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. 2Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást.3Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. 4Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, 5és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, 6vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. 7Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett. 8Az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. 9Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, 10főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és (Isten) felsőbbségét nem ismerik el. Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, 11noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok igazságtalanul nem vádolják őket az Úr előtt. 12De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak, 13az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny­ és piszokfoltok, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. 14Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: az átok gyermekei! 15Az egyenes utat elhagyták és eltévelyedtek, Beor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, 16de igazságtalansága miatt kapott feddést: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. 18Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. 19Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte. 20Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. 21Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. 22Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑