December 11. – 286. nap

 

Siral 3-5

A HARMADIK SIRALOM

ALEF

3 1Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. 2A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba. 3Egyedül ellenem emeli föl a kezét újra meg újra, egész nap.

BET

4Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat. 5Körülsáncolt és körülvett engem epével és gyötrelemmel. 6A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.

GHIMEL

7Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert. 8Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat. 9Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.

DALET

10Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán. 11Ösvényemet eltérítette és összetépett, borzalommá tett. 12Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.

HE

13Veséimbe vágta a nyilait, tegzének fiait. 14Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap. 15Keserűséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.

VAU

16Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül. 17Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot. 18És most így szólok: „Elhagyott az erőm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem.”

ZAJIN

19Visszaemlékszem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség. 20Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem. 21Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:

CHET

22Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. 23Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. 24„Az Úr az én osztályrészem – mondja a lelkem –, ezért hát remélek benne.”

TET

25Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. 26Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. 27Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.

JOD

28Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; 29szája érjen le a földig. Talán még van remény. 30Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.

KAF

31Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. 32Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. 33Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.

LAMED

34Ha lábbal tiporja valaki az összes foglyot az országban, 35ha az ember jogait megcsorbítják a Magasságbeli színe előtt; 36ha valakit megcsalnak pörében, talán nem látja az Úr?

MEM

37Ki az, aki csak szól és minden létrejön? Ki parancsol, ha nem az Úr? 38Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából? 39Akkor hát miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel.

NUN

40Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg őket, és térjünk vissza az Úrhoz! 41Emeljük föl szívünket a tenyerünkön Istenhez az égbe: 42Vétkeztünk és lázadoztunk ellened, azért nem bocsátottál meg.

SZÁMECH

43Beburkolóztál haragodba és üldözőbe vettél minket; megöltél könyörtelenül. 44Sűrű felhőbe burkolóztál, nehogy áthatoljon rajta imádságunk. 45Gyalázat tárgyává tettél minket, a nemzetek söpredékévé.

PE

46Kitátotta ellenünk a száját minden ellenségünk. 47Rettegés és verem lett az osztályrészünk, pusztulás és romlás. 48Patakzik a könny a szememből népem leányának romlása miatt.

AIN

49Folyton-folyvást sír a szemem; nincsen nyugalmam, 50míg az Úr le nem tekint, és ránk nem néz az égből. 51Még a szemem is sanyargatja lelkemet, ha látom városom leányait.

CÁDE

52Mint a madárra, úgy vadásztak rám, azok, akik ok nélkül gyűlölnek. 53Verembe taszították életemet, és követ hajigáltak rám. 54A víz összecsapott a fejem fölött; így szóltam: „Végem van!”

KOF

55Uram, a verem mélyéből nevedet hívtam segítségül. 56Meghallottad, amikor így könyörögtem: „Ne zárd be füledet imádságom elől!” 57Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak, és így szóltál: „Ne félj!”

RES

58Megvédelmezted lelkem ügyét, Uram, megváltottad életemet. 59Uram, láttad megaláztatásomat, szolgáltass hát nekem igazságot! 60Láttad bosszúálló terveiket, és hogy összeesküdtek ellenem.

SIN

61Uram, hallottad gyalázkodásukat, és hogy szövetkeztek ellenem; 62amit ellenfeleim suttognak, és amit ellenem forralnak egész nap. 63Akár ülnek, akár állnak: figyeld meg, csak rólam szól gúnydaluk.

TAV

64Uram, fizess meg nekik tetteik szerint! 65Adj nekik megátalkodott szívet, és legyen rajtuk az átkod! 66Üldözd haragodban és irtsd ki őket az ég alól, Uram!

 

A NEGYEDIK SIRALOM

ALEF

4 1Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.

BET

2Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.

GHIMEL

3Még a sakálok is odanyújtják emlőiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.

DALET

4A csecsemőnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.

HE

5Akik egykor jóízű ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nőttek fel, a szemétdombot ölelik.

VAU

6Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bűnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.

ZAJIN

7Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korallnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.

CHET

8Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet őket felismerni az utcán. Bőrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.

TET

9Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.

JOD

10Gyengéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.

KAF

11Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.

LAMED

12Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erő behatolhat Jeruzsálem kapuin.

MEM

13Prófétáinak bűnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.

NUN

14Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.

SZAMECH

15„Távozzatok, tisztátalanok!” – kiáltottam rájuk. „Távozzatok! Ne érintsetek minket!” Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.

PE

16Az Úr tekintete szétszórta őket, többé nem tartotta őket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.

AJIN

17Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.

CÁDE

18Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!

KOF

19Üldözőink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tőrt vetettek nekünk.

RES

20Éltető leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akiről azt mondogattuk: „Az ő oltalmában élünk majd a népek között.”

SIN

21Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.

TAV

22Véget ér bűnhődésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.

 

Bölcs 5,15-23

15Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. 16Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. 17Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. 18Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. 19Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, 20bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. 21Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. 22És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. 23A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.

 

1Tessz 1

A Tesszalonikaiaknak írt első levél

1 1Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikaiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség! 2Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban. 3Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre. 4Mi tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok, 5hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy – érdeketekben – hogyan viselkedtünk körötökben. 6S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok, 7s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek. 8Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk. 9Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, 10és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól.

 

Taipei, Taiwan
Taipei, Taiwan

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑