December 26. – 301. nap

 

Ez 23-24

Jeruzsálem és Szamária jelképes története.

231Az Úr szózatot intézett hozzám: 2Emberfia, volt két asszony, egy anyának voltak a lányai. 3Ezek paráználkodtak Egyiptomban fiatalkoruktól fogva. Hagyták, hogy simogassák ott a mellüket és cirógassák szűzi keblüket. 4Az idősebbet Oholának hívták, a húgát Oholibának. Az enyémek voltak, s fiúkat és lányokat szültek. Oholának Szamária a neve, Oholibának Jeruzsálem. 5Ohola hűtlen lett hozzám, szerelemre gyulladt szeretői, a szomszédos asszírok iránt, 6akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, megnyerő ifjak, paripára termett lovasok voltak. 7Paráználkodott ezekkel a válogatottakkal, az asszírok fiaival, ezek iránt gyulladt szerelemre, és megfertőzte magát a bálványaikkal. 8Nem hagyott fel az Egyiptomban elkezdett paráznasággal sem; már ifjúságában együtt háltak vele, simogatták szűzi keblét, és paráználkodást folytattak vele. 9Ezért kedveseinek – az asszírok fiainak – adtam, akik iránt szerelemre gyulladt. 10Ezek fölfedték mezítelenségét, elvitték fiait és lányait, őt magát meg karddal pusztították el. Így lett hírhedt az asszonyok között, mert végrehajtották rajta az ítéletet. 11Húga, Oholiba mindennek tanúja volt, de mégis, vágya és paráznasága még botrányosabb volt, mint nővéréé. 12Szerelemre gyulladt a szomszédos asszírok iránt, akik bíborba öltözött helytartók és vezérek, pompás öltözékű, paripára termett lovasok voltak, mind fiatalok és vonzók. 13Láttam, hogy beszennyezte magát. Mindkettő ugyanazon az úton járt. 14De ő még továbbment kicsapongásában: amikor a falra festett férfiakat, a káldeusok piros színnel festett képeit látta, 15akiknek öv volt a derekukon, széles turbán a fejükön, s mindegyiknek fejedelmi megjelenése volt – Babilonnak Káldeából származó fiait ábrázolták ezek a képek –, 16ezeknek a puszta látására is vágy ébredt benne irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába. 17Babilon fiai eljöttek, hogy megosszák vele a szerelmi ágyat, és beszennyezték őt paráznaságukkal. Miután beszennyezte magát velük, elfordult tőlük. 18Amikor aztán nyíltan űzte paráznaságait, és fölfedte szégyenét, elhagytam, mint ahogyan nővérét is elhagytam. 19Megsokszorozta paráznaságait, mint fiatalsága napjaiban, amikor Egyiptom földjén űzte paráznaságait. 20Olyan heves vágy gyulladt benne szeretői iránt, mint amilyen a szamárnak az ösztöne, vagy a csődörnek a bujasága. 21Kerested fiatalságod tisztátalanságait, azt az időt, amikor Egyiptomban simogatták melledet és cirógatták szűzi kebledet.22Ezért, Oholiba, ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, felbújtom ellened szeretőidet, akiktől elfordultál, s idevezetem őket ellened mindenfelől: 23Babilon fiait, a káldeusokat, Pekód, Soa és Koa és velük Asszíria minden fiát, a fiatal és megnyerő férfiakat, a helytartókat és vezéreket, a kiváló harcosokat és a híres lovasokat. 24Rád törnek északról szekerekkel és kerekekkel és rengeteg néppel. Páncéllal, sisakkal és pajzzsal jönnek ellened mindenfelől, és én átengedem nekik az ítéletet, hogy saját törvényeik szerint ítélkezzenek fölötted. 25Rád szabadítom féltékenységemet, hadd bánjanak el veled. Levágják orrodat és füledet, s ami megmarad belőled, az kard martaléka lesz. Fiaidat és lányaidat elhurcolják, ami pedig megmarad belőled, azt tűz emészti meg. 26Megfosztanak ruhádtól, és elveszik ékszereidet. 27Véget vetek vétkednek és Egyiptomban elkezdett paráználkodásaidnak. Nem emeled rájuk többé a szemedet, és nem gondolsz többé Egyiptomra.28Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, azok kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azok kezébe, akiktől elfordultál.29Gyűlölettel telve bánnak veled, elviszik munkád gyümölcsét, téged meg otthagynak teljesen meztelenül. Így lelepleződik szemérmetlenséged és szégyenletes paráználkodásod. 30Így bánnak majd veled, mert paráználkodtál a népekkel, és beszennyezted magadat bálványaikkal. 31Nővéred útjain jártál, ezért az ő kelyhét adom kezedbe. 32Ezt mondja az Úr, az Isten: Nővéred mély és öblös kelyhét iszod majd, amely oly sokat fogad magába, és nevetség és gúny tárgyává leszel. 33Részegséggel és szomorúsággal telsz el. Ez az elhagyatottság és a rettegés kelyhe, nővérednek, Szamáriának a kelyhe. 34Kiiszod és fenékig üríted, aztán darabokra töröd, és megsebzi a melledet. Én mondtam ezt – mondja az Úr, az Isten. 35Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel megfeledkeztél rólam és elvetettél, viseld gyalázatodat és paráznaságaidat. 36Az Úr így szólt hozzám: Emberfia, nem mondasz ítéletet Ohola és Oholiba fölött, és nem veted szemükre gonoszságukat? 37Házasságtörők voltak, vér tapad a kezükhöz, házasságot törtek bálványaikkal. Sőt, még a fiaikat is, akiket nekem szültek, a tűzbe küldték, hogy megeméssze őket. 38Még ezt is megtették velem: beszennyezték szentélyemet azon a napon, és megszegték szombatjaimat. 39Amikor feláldozták gyermekeiket bálványaiknak, azon a napon eljöttek szentélyembe, hogy meggyalázzák. Igen, még ezt is megtették házamban. 40Sőt, a távoli országból is eljöttek a hívott emberek, akikért követ ment, s te megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet, ékszerekkel díszítetted magadat. 41Pompás ágyra ültél, ez elé asztalt készítettek, és te erre tetted tömjénemet és olajomat.42Gondtalan tömeg lármája hallatszott ott a rengeteg ember miatt, akiket a pusztából vezettek elő. Karperecet tettek kezükre, s fényes koronát a fejükre. 43Így szóltam: A házasságtörések miatt elgyengült asszonnyal folytatnak paráznaságot. S még folytatja a kicsapongást, 44úgy járnak hozzá, mint a ringyóhoz. Így jártak Oholához és Oholibához, ezekhez az elzüllött asszonyokhoz is. 45Az igaz emberek azonban házasságtörő asszonyoknak ítélik őket, olyanoknak, akik vért ontanak, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz. 46Ezt mondja az Úr, az Isten: Hívják össze ellenük a gyülekezetet, s szolgáltassák ki őket! 47A gyülekezet kövezze meg őket és szabdalja darabokra a kardjával; öljék meg fiaikat és lányaikat is, házaikat meg borítsák lángba.48Megtisztítom majd a földet a gonoszságtól, s minden asszony számára intő példa lesz ez, hogy ne kövessenek el hasonló gonoszságokat. 49Megtorlom gonoszságtokat, viselitek bálványimádásotok bűnének terhét, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

Híradás Jeruzsálem ostromáról.

241A 9. esztendő tizedik hónapjának tizedik napján az Úr szózatot intézett hozzám: 2Emberfia, a mai napot jól jegyezd meg magadnak, mert Babilon királya a mai napon támadta meg Jeruzsálemet. 3Mondj ezért példabeszédet a lázongó nemzedéknek! Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Tégy fel a tűzre egy üstöt, s önts bele vizet! 4Tégy bele húsdarabokat, ízes falatokat, combot és lapockát, töltsd meg jó csontokkal! 5A legjavát válaszd ki a nyájból! Tégy alá fát, forrald fel, hogy még a csontok is megfőjenek, amik benne vannak. 6Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának, a megrozsdásodott üstnek, amelyről nem lehet a rozsdát eltávolítani. Vedd ki az egyik darabot a másik után! Nem vetnek rá sorsot. 7Mert a vér, amelyet kiontott, megmarad benne, kopár sziklára öntötte ki, nem a földre öntötte, hogy befödhetné a por. 8Hogy felszítsam haragomat és bosszút állhassak, kopár sziklára öntöttem a vért, amelyet kiontott, hogy ne lepje be semmi.9Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj a vérontás városának! Nagy máglyát rakok. 10Hordj össze sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg a húst, főjön meg teljesen, és a csontok emésztődjenek meg! 11Aztán tedd föl az üstöt üresen a tűzre, hogy érce áttüzesedjen, a szenny elolvadjon rajta, s a rozsda leperegjen. 12A sok rozsda azonban a tűztől sem pergett le róla. 13Meg akartalak tisztítani tisztátalanságod szennyétől, de nem lettél tiszta, nem tisztultál meg szennyedtől. Nem is leszel tiszta mindaddig, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat. 14Én, az Úr mondtam ezt, s szavam beteljesedik. Semmit sem engedek el, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg. Útjaid és tetteid szerint ítélkezem fölötted – mondja az Úr, az Isten.

A próféta feleségének halála.

15Az Úr szózatot intézett hozzám: 16Emberfia, nézd, elveszem tőled hirtelenül szemed gyönyörűségét. De ne keseredj el és ne sírj, könnyeid ne folyjanak! 17Sóhajts halkan, ne tarts halotti gyászt; turbánodat tedd föl a fejedre, sarud legyen a lábadon, ne takard el szakálladat és ne edd az emberek kenyerét! 18Reggel szóltam a néphez, s este meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint jártam el. 19A nép így szólt hozzám: „Nem magyarázod meg, hogy mit jelent számunkra, amit teszel?” 20Ezt válaszoltam: „Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 21Szólj Izrael házához: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, megszentségtelenítem szentélyemet, erőtök forrását, büszkeségetek tárgyát, szemetek fényét, lelketek gyönyörűségét. Fiaitok és lányaitok, akiket hátrahagytatok, kard élén vesznek el. 22És ti is úgy tesztek majd, mint ahogy én tettem: nem takarjátok be szakállatokat, nem eszitek az emberek kenyerét, 23turbánotok a fejeteken lesz, sarutok a lábatokon, nem jajgattok és nem siránkoztok. Elpusztultok bűneitek miatt, és csak egymás előtt sóhajtoztok majd. 24Ezekiel meg jel lesz nektek: Ugyanazt teszitek pontosan ti is, amit ő tett. És amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” 25Emberfia, azon a napon, amikor majd megfosztom őket erejük forrásától, büszkeségük tárgyától, szemük fényétől, lelkük gyönyörűségétől, fiaiktól és lányaiktól, 26azon a napon majd egy menekült érkezik hozzád, hogy erről hírt adjon neked. 27Azon a napon nyíljék meg a szád, és beszélj a menekült előtt: beszélj és ne légy többé néma! Jel leszel számukra, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

 

Bölcs 13,1-9

A csillagok és a természeti erők kultusza.

131Mert természettől balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt, 2hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegőt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. 3Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbűvölte őket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzője teremtette őket. 4Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebből arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtőjük. 5Mert a teremtmények nagyságából és szépségéből összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtőjüket. 6De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. 7Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti őket. 8Még sincs mentségük ezeknek sem. 9Ha egyszer olyan nagy szellemi készségük volt, hogy át tudták kutatni a világot, honnét van, hogy nem találták meg előbb ennek urát?

 

2Tim 2

Az apostoli munka jutalma.

21Légy hát, fiam, Jézus Krisztus kegyelmében erős, 2s amit tőlem számos tanú jelenlétében hallottál, azt közöld megbízható emberekkel, akik alkalmasak rá, hogy másokat tanítsanak. 3Vállald velem együtt a nehézségeket, mint Krisztus Jézus hű katonája. 4Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. 5A versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd. 6A fáradozó földműves is elsőnek részesül a termésből. 7Gondold át jól, amit mondok, az Úr majd megadja neked, hogy mindent meg is érts. 8Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus, Dávid sarja feltámadt a halálból, ahogy evangéliumom hirdeti, amelyért meghurcoltak, 9sőt mint valami gonosztevőt, még bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. 10A választottakért tehát mindent eltűrök, hogy az örök dicsőségben ők is elnyerjék az üdvösséget Krisztus Jézusban. 11Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; 12ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, 13de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.

Az evangélium tanítójának feladatai.

14Ezeket idézd emlékezetükbe, és hívd Istent tanúul, nehogy üres szóharcba bocsátkozzanak. Nem jó az semmire, csak a hallgatók tönkretételére. 15Törekedj rá, hogy az Isten színe előtt megbízható maradj, munkás, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki az igazság hirdetésében a helyes úton jár. 16A haszontalan, üres szócsépléstől azonban óvakodjál. Ezek ugyanis egyre inkább belesodornak az istentelenségbe, 17s fecsegésük úgy terjed, mint a rákos daganat. Közéjük tartozik Himeneusz és Filétusz is, 18akik eltévelyedtek az igazságtól, mert azt állítják, hogy a feltámadás már végbement, s ezzel nem kevés embert megzavartak hitében. 19De azért az Isten alapköve szilárdan áll, s ez van ráírva: „Az Úr ismeri övéit.” Továbbá: „Aki az Úr nevét hívja segítségül, szakítson a bűnös élettel.” 20Egy nagy házban nemcsak arany­ és ezüsteszközök vannak, hanem fa­ és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra. 21Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze. 22Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre azokkal egyetemben, akik tiszta szívvel hívják az Urat segítségül. 23Az oktalan és értelmetlen viták elől térj ki, hisz tudod, hogy csak veszekedéssé fajulnak. 24Márpedig az Úr szolgája ne veszekedjék, inkább legyen mindenkihez barátságos, a tanításban ügyes és türelmes. 25Ellenfeleit szelíden intse, hátha megadja nekik az Isten a megtérést, felismerik az igazságot, 26és kikerülnek az ördög kelepcéjéből, aki foglyul tartja őket, hogy alávessék magukat akaratának.

 

A maori közösség katolikus temploma, Christchurch, NZ
A maori közösség katolikus temploma, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑