December 8 – 283. nap

 

Jer 49-50

Fenyegető jövendölés Ammon ellen.

49 1Ammon fiai felől ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? 2Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tűz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét – mondja az Úr. 3Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szőrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és főembereivel együtt. 4Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élő lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: „Ugyan ki mer megtámadni?” 5De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyűjti egybe menekültjeidet. 6De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát – mondja az Úr.

Fenyegető jövendölés Edom ellen

7Edom felől ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük? 8Fussatok, meneküljetek! Rejtőzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem. 9Ha szüretelők törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik. 10Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtőzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja: 11Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid! 12Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod. 13Mert saját magamra esküszöm – mondja az Úr –, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sőt örökre rommá válik összes többi városa is. 14Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: „Gyűljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!” 15Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében. 16Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak – mondja az Úr. 17Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen. 18És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé – mondja az Úr –, senki sem telepszik meg ott újra. 19Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el hirtelenül őket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám, ki vonhatna felelősségre, és melyik pásztor állhat meg színem előtt? 20Most tehát halljátok, mit határozott Edom felől az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is szörnyülködnek. 21Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja. 22Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez.

Fenyegető jövendölés Szíria városai ellen

23Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtől, s nem tud megnyugodni. 24Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, szorongás és fájdalom vett erőt rajta, mint a vajúdó asszonyon. 25Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város! 26Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon – mondja a Seregek Ura. 27Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Benhadad palotáit.

Fenyegető jövendölés az arab törzsek ellen

28Kedár ellen és Hacor országa felől, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait. 29Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szőnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: „Rémület mindenfelől!” 30Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtőzzetek el, Hacor lakói! – mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét: 31„Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik. 32Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává.” Szélnek szórom majd őket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk – mondja az Úr. 33Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra.

Fenyegető jövendölés Elám ellen

34Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felől, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején. 35Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását. 36Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felől. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei. 37Megremegtetem Elámot ellenségei előtt; azok előtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem őket üldözőbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek. 38Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket – mondja az Úr. 39De a végső napokban jóra fordítom Elám sorsát – mondja az Úr.

Fenyegető jövendölés Babilon ellen.

50 1Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.

Babilon elesik, Izrael megszabadul

2Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: „Babilont elfoglalták; Bél szégyent vallott, letaszították Merodákot. Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.” 3Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltűnik onnét. 4Azokban a napokban és abban az időben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az ő Istenüket keresve. 5Megkérdezik a Sionba vezető utat, és arrafelé fordítják arcukat. „Gyertek – mondják –, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat.” 6Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyről halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról. 7Aki csak rájuk talált, emésztette őket. Ellenségeik így szóltak: „Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelője és atyáik reménysége.” 8Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei. 9Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjéről, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a győztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza. 10Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják. 11Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének! 12Anyátokat rettentő szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá! 13Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán. 14Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lőjetek! Ne kíméljétek a nyilat! 15Hallassatok csatakiáltást mindenfelől! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dőlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy ő bánt másokkal, úgy bánjatok vele! 16Irtsátok ki Babilonból a magvetőt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elől menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába. 17Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Először Asszíria királya evett belőle; aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. 18Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát. 19De Izraelt visszavezetem legelőire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efraim hegyein meg Gileádban. 20Azokban a napokban és abban az időben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok.

Jeruzsálemben kihirdetik Babilon pusztulását

21„Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd őket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat – mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!” 22Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás. 23Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között! 24Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni. 25Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és előhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek műve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy. 26„Zúduljatok rá egytől egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá, ne maradjon belőle semmi! 27Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!” 28Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.

Az arcátlanság bűne

29Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy ő bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben. 30Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon – mondja az Úr. 31Most ellened fordulok, „arcátlanság” – mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje. 32Az „arcátlanság” meginog, sőt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte.

Az Úr Izrael megszabadítója

33A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erős kézben tartják, és nem akarják őket szabadon bocsátani. 34De erős a szabadítójuk: a „Seregek Ura” a neve, ő karolta fel ügyüket. Ő hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira. 35Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire! 36Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek! 37Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek! 38Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket. 39Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenőhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékről nemzedékre. 40Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt – mondja az Úr –, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén.

Az északról jövő ellenség és a Jordán oroszlánja

41Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végső határairól harcos királyok indulnak útnak. 42Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya. 43Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. 44Nézzétek, hogy tör elő az oroszlán a Jordán sűrűjéből az örökzöld legelőre. Így űzöm el őket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhető hozzám? Ki vonhatna felelősségre? És melyik pásztor állhat meg a színem előtt? 45Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felől; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelőik is elszörnyednek. 46Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.

 

Bölcs 4,1-6

4 1Jobb az erénnyel párosult gyermektelenség, mert halhatatlan az emlékezete, mivelhogy Isten is, ember is elismeri. 2Ha jelen van, utánozzák; ha távol van, vágyódnak utána; koszorú van a fején, és örökké ünnepli diadalát, mert győzött a tisztes küzdelemben. 3De nincs haszon az istentelenek gyerekhadából, és a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, sem szilárd alapra nem tesz szert. 4Mert ha ideig-óráig burjánzó ágakat hajt is, mivel nincs tartása, megingatja a szél, és a viharok ereje gyökerestül kitépi. 5Körös-körül letöredeznek a még fejletlen ágak, és a gyümölcsük élvezhetetlen, éretlen és ehetetlen, semmi hasznát nem lehet venni. 6Mert a törvénytelen egyesülésből támadt gyermekek a bűnt tanúsítják, amikor Isten ítélkezik a szüleik fölött.

 

Kol 2

2 1Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek, a laodiceaiakért és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, 2hogy szívükben megerősödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. 3Benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse.

II. A TÉVTANÍTÓK ELLEN

Megváltásunk Krisztusban.

4Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. 5Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. 6Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. 7Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. 8Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. 9Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. 10Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. 11Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. 12Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. 13Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. 14A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. 15Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

Helytelen vallási gyakorlatok.

16Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. 17Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. 18Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, 19s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik. 20Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, 21hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” 22Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, 23amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑