December 9. – 284. nap

 

Jer 51-52

Az Úr háborút hirdet Babilon ellen.

51 1Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen; 2és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelől ellene fordulnak majd nyomorúsága napján. 3Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét! 4Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utolér a kard. 5Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. 5De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura. 6Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bűnhődik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki. 7Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak. 8Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul. 9„Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába.” Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhőkig. 10Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek műveit! 11Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért. 12Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen. 13Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje. 14Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened. 15Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket. 16Amikor megszólal mennydörgő hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhőket a föld széleiről, villámokat szór a zivatarhoz, és elővezeti tárházaiból a szeleket. 17Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntő is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük. 18Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja. 19Nem mérhető hozzájuk „Jákob osztályrésze”; mert ő az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az ő öröksége. A „Seregek Ura” a neve.

Az Úr kalapácsa és a nagy hegy

20Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel. 21Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót. 22Összezúztam veled férfit és nőt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont. 23Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetőt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket. 24De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek – mondja az Úr. 25Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye – mondja az Úr –, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek. 26Nem vesznek belőled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre – mondja az Úr.

Közel van Babilon pusztulása

27Tűzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elő a lovasságot, mint fullánkos sáskát. 28Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Média királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt. 29Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét. 30Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erődeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték. 31Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát, 32és elfoglalták az átkelőhelyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek. 33Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérűhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idő, és eljön számára az aratás ideje.

Az Úr bosszúja

34Megevett, lenyelt Nebukadnezár, Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal. 35A rajtam esett erőszakért s minden szenvedésemért, bűnhődjék Babilon! – mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! – mondja Jeruzsálem. 36Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait. 37Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá. 38Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek. 39Lázas szomjúság gyötri őket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom őket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelyből nem lesz ébredés soha – mondja az Úr. 40Úgy viszem őket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.

Siratóének Babilonról

41Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép előtt? 42Feltámadt a tenger Babilon ellen, hullámainak özöne elborította. 43Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.

Az Úr megbünteti a bálványokat

44Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövőben nem tódulnak hozzá mindenfelől a népek. Leomlottak Babilon falai. 45Menjetek ki belőle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elől! 46De azért ne remegjen félelemtől a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektől, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erőszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat. 47Igen, eljön az idő, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten. 48Akkor örömtől ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felől felvonulnak ellene pusztítói – mondja az Úr. 49A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön. 50Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem! 51Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe. 52De lám, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek. 53Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerősíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói – mondja az Úr. 54Halljátok a kiáltást Babilon felől, a pusztulás zaját a káldeusok földjéről? 55Maga az Úr pusztítja el Babilont, ő vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk. 56Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet. 57Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselőit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.

Babilont földig rombolják

58Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tűz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tűzben enyészik el a népek műve.

Az Eufráteszbe vetett prófétai szózat.

59Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Mahzeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt. 60Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak. 61Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat. 62Majd ezt mondd: „Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre.” 63Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe 64ezekkel a szavakkal: „Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!” Eddig tartanak Jeremiás szavai.

FÜGGELÉK

Jeruzsálem pusztulása és Jojachin sorsának jobbra fordulása.

52 1Huszonegy esztendős volt Cidkija, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamitálnak hívták, s a libnai Jeremiásnak volt a lánya. 2Cidkija azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, ahogyan Jojakim tette. 3Az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemben és Júdában, míg végül el nem vetette őket színe elől. Cidkija fellázadt Babilon királya ellen. 4Uralkodásának 9. évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján felvonult Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege Jeruzsálem ellen; aztán tábort ütött a várossal szemben és körülvette sánccal. 5A város ostroma Cidkija király 11. esztendejéig tartott. 6A negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján, amikor az éhínség már úgy elhatalmasodott a városban, hogy kenyere sem volt a népnek, 7az ellenség rést ütött a város falán. Erre a király a sötétség leple alatt futásnak eredt, és elmenekült a városból harcosaival együtt a két kőfal között levő kapun át, amely közel van a királyi kerthez. A káldeusok ugyan ott táboroztak a város körül, de azért elmenekültek Araba felé. 8Ám a káldeusok serege üldözőbe vette a királyt, és utol is érte Cidkiját a jerikói síkságon, ahol csapatai mind cserbenhagyták. 9Akkor foglyul ejtették a királyt, és elvitték a Hamat földjén levő Riblába Babilon királya elé. 10Az ott ítéletet tartott fölötte. Az történt, hogy Babilon királya megölette Cidkija fiait apjuk szeme láttára; sőt Júda összes főemberét is halálra adta Riblában. 11Aztán megvakította Cidkiját, majd bilincsbe verve elvitette Babilon királya Babilonba, s halála napjáig fogságban tartotta. 12Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezár babiloni király 19. esztendejében történt – Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, aki a babiloni király közvetlen környezetéhez tartozott, eljött Jeruzsálembe. 13Felgyújtotta az Úr templomát, a királyi palotát és Jeruzsálem minden házát. 14A káldeus sereg meg, amely a testőrség parancsnokával volt, körös-körül lerombolta Jeruzsálem falait. 15Akkor Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka fogságba hurcolta a város életben hagyott lakosságának maradékát, aztán a babiloni királyhoz átszökött szökevényeket és a kézműveseket. 16Csak a föld szegényeiből hagyott otthon Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka néhány szőlőművest és szántóvetőt. 17A káldeusok aztán összetörték az Úr templomának bronzoszlopait meg az üstlábakat és az Úr templomában lévő bronzmedencét. A bronzukat mind elvitték Babilonba. 18Elvitték a serpenyőket, a lapátokat, a késeket, a hintőket, a tartókat, azaz minden bronzból való fölszerelést, amelyet az istentisztelethez használtak. 19A testőrség parancsnoka elvitte még az aranyból és ezüstből készült csészéket, füstölőket, hintőket, serpenyőket, mécstartókat, tálakat és kelyheket is. 20Ami pedig a két oszlopot, az egyetlen medencét, a medencét tartó tizenkét bronzbikát és az üstlábakat illeti, amelyeket még Salamon készíttetett az Úr temploma számára, meg sem lehetett mérni ezeknek a bronzból való tárgyaknak a súlyát. 21Az oszlopok közül egy-egy 18 könyök magas volt; 12 könyök volt a kerülete; a vastagsága négyujjnyi, s belül üres volt. 22Felette oszlopfő állt; ennek magassága 5 könyöknyi volt. Az oszlopfőt bronzból való fonadék és gránátalmák vették körül. Ugyanilyen volt a második oszlop is. 23Kilencvenhat gránátalma csüngött róluk; a fonadékot körülvevő gránátalmák száma összesen száz volt. 24A testőrség parancsnoka Szeraja főpapot meg Cefanja másodpapot és a három kapuőrt is fogságba hurcolta. 25Foglyul ejtette a városban azt az udvari tisztet is, aki a harcosok parancsnoka volt; aztán hetet a király személyes barátai közül, akiket még a városban talált: a seregek parancsnokának titkárát, aki a katonák számbavételéért felelt; és még más hatvan előkelő embert is, akik a városban voltak. 26Ezeket Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka elfogta és Babilon királya elé vitte, Riblába, 27és Riblában, Hamat földjén Babilon királya megölette őket. Így történt tehát Júda elhurcolása saját földjéről. 28Azoknak a száma, akiket Nebukadnezár elhurcolt, a következő: a 7. esztendőben háromezer-huszonhárom júdait, 29Nebukadnezár 18. esztendejében nyolcszázharminckét személyt hurcoltak el Jeruzsálemből. 30Nebukadnezár 23. évében Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka hétszáznegyvenöt júdait hurcolt el. Összesen tehát négyezer-hatszáz személyt. 31De Jojachin, Júda királya fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonötödik napján az történt, hogy Evil-Merodach, Babilon királya trónra lépésének évében megkegyelmezett Jojachinnak, Júda királyának, és szabadon bocsátotta börtönéből. 32Barátságosan bánt vele, és királyi székét a többi királyi széke fölé helyezte, akik ott voltak nála Babilonban. 33Így hát Jojachin levetette rabruháját, és élete további folyamán mindennap a királyi asztalnál étkezett. 34Ellátásáról élete hátralevő részében, egészen holta napjáig napról napra a babiloni király gondoskodott.

 

Bölcs 4,7-20

Az igaznak korai halála.

7Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része. 8Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. 9Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj és a bűntelen élet, mint a magas kor. 10Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete. 11Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét. 12Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket. 13Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg. 14Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, 15hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottjaira és oltalom a szentjeire. 16Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét. 17Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. 18Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. 19Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük. 20Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.

 

Kol 3

III. ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK

A régi és az új ember.

3 1Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. 2Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. 3Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. 4Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. 5Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. 7Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. 8De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet. 9Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, 10és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. 11Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben. 12Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. 13Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. 14Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. 15S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. 16Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. 17Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

Állapotbeli kötelességek.

18Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban. 19Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. 20Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. 21Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék. 22Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben testi uraitoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében. 23Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. 24Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok, 25hiszen a gonosz meglakol igazságtalanságáért; ő nem ismer személyválogatást.

 

Christchurch, NZ
Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑