Január 7. – 313. nap

 

Ez 47-48

A templomból fakadó forrás.

471Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. 2Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. 3A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. 4Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. 5Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. 6Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. 7Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. 8Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. 9Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér.10Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. 11Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. 12A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”

Az ország határai.

13Ezt mondja az Úr, az Isten: Íme a föld határai, amelyet Izrael tizenkét törzse között szétosztotok, de Józsefnek két részt adtok. 14Vegyétek birtokba egyformán részeteket, mert megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom ezt a földet, és ez a föld birtokotok lesz. 15Ezek az ország határai: északon a Nagy Tengertől a Hetlon út Hamat bejárójáig: Cedad, 16Berota, Szibrajim, ami Damaszkusz területe és Hamat területe közt van, Hacerhat-Tikonig Hauran területe felé, 17majd a határ kiterjed a tengertől egészen Hacar-Enánig, Damaszkusz északi határáig és Hamat határáig. Ez az északi oldal. 18A keleti oldalon Hauran és Damaszkusz között, Gileád és Izrael földje között a Jordán lesz a határ a keleti tengerig, Tamárig. Ez a keleti oldal. 19És a déli oldalon déli irányban Tamártól Meriba vizéig, Kádestől a folyó irányában a Nagy Tengerig. Ez a déli oldal. 20Nyugati oldalon a Nagy Tenger legyen a határ addig a helyig, amely szemben van Hamat bejárójával. Ez a nyugati oldal. 21Ezt a földet osszátok fel magatok között Izrael törzsei szerint. 22Vegyétek birtokba a magatok és a köztetek tartózkodó idegenek számára, akiknek fiaik születnek köztetek, s ezekkel bánjatok úgy, mintha Izrael fiai közül valók volnának. Osztozzanak meg veletek a birtokon Izrael törzsei közepette. 23Amelyik törzsben tartózkodik, ott adjatok az idegennek birtokot – mondja az Úr.

A Szentföld felosztása.

481A törzsek neve a következő: az északi határtól Hetlon irányában Hamat bejárójáig, Hacar-Enánig, Damaszkusz határa északon, Hamat mentén: a föld az övé legyen a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Dáné egy rész. 2Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Áseré egy rész. 3Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Naftalié egy rész. 4Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Manasszéé egy rész. 5Manassze határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Efraimé egy rész. 6Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Rubené egy rész. 7Ruben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Júdáé egy rész. 8Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig legyen az a rész, amelyet el kell különítenetek, huszonötezer mérték széles és hosszú, mint minden más részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig, s ennek közepén legyen a szentély. 9Az a rész, amelyet az Úr számára el kell különítenetek, huszonötezer mérték hosszú és tízezer mérték széles legyen. 10A papok szent része a következő legyen: hosszúsága északon huszonötezer mérték, szélessége nyugaton tízezer mérték, szélessége keleten tízezer mérték, hosszúsága délen huszonötezer mérték, s az Úr szentélye legyen a közepén. 11Ez azoké a papoké legyen Cádok fiai közül, akik kitartottak szolgálatomban, és nem tévedtek meg, amint megtévedtek a leviták, amikor Izrael fiai tévelyegtek. 12Ez az ő részük legyen az ország legszentebb részéből, a leviták területe mellett. 13De a levitáké is legyen akkora, mint a papok része: területük legyen huszonötezer mérték hosszú és tízezer széles – a teljes hosszúság huszonötezer, a szélesség tízezer. 14Ebből ne adjanak el semmit sem, ne is cseréljék el, s az ország adományát nem ruházhatják át másra, mert az az Úrnak van szentelve. 15Az ötezer mérték, ami megmarad szélességben a huszonötezer mértékből, mint nem szent terület, a városé legyen, szolgáljon lakóhelyül és legelőül. Középen legyen a város. 16A méretei ezek legyenek: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték, a déli oldalon négyezer-ötszáz mérték, a keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték, a nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték. 17A város legelője észak felé kétszázötven mérték, dél felé kétszázötven, kelet felé kétszázötven, nyugat felé kétszázötven legyen. 18Ami pedig fennmarad a szent terület hosszában, tízezer mérték keletre és tízezer nyugatra a szent terület hosszában, ennek termése a város munkásainak szolgáljon eledelül. 19A városban Izrael minden törzsében dolgozzanak. 20Az egész terület huszonötezerszer huszonötezer mértéknyi négyzet legyen. Ezt különítsék el a szent város tulajdonaként. 21Ami megmarad, a fejedelemé legyen, a szent terület és a város külső területe mindkét oldalán, a huszonötezer mértéknyi fenntartott terület hosszában, keletre a keleti határ felé, továbbá nyugatra a huszonötezer mérték hosszában a nyugati határ felé – a fejedelemé párhuzamosan a többi részekkel. Középen legyen a szent terület és a templom szentélye. 22A leviták tulajdonától és a város tulajdonától, ami a fejedelem birtoka közepén van, a Júda határai és Benjamin határai közötti terület a fejedelemé legyen. 23A többi törzs számára a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Benjaminé egy rész. 24Benjamin határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Simeoné egy rész. 25Simeon határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Isszacháré egy rész. 26Isszachár határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Zebuluné egy rész. 27Zebulun határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig: Gádé egy rész.28Gád határa mellett a déli oldalon dél felé a határ haladjon Tamártól a kádesi Meriba vizéig, a folyóig, amely a Nagy Tengerbe ömlik. 29Ez az a föld, amelyet föl kell osztanotok Izrael törzsei között, ez lesz az osztályrészük – mondja az Úr, az Isten.

Jeruzsálem kapui.

30Ezek legyenek a város kijáratai: az északi oldalon négyezer-ötszáz mérték. 31A város kapui Izrael törzseinek nevét viseljék. A három északi kapu: egy Ruben kapuja, egy Júda kapuja, egy Lévi kapuja. 32A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: Egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy Dán kapuja. 33A déli oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Simeon kapuja, egy Isszachár kapuja, egy Zebulun kapuja.34A nyugati oldalon négyezer-ötszáz mérték és három kapu: egy Gád kapuja, egy Áser kapuja, egy Naftali kapuja. 35A teljes kerület tizennyolcezer mérték. A város neve ezentúl ez lesz: „Az Úr ott van.”

 

Bölcs 19,1-12

Egyiptom és Izrael: a Vörös-tenger.

191Az istentelenekre azonban mindvégig könyörtelen harag nehezedett. Előre ismerte ugyanis jövőbeli magatartásukat is, 2nevezetesen, hogy – bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték őket – hamarosan mást gondolnak, és üldözőbe veszik őket. 3Amikor még gyászukkal voltak elfoglalva és még jajgattak a halottak sírjánál, máris más, balga elhatározásra jutottak, és mint szökevényeket, üldözőbe vették azokat, akiket kérve-könyörögve elküldtek. 4A megérdemelt végzet hajtotta őket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést, 5és hogy néped csodálatosan kivonuljon, ők meg szokatlan halált leljenek. 6Az egész teremtés újjáalakult ugyanis természetében, hogy egészen különös parancsnoknak engedelmeskedjék, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak. 7Felhő jelent meg, és árnyékával beborította táborukat, és szárazföld bukkant elő, ahol azelőtt víz volt – nyitott út a Vörös-tengerből és zöldellő mező az örvénylő áradatból. 8Ezen vonultak át az egész néppel azok, akiket kezed oltalmazott, és bámulatos csodákat láttak. 9Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.

A természet Izraelt támogatta.

10Mert még emlékeztek arra, amit átéltek az idegen földön, hogy a föld termett legyeket, nem állatok nemzettek, és a folyó ontott töméntelen békát, nem víziállatok szültek. 11Utóbb meg madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságukban csemegét kértek. 12Mert vágyuk kielégítésére fürjek szálltak föl a tenger felől.

 

Zsid 6

61Ezért mellőzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvető igazságokat: a holt cselekedetekből való megtérést, az Istenbe vetett hitet, 2a keresztségről, a kézföltételről, a halottak feltámasztásáról és az örök ítéletről szóló tanítás megalapozását.3Erre is visszatérünk, ha Isten megengedi. 4Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, 5felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit,6aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle. 7A föld ugyanis, amely beissza a gyakori esőt és jó termést hoz művelőjének, az Isten áldásában részesül. 8De ha bojtorjánt és gazt terem, nincs értéke, átokra méltó, és végül is fölégetik. 9Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat föltételeztünk, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget.10Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. 11Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék. 12Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek. 13Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett, 14ezért mondta: Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak. 15Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet. 16Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget. 17Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet. 18Így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. 19Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, 20ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.

 

Hanmer Springs, NZ
Hanmer Springs, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑