Január 3. – 309. nap

 

Ez 39-40

391Te meg, emberfia, jövendölj Góg ellen! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Ellened fordulok Góg, Mesek és Tubal fejedelme. 2Idehívlak és elővezetlek, felvonultatlak messze északról, és Izrael hegyeire hozlak. 3Akkor aztán kiütöm bal kezedből az íjat, és kiejtetem veled jobbodból a nyilakat. 4Izrael hegyén esel majd el, te és egész sereged, a veled levő népekkel egyetemben. A különféle fajú ragadozó madaraknak és a mezei vadaknak adlak, faljanak fel. 5A nyílt mezőn esel el, mert én mondtam ezt – mondja az Úr, az Isten.6Tüzet bocsátok Magógra és a biztonságban élő szigetlakókra, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.7Ismertté teszem szent nevemet népem, Izrael körében, nem tűröm tovább, hogy megszentségtelenítsék nevemet. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, Izrael Szentje. 8Lám, közeleg és beteljesedik – mondja az Úr, az Isten –, itt a nap, amelyről beszéltem. 9Akkor Izrael városainak lakói kimennek, meggyújtják és elégetik a fegyvereket, pajzsokat, védőpajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat és lándzsákat, és hét esztendőn át ezzel tüzelnek. 10Nem kell többé fát keresni a mezőn, sem vágni az erdőben, mert a fegyverekkel tüzelnek majd. Kifosztják fosztogatóikat, és zsákmányt szereznek zsákmányolóiktól – mondja az Úr, az Isten.11Azon a napon nevezetes helyet adok Izraelben Gógnak temetőül, Abarim völgyét, a tengertől keletre – ez útjában lesz az arra járóknak –, és oda temetik el Gógot tömérdek seregével együtt, s Hamon-Góg völgyének nevezik majd el. 12Hét hónapon át temeti majd őket Izrael háza, hogy megtisztítsák az országot. 13Az ország egész népe temet majd, és nevezetes napjuk lesz ez, amikor majd kinyilvánítom dicsőségemet – mondja az Úr, az Isten. 14Embereket jelölnek majd ki, hogy állandóan járják az országot, s temessék azokat, akik a földön maradtak, hogy így megtisztítsák. A hét hónap elteltével kezdik meg a kutatást. 15Ha a járőrök útjukon emberi csontra bukkannak, jelt állítanak mellé, míg a sírásók el nem temetik Hamon-Góg völgyébe – 16az egyik városnak is Hamona lesz a neve –, így fogják megtisztítani az országot. 17Te meg, emberfia – mondja az Úr, az Isten –, szólj a sokfajta madárnak és a mező vadjainak: Gyűljetek össze és gyertek! Mindenhonnan gyűljetek ide, az áldozati lakomára, amelyet Izrael hegyein rendezek nektek, a nagy áldozati lakomára! Egyetek húst és igyatok vért! 18Egyétek a hősök húsát és igyátok a föld fejedelmeinek vérét! Ezek mind kosok, bárányok, bakok és Básánból való hizlalt bikaborjak. 19Egyetek hájat jóllakásig és igyatok vért részegségig áldozati lakomámon, amelyet rendeztem nektek. 20Lakjatok jól asztalomnál lovakkal és lovasokkal, hősökkel és harcosokkal – mondja az Úr, az Isten.

Befejezés.

21Megmutatom dicsőségemet a népek között, és minden nép látni fogja ítéletemet, amit végrehajtok, és kezemet, amely rájuk nehezedik. 22Akkor majd megtudja Izrael háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, attól a naptól kezdve minden időkre. 23A népek is megtudják: Izrael házának a vétke miatt kellett száműzetésbe mennie, mert hűtlenek lettek hozzám, és ezért elrejtettem előlük arcomat és szorongatójuk kezébe adtam őket, hogy mindnyájukat kardélre hányják. 24Tisztátalanságaik és vétkeik szerint bántam velük, és elrejtettem előlük arcomat. 25Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodom szent nevemért. 26Hadd felejtsék el minden gyalázatukat és hűtlenségüket, amelyet ellenem elkövettek, hiszen biztonságban lakhatnak földjükön, nem háborgatja őket senki. 27Ha a népek közül hazahozom őket, és összegyűjtöm mindnyájukat ellenségeik országából, akkor majd megmutatom rajtuk számtalan nép szeme láttára, hogy szent vagyok. 28Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert száműztem ugyan a népek közé, de most összegyűjtöm őket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük.29Nem rejtem el többé előlük arcomat, mert kiárasztom lelkemet Izrael házára – mondja az Úr, az Isten.

IV. EZEKIEL TÖRVÉNYKÖNYVE

401Száműzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt 2isteni látomásban Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyre. Ezen a hegyen olyasmi tárult elém, mintha dél felé város épült volna. 3Odavitt és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérővesszőt és ott állt a kapuban. 4A férfi megszólított: „Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet! Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok, mert azért kerültél ide, hogy ezt megmutassam neked! Mondj el Izrael házának mindent, amit csak látni fogsz.”

Az új templom külső fala.

5És lám, a templomot fal vette körül minden oldalról. A férfi kezében egy hat könyök hosszú mérővessző volt – egy könyök itt annyi, mint egy könyök meg egy tenyér.

A keleti kapu.

6Aztán ahhoz a kapuhoz ment, amely kelet felé nézett, fölment a lépcsőn, és megmérte a kapu küszöbét: egy vessző szélességű volt; 7aztán a fülkét: egy vessző hosszú és egy vessző széles; a távolságot a fülkék között: öt könyök; és a kapu küszöbe, a kapu előcsarnoka oldalán belülről: egy vessző. 8Majd megmérte a kapu előcsarnokát. A templom felől: egy vessző. 9Megmérte a kapu előcsarnokát: nyolc könyök és oszlopai két könyök, a kapu előcsarnoka pedig belül volt. 10A keleti kapu fülkéi egymással szemben voltak: három az egyik, és három a másik oldalon, mindháromnak azonos volt a mérete. Az oszlopoknak is ugyanaz volt a méretük mindkét oldalon. 11Ekkor megmérte a kapubejárat szélességét: tíz könyök, és a kapu hosszát: tizenhárom könyök. 12A fülkék előtt volt egy szegély, az egyik oldalán is, meg a másikon is egy könyök széles, a fülkék pedig hatkönyöknyiek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon. 13Megmérte a kaput is a fülke hátsó falától a másik falig: ajtótól ajtóig huszonöt könyök volt a szélessége. 14Aztán megmérte az előcsarnokot: húsz könyök; a pillér mellett a kapu udvara volt mindenfelől körös-körül. 15A kapu bejáratának homlokzatától a belső kapu csarnokának homlokzatáig ötven könyök volt. 16A fülkéken és oszlopaikon rácsozott ablakok voltak, a kapun belül körös-körül, hasonlóképpen ablakok voltak a csarnokokon is, belül körös-körül, az oszlopokon pedig pálmafák voltak.

A külső udvar.

17Aztán kivitt a külső udvarra, és lám, ott kamrák voltak és kővel kirakott padlózat körös-körül az udvarban; harminc kamra volt a padlózaton körös-körül. 18A kőpadló a kapuk két oldalán volt, a kapuk hosszának megfelelően, ez volt az alsó kőpadló. 19Aztán megmérte az udvar szélességét az alsó kapu homlokzatától egészen a belső kapu homlokzatáig: száz könyök volt kelet felé is, meg észak felé is.

Az északi kapu.

20A külső udvaron levő, észak felé néző kapu hosszát és szélességét is megmérte. 21Fülkéi – három az egyik és három a másik oldalon –, oszlopai és előcsarnokai éppen olyan méretűek voltak, mint az első kapué: ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük. 22Ablakai, előcsarnoka és pálmái ugyanolyan méretűek voltak, mint a keletre néző kapué, hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá, előcsarnoka befelé volt. 23Az a kapu is, amely az északi kapuval szemben a belső udvarra nyílt, olyan volt, mint a keleti kapu. Megmérte kaputól kapuig: száz könyök volt.

A déli kapu.

24Aztán déli irányba vezetett, és ott is volt egy kapu, amely délnek nézett. Annak is megmérte a fülkéit, oszlopait és előcsarnokát: ugyanolyan méretűek voltak. 25Ablakai voltak körös-körül, akárcsak előcsarnokának, az előbb említett ablakokhoz hasonlóan, s ötvenkönyöknyi volt a hosszúságuk és huszonöt könyöknyi a szélességük. 26Hét lépcsőfokon lehetett feljutni hozzá és előcsarnoka befelé volt. Éppenúgy voltak pálmái: az egyik az oszlopok egyik felén, a másik a másik felén. 27Volt a belső udvarnak is dél felé néző kapuja; az egyik kaputól a másikig déli irányban százkönyöknyi távolságot mért.

A belső udvar. A déli kapu.

28Aztán a déli kapun át a belső udvarba vitt: megmérte a déli kaput, ugyanolyan méretű volt. 29Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka ugyanolyan méretű volt, ablakai is voltak körös-körül, akárcsak az előcsarnoknak: ötven könyök volt a hosszuk és huszonöt könyök a szélességük. 30Az előcsarnok körös-körül: huszonöt könyök hosszú és öt könyök széles volt. 31Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopai, pálmái voltak, és nyolc lépcsőből állt a feljárata.

A keleti kapu.

32Aztán ahhoz a kapuhoz vitt, amely keletre nézett, és megmérte a kaput: ugyanolyan méretű volt. 33Fülkéi, oszlopai és előcsarnoka is ugyanolyan méretűek voltak. Körös-körül ablakai voltak, akárcsak az előcsarnoknak. Hosszuk ötvenkönyöknyi, szélességük huszonöt könyöknyi. 34Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik oldalon is meg a másikon is. Nyolc lépcsőből állt a feljárata.

Az északi kapu.

35Ezután az északi kapuhoz vitt, és azt is megmérte: az is ugyanolyan méretű volt. 36Annak is voltak fülkéi, oszlopai meg előcsarnoka, körös-körül meg ablakai, a hosszuk ötven könyök és a szélességük huszonöt könyök volt. 37Előcsarnoka a külső udvarra nyílott. Oszlopain pálmák voltak, az egyik felén is, meg a másikon is, s nyolc lépcsőből állt a feljárója.

A templomhoz tartozó épületek.

38Volt ott egy cella is, amelynek bejárata a kapuk előcsarnokánál volt. Ott mosták le az égőáldozatnak szánt állatokat. 39A kapu előcsarnokában két asztal volt, az egyik oldalon is, meg a másikon is, ezeken vágták le a véres égőáldozatot, a bűnért való áldozatot és a jóvátételi áldozatot. 40A külső oldalfalnál, amely az északra nyíló kapu bejárata felé húzódott, volt két asztal. A másik oldalon, a kapu előcsarnoka előtt ugyancsak két asztal volt: 41négy asztal az egyik és négy asztal a másik oldalon a kapu mellett, összesen nyolc asztal; ezeken ölték le az áldozati állatokat. 42Az égőáldozatokhoz használt négy asztal négyszögletes kövekből való volt, és másfél könyök hosszú, másfél könyök széles és egy könyök magas. Ezekre tették az égő­ és véresáldozatok leöléséhez szükséges szerszámokat. 43Arasznyi perem is futott rajta körbe, amely befelé hajlott. Ezekre az asztalokra tették az áldozati húst. 44Ezután a belső udvarba vitt, és lám, ott, a belső udvarban két cella volt: az egyik az északi kapu oldalfalánál, ennek az eleje délre nézett, a másik meg a déli kapu oldalfalánál, ennek az eleje északra nézett. 45Így szólt hozzám: Ez a cella, amelynek az eleje délre néz, azoké a papoké, akik a templomi szolgálatot látják el. 46A másik cella pedig, amelynek az eleje északra néz, azoké a papoké, akik az oltár szolgálatát látják el. Ezek Cádok fiai, Lévi fiai közül csak ők közelíthetnek az Úrhoz, hogy szolgáljanak neki.

A belső templomtér.

47Megmérte az udvart: a hossza száz könyök volt, a szélessége is száz könyök, s négyzet alakú volt. Az oltár pedig a templom előtt állt.

A templom épülete. Az előcsarnok.

48Ekkor a templom előcsarnokába vitt, és megmérte az előcsarnok oszlopait: öt könyök az egyik és öt könyök a másik oldalon. A kapu szélessége pedig: három könyök az egyik, három a másik oldalon. 49Az előcsarnok hossza húszkönyöknyi volt, szélessége pedig tizenkét könyöknyi, és tíz lépcsőn lehetett feljutni hozzá. Az oszlopok mellett pillérek is voltak: az egyik az egyik oldalon, a másik a másikon.

 

Bölcs 17,1-10

Egyiptom és Izrael: sötétség és világosság.

171Ítéleteid súlyosak és kifürkészhetetlenek, azért estek tévedésbe a javíthatatlan lelkek. 2Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elől. 3Azt hitték, hogy titkos bűneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette őket hatalmába, és rémképek ijesztgették őket. 4Még az őket befogadó zugban sem szabadulhattak a félelemtől, hanem ijesztő zajok zúgtak körülöttük, és félelmetes alakok jelentek meg nekik sötét ábrázattal. 5Semmiféle tűznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. 6Csak egy magától kigyulladt, ijesztő tűz világított nekik. Amikor ez a jelenség eltűnt, félelmükben rosszabbnak tartották, amit láttak, mint amilyen volt. 7A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan vizsgáztak a tudományból, amivel kérkedtek. 8Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekből kiűzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek. 9Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna őket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majdhogy meg nem haltak, és még a levegőbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni. 10A gonoszság gyávának bizonyul, és ítéletet mond saját maga fölött. Zaklatja a rossz lelkiismeret, és mindig a legrosszabbat tételezi föl.

 

Zsid 2

Mi Krisztushoz tartozunk.

21Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. 2Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, 3hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek, 4az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított. 5Az eljövendő világot, amelyről beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.6Bizonyság erre az egyik helyen a következő: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá? 7Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsőséggel, tisztességgel koszorúztad. 8Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed művei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll. 9De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. 10Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben tökéletesítse. 11Mert ugyanattól az egytől valók mind: a megszentelő és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni őket, 12amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyűltek előtt. 13Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem őket. 14Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt, 15és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. 16Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. 17Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit. 18Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑