Január 15. – 321. nap

 

Oz 3-4

Ozeás újra magához veszi a hűtlen asszonyt.

1Az Úr később így szólt hozzám: „Menj el újra és szeress egy olyan asszonyt, akinek szeretője van és házasságtörő; úgy, ahogy az Úr szereti Izrael fiait, noha más istenekben bizakodnak, és szeretik a mazsolás kalácsot.” 2Meg is szereztem magamnak tizenöt ezüstért és másfél mérő árpáért. 3Azután így szóltam hozzá: „Nálam maradsz hosszú ideig: nem törsz házasságot, nem leszel más férfié, s én is így teszek érted.” 4Mert Izrael fiai is sokáig lesznek király és fejedelem nélkül, áldozat és kőoszlopok nélkül, efód és teráfok nélkül. 5Izrael fiai azután megtérnek. Keresni fogják az Urat, az ő Istenüket és királyukat, Dávidot. Az Úrhoz menekülnek remegve, s az ő javaihoz a végső időkben.

II. IZRAEL BŰNEI ÉS BŰNHŐDÉSE

Teljes romlás

1Figyeljetek az Úr szavára, Izrael fiai, mert perbe száll az Úr az ország lakóival. 2Nincsen az országban hűség és szeretet, s az Urat sem ismerik többé. Mindenütt csak átok és hazugság, gyilkosság és lopás, házasságtörés és erőszak, szüntelen vérontás. 3Ezért öltözött gyászba az ország, elcsüggedt minden lakója; a mező vadjai, az ég madarai, a tenger halai is mind elpusztulnak.

A papok ellen

4Senki ne vádoljon? Senki ne pereljen? Pap, téged vádollak! 5Bukdácsolsz nappal és éjjel, s bukdácsol a próféta is veled, néped vesztére. 6Népem elpusztul, mert nincs benne érteni tudás. Mert elvetetted a tudást magadtól, én is elvetlek, ne légy többé pap. Amiért elfeledted Istened törvényét, én is megfeledkeztem a fiaidról. 7Mind vétkeztek ellenem, dicsőségüket szégyenre cserélték. 8Népem bűne a táplálékuk, s minden vágyuk a gonoszsága. 9De úgy jár a pap is, mint a nép: megtorlom rajta útjait, tetteiért megfizetek neki. 10Esznek majd, de nem telnek be soha, kéjelegnek, de gyermeket nem szülnek, mert elhagyták az Urat, 11és kicsapongásra adták magukat.

Izrael istentisztelete bálványimádás

11A bor és a must elveszi az ember eszét. 12Népem a fadarabot faggatja, egy karó a tanítója, mert a paráznaság szelleme félrevezeti őket: elhagyják Istenüket, és paráználkodnak. 13Hegyek ormán áldoznak, dombokon égetik áldozatukat, tölgyfa, nyárfa és terebint alatt – az árnyuk oly kellemes! Ezért, ha leányaitok paráználkodnak, és jegyeseitek házasságot törnek, 14nem büntetem meg leányaitokat, amiért paráználkodnak, sem jegyeseiteket azért, hogy hűtlenek, hisz (a férfiak) maguk is a cédákat keresik, és pogány papnőkkel mutatnak be áldozatot. Lám, az esztelen nép vesztébe rohan!

Figyelmeztetés Júdának

15Ha te paráználkodsz is, Izrael, legalább Júda ne vétkezzék! Ne menjetek el Gilgálba, ne menjetek fel Bet-Avenbe, ne esküdjetek az Úr életére!

Izrael, mint az engedetlen igástehén

16Letért az útjáról Izrael, mint a csökönyös igástehén. Hogyan táplálja hát az Úr, mint a bárányt a tágas mezőn? 17Efraim bálványokkal szövetkezett: hagyjátok magára őt! 18Részegek társaságában pihen. Egyre csak paráználkodnak, dicsőségüket szégyenre cserélik. 19A szél szárnyaira kapja őket, s oltáraik miatt szégyent vallanak.

 

Sir 7

Különféle jó tanácsok.

1Ne tégy semmi rosszat, és nem ér semmi rossz. 2Kerüld a bűnt, s a bűn is elkerül. 3Fiam, ne vesd a barázdába jogtalanság magvát, nehogy hétszeresen kelljen learatnod. 4Ne kérd az Istentől uralkodók trónját, se pedig díszhelyet ne kérj a királytól. 5Az Úr előtt ne tartsd magadat igaznak, és a király előtt ne játszd a nagy bölcset. 6Ne áhítozz arra, hogy bíró lehess, ha nincs elég erőd, hogy kiirtsd a rosszat, mert hátha megijedsz a hatalmasoktól, és veszélybe kerül becsületed. 7Ne bántsd meg semmivel a város gyűlését, s vigyázz, el ne bukjál a nép szeme láttán. 8Eszedbe ne jusson a bűnt ismételni, hisz egyetlen bűnöd sem marad büntetlen. 9Ne mondd: „Isten látja, mily sokat áldozok, és majd elfogadja, amit neki adok.” 10Ne légy kishitű, amikor imádkozol, és ha jót akarsz tenni, ne halogasd. 11Az elkeseredett embert ne nevesd ki, mert aki megalázta, föl is emelheti. 12Sem testvéred, sem barátod ellen ne koholj soha semmi hazugságot. 13Sose leld kedvedet semmi hazugságban, mert a hazugságból jó nem származhat. 14Ne kérkedj szavaddal a vének gyűlésében, és ha imádkozol, ne szaporítsd a szót. 15Meg ne vesd soha a fáradságos munkát, a földművelést se, amit Isten rendelt. 16Ne sorold magadat a bűnösök közé, gondolj a haragra, amely nem késik. 17Alázkodj meg mélyen, mert tűz s férgek pusztítják el az istentelent. 18Semmi pénzért ne add el a barátodat, még Ofir aranyáért se igaz testvéredet. 19A bölcs és jó asszonyra ne nézz megvetéssel, mert vonzalma aranynál többet ér. 20Ne bántsd a rabszolgát, aki híven szolgál, se a napszámost, aki helyetted dolgozik. 21Az okos rabszolgát szeresd, mint magadat, s ne tagadd meg tőle a felszabadítást.

A gyermekek

22Ha barmaid vannak, legyen rajtuk a szemed, és ha használhatók, tartsd meg őket magadnak. 23Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat. 24Ha lányaid vannak, vigyázz a testükre, ne légy elnéző irányukban. 25Ha lányodat férjhez adod, nagy dolgot művelsz, de csak értelmes emberhez add hozzá feleségül. 26Ha szíved szerint való, tartsd meg feleséged, de ha nem szereted, akkor ne bízzál benne.

A szülők

27Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmát soha el ne feledd. 28Gondolj arra, hogy általuk létezel; hogy hálálod meg, amit veled tettek?

A papok

29Féld az Urat szíved mélyéből, és a papjait tartsd tiszteletben. 30Keresd Teremtődet minden erőddel, s akik neki szolgálnak, azokat ne hagyd cserben. 31Féld az Urat és becsüld meg a papot, add meg neki a megillető részt: az első termést s a megszentelő áldozatot csakúgy, mint az áldozati állat lapockáját, s a felajánlott adományok elsejét.

A szegények és a szenvedők

32A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet, hogy az áldásod tökéletes legyen. 33Minden élőlénynek adj ajándékot, még a halottól se tagadd meg a szeretetet. 34Azoktól, akik sírnak, ne húzódjál félre, és gyászolj együtt a gyászolókkal. 35Ne légy rest, hanem látogasd meg a betegeket, ezáltal gyarapszik benned a szeretet. 36Bármit teszel, gondolj halálodra, akkor sohasem fogsz bűnt elkövetni.

 

Zsid 12

Krisztus példája a lelkierő forrása.

12 1Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhője övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. 2Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most Isten trónjának jobbján ül. 3Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek. 4A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. 5Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. 6Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. 7Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? 8Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. 9S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? 10Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. 11Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli. 12Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket. 13Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.

A hit megőrzésének szent felelőssége.

14Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat. 15Vigyázzatok, Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön. 16Senki ne legyen parázna és alantas lelkületű, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségét. 17Hiszen tudjátok, mennyire szerette volna később az áldást örökölni, de elutasították, és nem talált módot a dolog megváltoztatására, noha könnyek között kérte. 18Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz, forgószélhez, 19harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk, 20mert nem tudták elviselni a parancsot: „Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni.” 21A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: „Félelem és rettegés fog el.” 22Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, 23az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, 24az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé. 25Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égből szól hozzánk. 26Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is.” 27Ez a „még egyszer” annak átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthető, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan. 28Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk Istennek neki tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑