December 14. – 289. nap

 

Báruk 5-6

5 1Jeruzsálem, vesd le a gyász s az ínség ruháját, s öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét! 2Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az örök dicsőség koronáját, 3mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt. 4Isten ezt a nevet adja neked örökre: „Igazságosság békéje” és „Jámborság dicsősége”. 5Kelj föl, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, mint gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szentnek szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk. 6Gyalog távoztak, ellenség hajtotta őket, de Isten vezeti vissza, s úgy hozza őket, mint királyi sarjakat. 7Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld, és Izrael biztosan haladhasson Isten dicsősége alatt. 8Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek. 9Isten vezeti majd Izraelt örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.

5. JEREMIÁS LEVELE

6 1Ez annak a levélnek a másolata, amelyet Jeremiás küldött azoknak, akiket Babilon királya fogságba akart hurcolni Babilonba. Így közölte velük, amit Isten tudtára adott. Nebukadnezár, Babilon királya, az Isten előtt elkövetett bűnök miatt hurcolt benneteket fogságba Babilonba. 2Ha majd megérkeztek Babilonba, ott maradtok évekig, hosszú ideig, a hetedik nemzetségig. Utána azonban békében kivezetlek onnan benneteket. 3Babilonban majd láttok ezüstből, aranyból és fából készült isteneket, amelyeket az emberek vállukon hordoznak, és amelyektől a pogányok félnek. 4Ti azonban vigyázzatok, ne kövessétek az idegeneket, és ne teljetek el félelemmel ezek előtt az istenek előtt, 5amikor látjátok, hogy a tömeg előttetek és mögöttetek imádja őket. Inkább mondjátok magatokban: „Egyedül téged illet imádás, Urunk!” 6Angyalom ugyanis veletek lesz, gondot visel életetekre. 7(A bálványok) nyelvét a kézműves simította ki; arany­ és ezüstruhát adtak rájuk, de azért csak hamis képek, és nem tudnak beszélni. 8Fogják az aranyat, és mint a díszeket kedvelő leány számára, 9koronát készítenek belőle bálványaik fejére. Az is megtörténik, hogy a papok titokban leszedik az aranyat és az ezüstöt isteneikről, hogy saját hasznukra fordítsák, 10vagy hogy züllött nőknek adjanak belőle. Díszes ruhákba öltöztetik arany­, ezüst­ és faisteneiket, mint az embereket, 11de azok nem védik meg őket a rozsdától és a szútól. 12Bíborpalást van rajtuk, de arcukról le kell törölni a ház porát, amely vastagon rájuk telepszik. 13Jogara is van, mint az emberi uralkodónak, de senkit nem tud megölni, aki megtámadja. 14Jobbjában kardot vagy csatabárdot tart, de magát sem tudja megvédeni, sem a háborútól, sem a rablóktól. Erről lehet felismerni, hogy ezek nem istenek. 15Ne is féljetek tőlük! Az emberek által használt edény is értéktelen, ha egyszer eltörik. Ilyenek az ő isteneik is. 16Ha felállítják őket a házakban, szemük tele lesz a belépők lábáról levert porral. 17Ahogy körös-körül bezárják a kapukat olyan ember előtt, aki megsértette a királyt, és akit vérpadra visznek, úgy biztosítják a papok az ajtókat zárakkal és reteszekkel, mert félnek, hogy a tolvajok ellopják (a bálványokat). 18Mécsessel világítanak nekik, méghozzá sokkal, akárcsak maguknak, de egyet sem látnak belőlük. 19Olyanok, mint a templom gerendái. Mondják, hogy a belsejüket kirágják a föld férgei, és megemésztik a ruhájukat is. De még azt sem érzik, 20hogy arcukat befeketíti a templom füstje. 21Testükre és fejükre rátelepszenek a denevérek, a fecskék és más madarak, sőt a macskák is. 22Erről ismerhetitek fel, hogy nem istenek. Ne is féljetek tőlük! 23Arannyal vonják be őket, hogy szépek legyenek, de ha valaki nem tisztítja le róluk a rozsdát, akkor nem fénylenek. Arról sem volt tudomásuk, amikor öntötték őket. 24Magas áron vásárolták őket, de nincs bennük éltető lélek. 25Nincs lábuk, ezért vállon viszik őket s így megszégyenülnek az emberek előtt. Szolgáik előtt is megszégyenülnek: hiszen csak az ő segítségükkel kelhetnek fel, ha leesnek a földre. 26Ha felállítják, akkor sem tud mozogni, s ha eldől, nem tud fölegyenesedni. Az adományukat úgy adják nekik, mint a halottaknak. 27Amit nekik áldoznak, azt a papok a maguk hasznára eladják, más részüket asszonyaik tulajdonítják el, de nem adnak belőle semmit a szegényeknek és a betegeknek. Az áldozatokat még a havibajos és gyermekágyas nők is érintik. 28Ebből láthatjátok, hogy ezek nem istenek. Ne is féljetek tőlük! 29Miért is nevezik őket isteneknek? Még asszonyok is mutathatnak be áldozatot az ezüstből, aranyból és fából való isteneik előtt. 30Templomaikban ott ülnek papjaik, megszaggatott ruhában, lenyírt hajjal és szakállal, födetlen fővel. 31Ordítanak és kiáltoznak isteneik előtt, akárcsak némelyek a halotti toron. 32A papok elveszik az istenek ruháit, és azokba öltöztetik asszonyaikat és gyermekeiket. 33Akár jót, akár rosszat tesznek velük, nem képesek viszonozni. Királyt nem állíthatnak és nem tehetnek le. 34Hasonlóképpen nem adhatnak gazdagságot, és nem ajándékozhatnak pénzt. Ha valaki fogadalmat tesz előttük és nem teljesíti, nem kérhetik számon. 35Egyetlen embert sem mentenek meg a haláltól, sem a gyengét nem védik meg az erőstől. 36A vakot nem tehetik látóvá, s az embert nem szabadíthatják meg bajaitól. 37Nem könyörülnek meg az özvegyen, és nem segítik az árvát. 38A fából faragott, arannyal és ezüsttel bevont istenek hasonlítanak a hegy köveihez: akik tisztelik őket, szégyent vallanak. 39Hogyan hiheti és mondhatja tehát valaki, hogy ezek istenek? 40Sőt, maguk a káldeusok is tiszteletlenül bánnak velük. Ha ugyanis látnak egy némát, aki nem tud beszélni, elviszik Bélhez, és követelik, hogy oldja meg a nyelvét, mintha az istenség egyáltalán hallana. 41Mégsem látják be mindezt, s nem képesek elhagyni ezeket az isteneket, mert hiányzik belőlük az értelem. 42A szalagövet viselő asszonyok az utak mentén ülnek és tömjén módjára égetik a korpát, 43s ha valamelyiküket egy járókelő elviszi és vele hál, akkor megveti a másikat, hogy azt nem vették észre, mint őt, és nem szakították el a szalagját. 44Csupa ocsmányság, ami náluk történik. Hogyan hihetik és mondhatják mégis, hogy ezek istenek? 45Kézművesek és aranyművesek készítették őket: azzá lettek, amivé készítőjük tette őket. 46Készítőik sem érnek el magas kort: hogyan lehetnének akkor istenek az alkotásaik? 47Az utódokra is csak csalást és szégyent hagynak. 48Ha ugyanis háború vagy csapás fenyegeti őket, a papok azon tanakodnak egymás közt, hol rejtőzködhetnének el velük együtt. 49Miért nem értik meg tehát, hogy nem lehetnek istenek, akik magukat sem tudják megmenteni a háborútól és veszedelemtől? 50Mivel fából vannak, s arannyal és ezüsttel vonták be őket, azért végül is kitudódik, hogy csak hamis képek. Minden nép és király előtt nyilvánvaló lesz, hogy nem istenek, hanem emberi kéz művei, és nincs bennük isteni erő. 51Ki előtt nem világos hát, hogy ezek nem istenek? 52Egyetlen ország élére sem tudnak királyt állítani, esőt sem adnak az embereknek. 53Nem ítélkeznek az emberek fölött, és senkit nem védenek meg, akivel jogtalanság történt, hiszen tehetetlenek, mint a varjak, amelyek az ég és föld között keringenek. 54Ha pedig tűz fenyegeti a fából való, aranyozott és ezüstözött isteneket, akkor a papok ugyan kimenekülnek, de ők éppúgy odaégnek, mint a gerendák. 55Királynak vagy ellenségnek nem képesek ellenállni. 56Hogyan gondolhatja vagy hiheti hát valaki, hogy ezek istenek? 57A fából való, aranyozott és ezüstözött istenek nem menekülhetnek sem a tolvajok, sem a rablók elől. Ezek erősebbek, mint ők, elviszik az aranyat és az ezüstöt, s a rajtuk levő ruhát is, és eltűnnek vele. Tehát magukon sem segíthetnek. 58Ezért egy király, aki él a hatalmával, olyan, mint egy használható eszköz a házban, amit a tulajdonos fel is használ: többet ér, mint a hamis istenek. Az ajtó is, amely megvédi, ami a házban van, többet ér, mint a hamis istenek. A király palotájában egy faoszlop értékesebb, mint a hamis istenek. 59A nap, a hold és a csillagok, amelyeknek az a szerepük, hogy világítsanak, engedelmeskednek. 60Hasonlóképpen a villám is, ha felcsillan, szép látvány. Ugyanígy a szél is minden vidéken fúj. 61S ha Isten a felhőknek megparancsolja, hogy vonuljanak végig a földön, teljesítik a parancsot. S ha a tüzet leküldik felülről, hogy perzselje föl a hegyeket és az erdőket, megteszi, amit parancsolnak neki. 62Ezek (az istenek) azonban sem megjelenésükben, sem erejükben nem hasonlítanak hozzájuk. 63Ezért nem lehet sem hinni, sem mondani, hogy valóban istenek, hiszen nem képesek ítélkezni az emberek fölött, vagy velük jót tenni. 64Ismerjétek el tehát, hogy nem istenek és ne féljetek tőlük! 65A királyra nem hozhatnak sem átkot, sem áldást. 66Nem adhatnak jelet az égen a népek számára, s nem ragyognak, mint a nap, és nem világítanak, mint a hold. 67Az állatok még szerencsésebbek, mint ők, mert segíthetnek magukon úgy, hogy a rejtekbe menekülnek. 68Semmiképpen nem látjuk tehát, hogy ezek istenek volnának, azért hát ne féljetek tőlük. 69Ahogy a madárijesztő az uborkaföldön nem őriz meg semmit, úgy vannak az ő fából való, arannyal és ezüsttel bevont isteneik is. 70Hasonlítanak a kerti bozóthoz is, amelyre minden madár rátelepszik. Fából készült, arannyal és ezüsttel bevont isteneik hasonlítanak a halottakhoz is, akiket levetettek a sötétségbe. 71A rajtuk tönkremenő bíborról és bisszusról is felismerhetitek, hogy nem istenek. Végül ők maguk is tönkremennek, és az ország szégyenévé válnak. 72Jobb tehát, ha az ember igaz, és nincsenek bálványai, mert így elkerüli a megszégyenülést.

 

Bölcs 7,1-21

Salamon is csak ember volt.

7 1Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet. 2Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve. 3Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké. 4Pólyában és gondok közt neveltek. 5Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét. 6Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.

Salamon nagyra becsüli a bölcsességet.

7Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. 8Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. 9A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. 10Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. 11De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében. 12Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az. 13Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát. 14Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.

Hivatkozás Isten sugallatára.

15Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset. 16Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk. 17Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, 18az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, 19az év lefolyását és a csillagok állását, 20az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. 21Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

 

1Tessz 4

Istennek tetsző élet.

4 1Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. 2Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által. 3Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. 4Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, 5és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. 6Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. 7Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. 8Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket. 9A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, 10s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne. 11Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. 12Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire.

Az elhunytak sorsa.

13Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. 14Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. 15Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. 16A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. 17A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk. 18Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!

 

Queenstown Hill, NZ
sdr

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑