Január 21. – 327. nap

 

Joel 1-2

Joel könyve

11Szózat, amelyet az Úr Joelhez, Petuel fiához intézett.

I. A SÁSKAJÁRÁS CSAPÁSA

A) Siralom az ország pusztulása felett

2Halljátok ezt, vének, figyeljetek mindnyájan, ti lakói az országnak! Történt-e hasonló napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban? 3Mondjátok el fiaitoknak, s fiaitok az ő fiainak, azok meg az újabb nemzedéknek. 4Megette a sáska, amit a gázám (kopasztó) meghagyott, megette a jélek (szöcske), amit a sáska meghagyott, megette a haszil (fűfaló), amit a jélek meghagyott. 5Józanodjatok ki, részegek, és sírjatok, borivók, mindnyájan siránkozzatok az újbor miatt, mert elragadták szátoktól. 6Országom ellen felvonult egy nép, hatalmas és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, zápfoga, mint a nőstény oroszláné. 7Szőlőskertemet pusztasággá tette, fügefáimat letarolta, lenyúzta és kidöntögette; ágai fehérek lettek. 8Zokogj, mint a zsákruhába öltözött szűz ifjúkori jegyese fölött! 9Eltűnt az étel­ és italáldozat az Úr házából, gyászba öltöztek a papok, az Úr szolgái. 10Pusztává lett a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a búza, elillant a bor, kiapadt az olaj. 11Szégyenkeznek a földművesek, siránkoznak a szőlősgazdák a gabona és az árpa miatt, mert odalett a szántóföld termése.

B) Bűnbánatra és imára való felhívás

12Kiszáradt a szőlőskert, ellankadtak a fügefák; gránátalma, pálma, almafa: elszáradt a mezőn minden fa. Bizony eltűnt a vidámság is az emberek fiai közül! 13Papok, öltsetek gyászt és sírjatok, oltár szolgái, jajgassatok! Gyertek, s virrasszatok, zsákruhában, Istenemnek szolgái! Mert eltűnt Istenetek házából az étel­ és italáldozat.14Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet; vének, gyűjtsétek egybe az ország minden lakóját az Úrnak, a ti Isteneteknek házába! Kiáltsátok az Úrhoz: 15„Ó jaj! Micsoda nap! Mily közel van az Úr napja! És mint a pusztulás jön a Mindenhatótól!” 16Ugye, szemünk láttára ragadták el Istenünk házából az ételt, a vigasságot és az örömet? 17Elpusztultak a búzaszemek a göröngyök alatt, beomlottak a csűrök, összedőltek a magtárak, mert odalett a termés. 18Miért nyugtalanok az állatok, miért bőg az ökörcsorda? Azért, mert nincsen legelője. Lám, a birkanyáj is bűnhődik! 19Uram, hozzád kiáltok, mert megemésztette a tűz a puszta legelőit, fölperzselte a láng a mező minden fáját. 20Hozzád kiáltanak a mező vadjai is, mert kiszáradtak a víz forrásai, és megemésztette a tűz a puszta legelőit.

C) Az Úr napja és a jelen pusztulása

21Fújjátok meg a harsonát a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van. 2A sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.

A hódító sereg

3Előtte tűz emészt, mögötte meg láng perzsel; mint az Éden kertje, olyan előtte az ország, utána meg kietlen sivatag: menekülni nem lehet előle. 4Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. 5Hangjuk, mint a harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép. 6Előtte remegnek a népek, minden arc elsápad. 7Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről.8Egyikük sem akadályozza a másikat, mindegyikük a maga útján halad. Mindenen áthatolnak, és nem szakadnak el egymástól. 9Betörnek a városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a tolvaj.

Az Úr napjának látomása

10Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. 11Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?

Felhívás a bűnbánatra

12Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. 13A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. 14Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel­ és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? 15Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, 16gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet! Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket! Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony! 17Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják: „Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet, s ne csúfolhassák őket a népek! Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenük?”

Az Úr válasza

18Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

A csapás megszűnése

19Az Úr válaszolt népének és ezeket mondta: „Nézzétek, küldök nektek gabonát, újbort és olajat, úgy, hogy jóllakhattok velük. Nem hagyom többé, hogy a népek között gyalázat érjen benneteket. 20Aki észak felől jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre űzöm, előhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.” [Mert gőgös volt.]

Látomás a bőségről

21Ne félj, termőföld, ujjongj és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr! 22Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését. 23Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben! Mert igazságosságában megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában. 24A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat. 25Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jélek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem. 26Ehettek és jóllakhattok, és akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. [Népem soha többé nem vall szégyent.] 27„És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen.”

 

Sir 13

Magadhoz valókkal barátkozzál!

131Aki szurokhoz nyúl, szurkos lesz a keze, aki dölyfössel barátkozik, ahhoz lesz hasonló. 2Ami túl nehéz neked, azt ne emeld, erősebbhez s gazdagabbhoz ne csatlakozz. Minek agyagkorsót vasedényhez tenni? Ha összeütődnek, eltörik a korsó. 3A gazdag kérkedik jogtalan tettével, a megbántott szegény még elnézést kérhet. 4Amíg hasznára vagy, addig segít rajtad, de ha lassan mozogsz, akkor magadra hagy. 5Hogyha van valamid, (szívesen) él veled, de ha elszegényít, az cseppet sem fáj neki. 6Ha szüksége van rád, elbűvöl, megszédít, mosolyog rád és bizalmat kelt benned. Barátsággal kérdi: „Mire van szükséged?” 7Aztán megszégyenít a lakomáival, amíg ki nem foszthat kétszer-háromszor is, s végül jól kigúnyol. Ha később viszontlát, szó nélkül elkerül, csak fejét csóválja. 8Vigyázz, s ne hagyd magadat becsapni, meg ne alázzanak balgaságod miatt. 9Hogyha előkelő meghív, akkor tiltakozzál, s annál inkább fog majd hívni. 10Ne légy tolakodó, nehogy elküldjenek, ne is állj túl messze, mert elfelednek. 11Ne kapasd el magad, hogy közvetlen hozzád, s ne építs arra, hogy sokat cseveg veled. A sok csevegéssel csak próbára tesz, amikor rád mosolyog, kiszedi titkaid.12Irgalmatlan, aki továbbadja a szót, és nem kímél meg a veréstől s láncoktól. 13Légy hát óvatos és vigyázz magadra, mert saját fejedre hozol veszedelmet. 15Minden élőlény a maga fajtáját szereti, így az ember is azt, aki hasonló hozzá. 16Minden élőlényt a fajtája vesz körül, hozzá hasonlókkal társul az ember is. 17Vajon összefér-e a farkas a báránnyal? Éppoly kevéssé a gonosz a jóval. 18Egyetérthet-e a kutya s a hiéna? Hogy érthetne hát egyet a gazdag a szegénnyel? 19A puszták oroszlánja vadszamarat zabál, éppígy a szegény is a gazdag legelője. 20Az alázat iszonyattal tölti el a gőgöst, éppilyen iszonyat a szegény a gazdagnak. 21Ha meginog a gazdag, barátja segíti, de a botladozó szegényt elhagyja barátja. 22Ha megbotlik a gazdag, sokan felkarolják, s ha badarságot beszél, hízelegnek neki. Ha szegény botlik meg, szidalmazzák érte, s ha bölcsen szólna is, nem engedik szóhoz. 23Hogyha gazdag beszél, mindenki elhallgat, és a bölcsességét égig magasztalják. Ha szegény szólal meg, „Ki ez?” – azt kérdezik, és ha akadozik, beléfojtják a szót. 24Jó a gazdagság, ha bűn nem tapad hozzá, rossz dolog a szegénység – mondják a gonoszok. 25Az embernek a kedélye tükröződik az arcán, akkor is, ha vidám, akkor is, ha komor. 26Boldog szívre sugárzó arc mutat, szállóigét nehéz kigondolni.

 

Jak 5

A hitetlen gazdagok.

51Rajta, gazdagok, jajveszékelve sírjatok a rátok törő nyomorúság miatt! 2Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. 3Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Vagyonotokat gyarapítottátok még az utolsó napokban is. 4Nos, a bér, amelyet a földeteket learató munkásoktól levontatok, felkiált, és az aratók szava felhatolt a Seregek Urának fülébe. 5Bőségben éltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok szíveteket a leölés napjára. 6Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást.

A türelem.

7Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. 8Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van! 9Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Nézzétek, a bíró már az ajtóban van. 10Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes.

Az eskü.

12Testvéreim, először is ne esküdjetek se az égre, se a földre, se egyébre ne tegyetek esküt. Legyen körötökben az igen: igen, a nem: nem, nehogy ítélet alá essetek.

A szentkenet szentsége.

13Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! 14Beteg valamelyiktek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. 16Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése. 17Illés hozzánk hasonlóan esendő ember volt, de esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett a földön három évig és hat hónapig. 18Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég, mire a föld termést hozott.

Befejezés.

19Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, 20hogy aki a bűnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bűnök sokaságára fátyolt borít.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑