Január 22. – 328. nap

 

Joel 3-4

II. AZ ÚJ KORSZAK ÉS AZ ÚR NAPJA

A Lélek kiáradása

31„Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. 2Sőt, még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. 3Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. 4A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja. 5Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.”

A népek megítélése

41„Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, 2összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt; amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat. 3Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak.”

A föníciaiak és a filiszteusok ellen

4„Mit akartok tőlem, Tírusz és Szidón? És ti, filiszteusok tartományai? Ti akartok talán bosszút állni rajtam? Ha bosszút álltok rajtam, bosszútokat csakhamar visszafordítom fejetekre. 5Ti, akik elvettétek ezüstömet, aranyomat, s drága kincseimet templomaitokba vittétek! 6Ti, akik Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok Javán fiainak, hogy távol kerüljenek hazájuktól! 7Lám, visszahívom őket arról a helyről, ahová eladtátok őket, és gonoszságotokat visszafordítom fejetekre. 8Eladom fiaitokat és lányaitokat, kiszolgáltatom őket Júda fiainak, hogy adják el őket a sábaiaknak, egy távoli népnek – az Úr mondta ezt.”

A népek egybegyűjtése

9Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, s álljanak csatasorba mind a harcosok!10Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: „Hős vagyok!” 11Siessetek, gyertek, minden népek körös-körül, és gyűljetek ott egybe! [Vezesd elő, Uram, a hőseidet!] 12„Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett. 13Lendítsétek meg a sarlót, mert beért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk!” 14Egyre több a nép a Döntés völgyében; mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében!

Az Úr napja

15Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket. 16Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék. 17Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.

Paradicsomi állapot. Izrael újjászületik

18Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét. 19Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban. 20Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké. 21„Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek”, és az Úr a Sionon fog lakni.

 

Sir 14

Az igaz boldogság.

141Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom. 2Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

Irigység és kapzsiság

3Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek? 4Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban. 5Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét. 6Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét. 7Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát. 8Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz. 9A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét. 10Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved. 11Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled. 12Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal. 13Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod. 14Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből. 15Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek. 16Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet. 17Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni! 18Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik. 19Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

A bölcs boldogsága

20Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol; 21aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni, 22mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe, 23benéz az ablakán, fülel az ajtaján, 24s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét, 25az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik, 26gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát, 27a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.

 

1Pét 1

Péter első levele

Bevezetés.

11Péter, Jézus Krisztus apostola a zarándokoknak, akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek, s akiket az 2Atyaisten előretudása birtokában kiválasztott, a Lélek megszentelő erejéből az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bőven legyen részetek!

Hálaadás a megváltásért.

3Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, 4hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. 5Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. 6Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, 7hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. 8Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, 9mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. 10Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről jövendöltek. 11Töprengtek rajta, vajon milyen időpontra vagy milyen korra mutat Krisztusnak bennük működő Lelke, előre megmondva a Krisztusra váró szenvedéseket és az azutáni dicsőséget. 12Kinyilatkoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most közöltek veletek az égből küldött Szentlélek erejéből. Ezekbe (az igazságokba) maguk az angyalok is csak vágynak bepillantani.

Életszentség.

13Ezért övezzétek fel gondolkodástokat, legyetek józanok, mindenestül reméljetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenése hoz nektek. 14Mivel engedelmes gyermekek vagytok, életeteket ne szabjátok múltbeli vágyaitokhoz, amikor még tudatlanságban éltetek, 15hanem mint ahogy szent, aki meghívott benneteket, legyetek ti is szentek bármilyen körülmények között; 16mert meg van írva: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.” 17Ha Atyának hívjátok azt, aki részrehajlás nélkül ítél meg mindenkit a tettei alapján, éljetek istenfélelemben zarándoklástok idején. 18Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, 19hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán. 20Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. 21Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.

A szeretet.

22Miután lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte testvéri szeretetre, figyelmesen szeressétek egymást, szívből. 23Nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá Isten élő és örök szava által. 24Mert: Minden test olyan, mint a fű, a dicsősége, mint a rét virága. Elhervad a fű, s lehull a virága, 25de az Úr szava örökre megmarad. Ez pedig az a tanítás, amelyet hirdettek nektek.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑