December 6. – 281. nap

 

Jer 45-46

Jövendölés Bárukról.

45 1Ezt a szózatot intézte Jeremiás próféta Bárukhoz, Nerija fiához, amikor ezeket a szavakat Jeremiás diktálása nyomán leírta egy könyvbe, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. 2Ezt mondja az Úr, Izrael Istene felőled, Báruk: 3Így szóltál: „Jaj nekem! Az Úr fájdalmat fájdalomra halmoz. Elfáradtam a sóhajtozásban, nem találok nyugalmat.” 4Ezért ezt mondja az Úr: Most éppen azon vagyok, hogy leromboljam, amit építettem, hogy kitépjem, amit ültettem. Le akarok sújtani az egész földre. 5És te most különleges bánásmódot kívánsz magadnak? Ne kívánd ezt! Mert veszedelmet hozok minden emberre – mondja az Úr. De te azért zsákmányul kapod életedet, bárhová mégy.

1. RÉSZLETES JÖVENDÖLÉSEK

46 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.

Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen. A karkemisi vereség.

2Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. 3Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba! 4Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba! 5De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől – mondja az Úr. 6A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek. 7Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam. 8Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. „Kiáradok – mondta –, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!” 9Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak! 10Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén. 11Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás. 12Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.

Egyiptom meghódítása.

13Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani. 14Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: „Rajta! Légy készen!” Mert a kard már körülötted öldököl. 15Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le 16ennyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: „Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!” 17Ezt a nevet adjátok a fáraónak: „Tombol, de az alkalmat elszalasztja.” 18Amint igaz, hogy élek – mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve –, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki. 19Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná, 20Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá. 21Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje. 22Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók, 23és kivágják erdejét – mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni. 24Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül. 25Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak. 26És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben – mondja az Úr. 27De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja. 28Ne félj hát, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.

 

Bölcs 2

2 1Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: „Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. 2Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. 3Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő. 4Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. 5Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. 6Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! 7Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! 8Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának! 9Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! 10Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza! 11Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit. 12Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. 13Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. 14Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. 15Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. 16Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. 17Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! 18Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. 19Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! 20Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!”

Az istentelenek tévedése.

21Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. 22Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. 23Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. 24A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.

 

Fil 4

4 1Ezért szeretett testvéreim, akik után vágyódom, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim!

Befejező intelmek.

2Evódiát és Szintichét nagyon kérem, értsenek egyet az Úrban. 3Téged is kérlek, igaz munkatársam, légy segítségükre azoknak, akik velem együtt fáradtak az evangélium hirdetésében, Kelemennel és a többi munkatársammal együtt, akiknek neve föl van jegyezve az élet könyvében. 4Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. 5Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. 6Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. 7Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban. 8Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. 9Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene. 10Nagyon megörültem az Úrban, hogy ismét lehetőségetek nyílt a rólam való gondoskodásra. Azelőtt is gondoltatok rá, de nem volt rá módotok. 11Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. 12Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. 13Mindent elviselek abban, aki erőt ad. 14Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok. 15Ti is tudjátok, filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Macedóniából elindultam, nem volt egyetlen egyházközség sem, amely velem az adás és viszonzás kapcsolatában állt volna, csak ti. 16Már Tesszalonikába ismételten küldtetek, amire szükségem volt. 17Nem az adomány fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse, amelyet majd bőségesen javatokra írnak. 18Megvan mindenem, mégpedig bőségesen. Bőven el vagyok látva, amióta Epafroditusztól átvettem küldeményeteket, mint kellemes illatú, Istennek tetsző áldozatot. 19Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van. 20Istennek, a mi Atyánknak legyen dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

Befejezés.

21Köszöntsetek minden szentet Jézus Krisztusban! Köszöntenek titeket az itteni testvérek. 22Köszönt titeket valamennyi szent, főképp a császár házából valók. 23Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel!

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑