Január 20. – 326. nap

 

Oz 13-14

A bálványimádás büntetése

131Amikor Efraim szólt, félelem támadt; nagy tekintélye volt Izraelben, de vétkezett Baállal, és elpusztult.2S még mindig tovább vétkeznek: öntött szobrot készítenek maguknak ezüstjükből a bálványok mintájára – kézművesek alkotása! Így szólnak hozzájuk: „Áldozzatok nekik!” Borjakat csókolgatnak az emberek. 3Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, amely hamar tovatűnik. Mint a szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.

A hálátlanság büntetése

4Én vagyok az Úr, a te Istened, amióta elhagytad Egyiptom földjét; rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, nincs kívülem más Szabadító. 5Én tápláltalak a pusztában, az aszú földön. 6Tápláltam őket, és jóllaktak, jóllaktak, és szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam. 7Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán, mint a párduc, leselkedem az út mentén. 8Rájuk vetem magam, mint a medve, amelytől elragadták kölykeit. Eltépem szívük kötelékét, kutyák falják fel húsukat, a mező vadjai tépik szét őket.

A királyság pusztulása

9Elpusztítlak, Izrael; ki segíthet rajtad? 10Hol a királyod, hogy megszabadítson? Vezetőid, hogy megoltalmazzanak? Azt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!” 11Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.

A pusztulás elkerülhetetlen

12Fel van fűzve Efraim bűne, jól el van téve gonoszsága. 13Vajúdás fájdalmai lepik meg, de nem okos a gyermek: bár itt az ideje, mégsem hagyja el anyjának méhét. 14Kiszabadítom őket az alvilág torkából, megmentem őket a haláltól. Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől. 15Efraim növekedni fog a testvérek között, de jön a keleti szél: feltámad az Úr szele a pusztában, kiszárítja ereit és kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét.

141Bűnhődni fog Szamária, mert fellázadt az Isten ellen. Kard élén hullnak el, csecsemőiket földhöz vágják, s felhasítják a várandós anyákat.

III. IZRAEL MEGTÉR ÉS IRGALOMRA LEL

Izrael őszinte megtérése

2Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! 3Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul. 4Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat.” 5Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. 6Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. 7Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon. 8Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak. 9Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.

Végső intelem

10Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.

 

Sir 12

Jót tenni.

121Amikor jót teszel, tudd, hogy kivel teszed, s akkor jótetteid nem vesznek majd kárba. 2Tégy jót a jó emberrel, s hálát aratsz, ha nem is őnála, a Mindenhatónál. 3Ne tégy jót azzal, aki kitart a rosszban, s aki nem hajlandó semmi jót sem tenni. 4A jó emberrel tégy jót, ne a bűnöst segítsd. 5Azzal tégy jót, aki alázatos, s az istentelennek ne juttass semmit se. Tagadd meg tőle a kenyeret, ne etesd, mert különben nálad erősebbé válik. S a sok jóért, amit tettél vele, kétszeres balsors lesz az osztályrészed. 6Mert a Mindenható gyűlöli a bűnöst, és a gonoszoknak rendszerint megfizet. 7Adj a jó embernek, de a bűnösön ne segíts.

Igaz és hamis barátok

8Jó sorsban nem tudjuk, ki a jó barátunk, balsorsban kiderül, ki az ellenségünk. 9Hogyha jól megy sorod, ellenséged mérges, barátod is elhagy, mikor bajba kerülsz. 10Ne bízzál sose az ellenségedben, gonoszsága, mint a fém, egyre rozsdásabb lesz. 11Hogyha hallgat is rád, s meghajol előtted, akkor is vigyázz és őrizkedj tőle. Úgy tégy, mint amikor a tükröt tisztítod: meglátod, végül is eltűnik róla a rozsda. 12Ne engedd meg neki, hogy melletted álljon, nehogy félrelökjön és helyedre lépjen. Ne tűrd el azt se, hogy jobbodon üljön, mert még tolakodva elfoglalja széked, akkor aztán hitelt adsz szavamnak, és rá emlékezve megbánod, amit tettél. 13Ki szánja a bűvölőt, ha megmarja a kígyó, vagy azokat, akik fenevadak közelébe mennek? 14Így jár, aki gonosz emberhez szegődik, és belegabalyodik az ő bűneibe. 15Amíg állsz lábadon, nem fedi fel magát, de hogyha meginogsz, nem tart ki melletted. 16Szájával barátod (minden) ellenséged, de szívében arra tör, hogy verembe lökjön. Mind a két szemével sír az ellenséged, de véredet szívja, amíg módjában van. 17Hogyha baj ér, magad körül látod, úgy tesz, mintha segítene és a sarkadban van. 18Csóválja a fejét, kezét összecsapja, mindenfélét suttog, s arcát fintorítja.

 

Jak 4

A rendetlen kívánságok. 

41Honnan vannak háborúságok és veszekedések köztetek? Nemde onnét, hogy bűnös vágyak csatáznak tagjaitokban? 2Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nem a tiétek, mert nem kéritek. 3Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok.4Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek.5Vagy azt hiszitek, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen szereti (Isten) a lelket, amelynek ő adott bennünk otthont”?6Annál nagyobb a kegyelem, amelyet ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.” 7Vessétek alá magatokat Istennek, szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek. 8Közeledjetek Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek.9Ismerjétek el nyomorúságtokat, bánkódjatok és sírjatok. Nevetés helyett gyászoljatok, örömötök változzék szomorúsággá. 10Alázkodjatok meg az Úr előtt, és akkor megdicsőít benneteket. 11Ne rágalmazzátok egymást, testvérek. Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. 12Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy elveszíthet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?

Tervezgetések.

13Rajta, ki mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott maradunk egy évig, kereskedünk és nyerészkedünk”, 14ti, akik nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik. 15Ahelyett, hogy ezt mondanátok: „Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni!” 16De most nagyravágyásotokban dicsekedtek tetteitekkel. Minden ilyen dicsekvés gonoszságszámba megy. 17Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.

 

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑