Január 26. – 332. nap

 

Ám 7-9

III. A LÁTOMÁSOK

Az első látomás: a sáskák

71Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált. 2Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” 3És az Úr megkönyörült. „Nem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.

A második látomás: a szárazság

4Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte. 5Akkor így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” 6És az Úr megkönyörült. „Ez sem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.

A harmadik látomás: a mérőón

7Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott. 8Az Úr megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Mérőónt.” Az Úr így szólt: „Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki! 9Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára.”

Ellentét Amacjával. Ámoszt elűzik Bételből.

10Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: „Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit. 11Mert, lám, ezt mondja Ámosz: Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjéről.” 12Ámosznak pedig azt mondta Amacja: „Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj! 13Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!” 14Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. 15Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek! 16Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen! 17Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről.”

A negyedik látomás: érett gyümölccsel telt kosár

81Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár. 2Akkor megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Egy kosarat, tele érett gyümölccsel.” Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki. 3A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon – mondja az Úr –, sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé… Csönd!

A csalók és kizsákmányolók ellen

4Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! 5Azt mondjátok: „Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, 6hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” 7Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem! 8Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?

Titokzatos büntetés: sötétség és gyász

9Azon a napon – mondja az Úr, az Isten – délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre. 10Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt. Olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja.

Isten szavának szomjúhozása

11Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. 12Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.

Újabb jövendölés a büntetésről

13Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat, 14azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: „A te istened életére, Dán!” és: „A te utad életére, Beerseba!” Elesnek, és föl sem kelnek többé.

 

Sir 18

Isten nagysága.

181Aki öröktől él, az teremtett mindent, 2csak az Úr bizonyul igaznak. 4Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni? 5Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni? 6Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni. 7Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.

Az ember kicsisége

8Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz? 9Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy. 10Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten. 11Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket. 12Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük. 13Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját. 14Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.

A helyes adakozás

15Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet. 16Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó. 17Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál. 18A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.

Megfontolás és gondolkodás

19Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel. 20Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján. 21Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni. 22Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj. 23Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti. 24Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát. 25A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre. 26Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt.27A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik. 28Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak. 29Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csak úgy ontja a találó mondásokat.

Önuralom

30A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől. 31Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül. 32Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba. 33Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.

 

1Pét 5

Az elöljárók kötelességei.

51Akik közületek elöljárók, azokat, mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd kinyilvánuló dicsőségének is részese, kérem: 2Legeltessétek Istennek rátok bízott nyáját, viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, Isten (szándéka) szerint ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. 3Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. 4Ha majd megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 5Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

Ellenállás a kísértésben.

6Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. 7Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. 8Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. 9Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. 10Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. 11Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Ámen.

Befejezés.

12Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek, hogy buzdítsalak titeket és bizonyítsam, hogy ez az Isten kegyelme. Ebben tartsatok ki. 13Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt. 14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség nektek, akik Krisztusban éltek!

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑