Január 10. – 316. nap

 

Dán 5-6

5. BALTAZÁR KIRÁLY LAKOMÁJA

Baltazár lakomát rendez.

51Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. 2A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany­ és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei. 3Erre előhozták az arany­ és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. 4Itták a bort és dicsérték arany­, ezüst­, réz­, vas­, fa­ és kőisteneiket. 5Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. 6Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek. 7A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” 8A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. 9Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek.10Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: „Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod! 11Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette.12Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!”

Dániel elolvassa a csodás írást.

13Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? 14Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned. 15Az előbb iderendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. 16De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.” 17Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét. 18Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak. 19Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart. 20Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle. 21Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar. 22S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad. 23Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst­, arany­, réz­, vas­, fa­ és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted. 24Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta. 25Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin. 26A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. 27Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. 28Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” 29Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó.

Beteljesedik a látomás.

30Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.

61Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.

6. DÁNIEL AZ OROSZLÁNOK BARLANGJÁBAN

A perzsa főemberek irigysége Dániel ellen.

2Dárius jónak látta, hogy birodalma fölé százhúsz satrapát állítson, az ország minden része fölé egyet; 3ezek fölé három főfelügyelőt rendelt, hogy a satrapák nekik adjanak számot, és a király ne szenvedjen kárt. Ezek közül az egyik Dániel volt. 4Ez a Dániel kiválóbbnak bizonyult a főfelügyelőknél és a satrapáknál, mert nagyszerű tehetsége volt. Ezért a királynak az volt a szándéka, hogy egész birodalma fölé rendeli. 5Ám a felügyelők és a satrapák arra törekedtek, hogy állami szempontból valami vétséget találjanak Dánielben, amit felhozhatnának ellene. De nem tudtak semmiféle ürügyet vagy vádat találni ellene, mert olyan hűséges volt; nem lehetett benne hibát vagy vétséget lelni. 6Ezért azt mondták ezek a férfiak: „Ebben a Dánielben nem találunk semmi hibát, hacsak rajta nem kapjuk valamin, ami Istenének törvényéből adódik.”

A királyi rendelet.

7Ekkor a főfelügyelők és a satrapák a király elé járultak és azt mondták neki: „Dárius király, örökké élj!8Országod főfelügyelői és satrapái, tanácsosai és vezérei megállapodtak abban, hogy királyi határozatot kellene kibocsátani, és szigorú tilalmat elrendelni, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni. 9Azért, ó király, add ki a tilalmat és írd alá az írást, hogy a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint ne lehessen megváltoztatni.” 10Dárius király alá is írta az okmányt és a tilalmat.

Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik.

11Dániel tudta, hogy kibocsátották a rendeletet. Mégis bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette. 12Ezek az emberek azonban rátörtek, és rajtakapták Dánielt, amint éppen Istenéhez imádkozott. 13Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a királyi tilalom ügyében: „Király, nemde rendeletet adtál ki, hogy aki harminc napon belül rajtad kívül, ó király, bárki máshoz fordul, akár istenhez, akár emberhez valamely kéréssel, azt az oroszlánok barlangjába kell vetni?” A király azt felelte nekik: „Valóban így van a médek és a perzsák soha meg nem változtatható törvénye szerint.” 14Erre azt mondták a királynak: „Dániel, aki Júda foglyai közül való, nem törődik veled és tilalmaddal, amelyet kiadtál. Naponta három ízben elvégzi imádságát.” 15Amikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott miatta. Megkísérelte, hogy megmentse Dánielt; egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy valami kibúvót találjon számára. 16De azok az emberek rátámadtak a királyra és kijelentették: „Tudd meg, király, hogy a médek és perzsák törvénye szerint semmiféle tilalmat vagy rendeletet, amelyet a király kiad, nem lehet megváltoztatni.” 17Erre a király kiadta a parancsot, Dánielt elővezették és az oroszlánok barlangjába vetették. A király azt mondta Dánielnek: „A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, meg fog menteni.” 18Aztán hoztak egy követ és a barlang szájához tették. Lepecsételték a király gyűrűjével és a főemberek gyűrűjével, nehogy valami is történjen, ami változtatna Dániel sorsán.

Dániel megmenekülése.

19Ezután a király visszatért palotájába. Éhgyomorral tért nyugovóra, s mellékfeleségei se mehettek be hozzá. Az álom is elkerülte. 20A király már kora hajnalban fölkelt, és sietve az oroszlánok barlangjához ment. 21Amint a barlanghoz közeledett, panaszos szóval Dánielt emlegette. Ezt mondta a király Dánielnek: „Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit te állhatatosan tiszteltél, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?” 22Dániel így felelt a királynak: „Király, örökké élj! 23Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Nem engedte, hogy ártsanak nekem, mert ártatlannak talált. De ellened se követtem el vétséget, ó király!” 24A király nagyon megörült s megparancsolta, hogy Dánielt húzzák ki a barlangból. Amikor Dánielt kihúzták a barlangból, semmiféle sérülés nem volt rajta, mert bízott Istenében. 25A király parancsára elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták. Aztán gyermekeikkel és feleségeikkel együtt az oroszlánok barlangjába vetették őket. Még a mélyére sem értek, az oroszlánok máris nekik estek és minden csontjukat összetörték.

Dárius hitvallása.

26Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek! 27Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét. Mert ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart. 28Megment és megszabadít, jeleket és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az oroszlánok karmai közül.

29Dánielnek ettől fogva jó sora volt Dárius uralma idején, és a perzsa Cirusz uralkodása alatt.

 

Sir 2

Isten félelme próbatétel idején

21Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. 2Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. 3Ragaszkodj az Úrhoz és ne tágíts tőle, hogy életed végén majd felmagasztaljon. 4Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban.5Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. 6Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne. 7Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek. 8Akik Istent félitek, benne reméljetek, akkor nem marad el a jutalmatok. 9Akik Istent félitek, jókat reméljetek, szüntelen örömet és irgalmasságot. 10Nézzétek a letűnt nemzedékek sorát: melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? Az állhatatosak közül kit hagyott el? S kinek feje fölött nézett el, ha hívta? 11Mert jóságos az Isten és fölötte irgalmas, megbocsátja a bűnt és segít a balsorsban. 12Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bűnösnek, aki kettős játékot űz. 13Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat. 14Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr? 15Akik az Urat félik, hallgatnak szavára, s az útjain járnak, akik őt szeretik. 16Akik félik az Urat, keresik a kedvét, és akik szeretik, törvényében élnek. 17Akik az Urat félik, kitárják szívüket, s rábízzák magukat igaz alázattal. 18Vessük magunkat Isten karjaiba, ne kerüljünk az emberek kezébe, mert amilyen nagy ő, éppoly nagy irgalma.

 

Zsid 9

Az ószövetségi áldozat fogyatékossága.

91Mindenesetre az előző szövetségnek is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye: 2egy sátor. Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.3A második függöny mögött állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, 4itt volt elhelyezve az illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit. 5Fölötte a dicsőséges kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem szükséges szólnom. 6Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe mindig beléptek a szolgálatot végző papok. 7A másodikba azonban csak a főpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a nép bűneiért ajánlott föl. 8A Szentlélek ezzel azt jelezte, hogy addig, amíg az első sátor fennáll, a legszentebb szentélybe vezető út nem nyílik meg. 9Ez úgy fogható fel, mint utalás a jelen időkre, mert hisz ott olyan ajándékot és áldozatot mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkileg nem tehetik tökéletessé; 10tudniillik csak testi szertartások, amelyek ételből, italból és különféle lemosásokból állnak, és kötelező erejük csak az újjárendezés idejéig tart.

Krisztus áldozata tökéletes.

11Krisztus azonban a ránk váró javak főpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. 12Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. 13Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, 14mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. 15Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget. 16Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát, 17hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes. 18Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül. 19Miután ugyanis Mózes – a törvény előírása szerint – minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, vette a bakok és borjak vérét a vízzel, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet, 20e szavakkal: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött.” 21Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti edényt is. 22Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. 23A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek. 24Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. 25Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe,26hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, 28úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

 

Willowbank, Christchurch, NZ
Willowbank, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑