Január 12. – 318. nap

 

Dán 9-10

3. LÁTOMÁS A HETVEN ÉVHÉTRŐL

Dániel bűnbánó imádsága.

91Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a káldeusok birodalma fölött uralkodott. 2Uralkodásának első esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. 3Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam és esdekeltem hozzá. 4Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal: „Ó Uram, nagy és félelmetes Isten, hozzád könyörgök. Te megtartod szövetségedet, és irgalmat tanúsítasz azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsaidat. 5Vétkeztünk és gonoszságot műveltünk, gonoszok és lázadók lettünk, megszegtük parancsaidat és törvényeidet. 6Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. 7Te igazságos voltál, Uram, nekünk pedig mind a mai napig szégyen borítja arcunkat, nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak, Izrael egész népének, akik közel vagy távol laknak azokban az országokban, ahová száműzted őket, amiért elpártoltak tőled. 8Uram, pirul az arcunk, a királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, mert vétkeztünk ellened. 9De te, Urunk és Istenünk, irgalmas vagy és megbocsátasz, bár lázadoztunk ellened. 10Nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, s nem éltünk törvénye szerint, amelyet szolgái, a próféták által adott nekünk. 11Egész Izrael megszegte törvényedet, és elfordult tőled, hogy ne is hallja figyelmeztetésedet. Ezért zúdult ránk az átok és a fenyegetés, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának könyvében, mert továbbra is vétkeztünk ellene. 12Erre teljesítette szavát, amelyet kimondott ránk és vezetőinkre, akik kormányoztak minket, hogy olyan csapást zúdít ránk, amilyen még nem fordult elő az egész ég alatt, csak Jeruzsálemmel. 13Amint meg van írva Mózes törvényében, mind ránk zúdultak ezek a csapások. Nem tettünk semmit, hogy arcod, Urunk és Istenünk, kiengesztelődjön: nem tértünk meg gonoszságainkból és nem ismertük el igaz voltodat. 14Az Úr szemmel tartotta és ránk hozta a bajt. Igazságos az Úr, a mi Istenünk, minden tettében, amelyet véghezvitt, mert nem hallgattunk a szavára.

Dániel irgalmat kér népének.

15Urunk és Istenünk, aki erős kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről és így nevet szereztél magadnak mind a mai napig, vétkeztünk ellened és gonoszat műveltünk. 16Most azonban, Uram, végtelen igazságosságodra kérlek, forduljon el bosszúd és haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől. Hiszen a mi vétkeink és atyáink gonoszsága miatt lett Jeruzsálem és a te néped gyalázat tárgyává minden szomszédunk előtt. 17Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért. 18Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. 19Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!”

Gábriel angyal jövendölése a hetven évhétről.

20Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. 21Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. 22Megszólított és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. 23Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást! 24Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.25Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. 26Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. 27Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres­ és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”

4. DÁNIEL NAGY LÁTOMÁSA

Dániel vezeklése.

101Cirusznak, a perzsák királyának 3. esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét. 2Azokban a napokban én, Dániel, három hétig gyászoltam. 3Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt.

Gábriel angyal megjelenik Dánielnek.

4Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. 5Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. 6Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása. 7De csak én, Dániel, láttam ezt a látomást. A férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. 8Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem. 9Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam és elvágódtam arccal a föld felé. 10Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. 11Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem.” Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. 12Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. 13A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, 14magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.”

Az angyal megerősíti a prófétát.

15Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. 16S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő.17Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” 18Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott és megerősített. 19Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!” Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, Uram, mert erőt adsz nekem!” 20Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? 20Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. 20Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Javán fejedelme. 21És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek,

 

Sir 4

41Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemét. 2Ne nézd el, hogyha szenved az éhező, és a tanácstalant ne keserítsd meg. 3A szerencsétlenhez ne légy kemény szívű, ne hagyd epekedni adományod után. 4Ne utasítsd el a gyámoltalan szegényt, a szűkölködőtől ne fordítsd el arcod. 5Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád. 6Mert hogyha megátkoz lelke fájdalmában, meghallgatja átkát a Teremtő. 7Légy rajta, hogy szeressen az (egész) közösség, s a rangosak előtt hajtsd meg a fejedet. 8Figyelj oda a szegény szavára s viszonozd szívesen köszönését. 9Üldözői elől mentsd meg, kit üldöznek, és ne légy gyáva, amikor ítélkezel. 10Az árvákhoz olyan légy, mintha apjuk volnál, s mintha férjük volnál, légy olyan az özvegyekhez. Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

A bölcsesség nevel

11A bölcsesség jóra neveli fiait, s aki keresi, azt mind fölemeli. 12Aki szereti, az az életet szereti, öröm tölti el, aki reggeltől keresi. 13Aki birtokba veszi, dicsőség örököse, és megáldja az Úr, bárhová visz útja. 14Szentélyben szolgálnak, akik szolgálják őt, és akik szeretik, azok az Úr kedveltjei. 15Aki rá hallgat, az helyesen ítél, biztonságban van, aki közelében lakik. 16Aki benne bízik, örökségül kapja, még utódai is örülhetnek neki.17Kanyargós utakon vezeti először, hagyja, hogy félelem s rettegés szállja meg. Addig fegyelmezi, míg megbízhat benne, és próbára teszi törvényei révén. 18Aztán újra egyenes utakon vezérli, s kinyilatkoztatja előtte titkait. 19Ha eltántorodik, akkor cserben hagyja, s odadobja martalékul szenvedélyeinek.

Álszemérem és emberfélelem

20Fiam, mérd fel helyzetedet és kerüld a rosszat, és saját magadért sose szégyenkezzél. 21Van szégyenérzet, ami bűnnek melegágya, s van szégyenérzet, ami dicsőség és kegyelem. 22Ne légy túl szigorú önmagaddal szemben, s ne kelljen vesztedre szégyellned magadat. 23Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet. 24Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában. 25Az igazságnak sohase mondj ellent, tudatlanságodért bízvást szégyenkezhetsz. 26Bűnödet ne szégyelld sose megvallani, és ne szegülj szembe a folyó sodrával. 27Félkegyelműnek ne állj szolgálatába, ne keresd a hatalmasok kegyét, ha döntesz. 28Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten, az Úr harcol akkor érted. 29Ne légy nagyot mondó, nyelveddel hősködő, mihaszna, és hanyag a munkádban. 30Ne légy a házadban bátor, akár az oroszlán, a szolgáddal szemben pedig gyáva. 31Ne nyisd ki a kezed, hogy elvégy valamit, s ne csukd össze, amikor adakoznod kéne.

 

Zsid 10,19-39

IV. HITBELI HŰSÉG

Buzdítás az állhatatosságra.

19Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. 20Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. 21Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. 22Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. 23Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. 24Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. 25Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot. 26Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, 27hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. 28Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. 29Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. 30Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.” 31Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni. 32Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok. 33Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek. 34Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek. 35Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. 36Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek: 37Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik. 38Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. 39Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑