December 5. – 280. nap

 

Jer 43-44

43 1Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép előtt az Úr, az ő Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat, 2akkor Hosája fia, Azarja és Kárea fia, Jochanan meg a többi kevély és lázongó férfi így szólt Jeremiáshoz: „Hazugságot beszélt! Nem bízott meg az Úr, a mi Istenünk azzal, hogy így beszélj: Ne menjetek Egyiptomba, és ne telepedjetek ott le. 3Csak Báruk, Nerija fia bujtogat ellenünk, hogy kiszolgáltasson minket a káldeusok hatalmának, akik vagy megölnek, vagy Babilonba hurcolnak bennünket.” 4De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, 5hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: 6tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradan, a testőrök parancsnoka Safán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. 7Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Tachpancheszig.

Jeremiás megjövendöli Nebukadnezár egyiptomi hódítását.

8Tachpancheszben az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: 9Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben. 10Aztán így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhozom szolgámat, Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ezekre az ide rakott kövekre helyezi trónját és fölöttük feszíti ki pompás sátrát. 11Azért jön, hogy megverje Egyiptomot, mégpedig: Aki döghalálra van rendelve, azt döghalállal, aki fogságra van rendelve, azt fogsággal, és aki kardra van rendelve, azt karddal. 12Lángba borítja majd Egyiptom isteneinek templomait, elégeti vagy elhurcolja ezeket az isteneket. És ahogy a pásztor kitetvezi subáját, úgy tetvezi ki Egyiptomot. Aztán bántatlanul elvonul onnan. 13De összetöri még On városában a Nap templomának oszlopait és felgyújtja Egyiptom isteneinek szentélyeit.

Jeremiás működésének utolsó részletei.

44 1Ezt a szózatot kapta Jeremiás azokra a júdaiakra vonatkozóan, akik Egyiptom földjén telepedtek le: Migdolban, Tachpancheszban, Nofban és Patrosz földjén. 2Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Láttátok azt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda városaira hoztam: ma mind romokban hevernek és lakatlanok. 3Ez azokért a gonoszságokért történt, amelyeket elkövettek, csak hogy engem haragra ingereljenek; ugyanis idegen isteneknek mutattak be tömjénáldozatot és azoknak szolgáltak, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok soha nem is ismertek. 4Fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; azért küldtem őket, hogy hirdessék: „Ne kövessetek el ilyen utálatos és az én szememben annyira gyűlöletes dolgot.” 5De nem fogadtak szót és nem figyeltek rám: nem szakítottak gonosz tetteikkel, és nem hagyták abba az idegen isteneknek való tömjénezést. 6Így aztán fölgerjedt ellenük indulatom; haragom meg úgy fellobbant Júda városai és Jeruzsálem utcái ellen, hogy romhalmazzá és pusztasággá lettek, mind a mai napig. 7És most ezt kérdi az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Miért vonjátok magatokra ugyanezt a veszedelmet? Azt akarjátok, hogy kivesszen Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő; hogy ne maradjon senki életben közületek? 8Ezért ingereltek haragra kezetek művével, meg azzal, hogy idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek és ahol letelepedtetek? Így bizony a saját vesztetekre törtök, és átok meg gúny tárgya lesztek a föld minden népe előtt. 9Hát elfelejtettétek atyáitok gonoszságait, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságait; a ti és feleségeitek gonoszságait, amelyet Júda földjén és Jeruzsálem utcáin elkövettetek? 10Mind a mai napig sem bánatot, sem félelmet nem érez senki; nem tartják meg törvényemet és rendeleteimet, amelyeket elétek és atyáitok elé tártam. 11Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, és megsemmisítem egész Júdát. 12Elveszítem Júda maradékát, amely azzal a szándékkal jött Egyiptom földjére, hogy itt lakjék. Mindnyájan elvesznek Egyiptom földjén; elhullanak a kard élén és elvesznek az éhségtől, a legkisebbtől a legnagyobbig kard és éhínség által halnak majd meg. És így átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. 13Olyan keményen megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjén telepedtek le, mint ahogy Jeruzsálemet megbüntettem: karddal, éhínséggel, döghalállal. 14Júda maradékából, amely Egyiptom földjén telepedett le, senki sem marad életben, hogy elmenekülhessen és Júda földjére visszatérhessen, jóllehet arra vágynak, hogy visszatérhessenek és újra ott élhessenek. De senki sem tér oda vissza közülük, kivéve néhány szökevényt. 15Erre azok a férfiak, akik tudták, hogy a feleségük tömjént szokott áldozni az idegen isteneknek, és az ott álló asszonyok mind, tehát egy nagy csapat [az Egyiptom földjén, Patroszban lakó néppel együtt] így szóltak Jeremiáshoz: 16„Egyáltalán nincs szándékunkban, hogy engedelmeskedjünk annak a szózatnak, amelyet az Úr nevében intéztél hozzánk, 17sőt, továbbra is úgy akarunk tenni, amint megfogadtuk: tehát tömjénáldozatot mutatunk be az ég királynőjének, és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, úgy, ahogy szoktuk, mi és atyáink, továbbá királyaink és főembereink, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Akkor ugyanis jóllakásig ehettünk; jó dolgunk volt és nem kellett bajt látnunk. 18De amióta abbahagytuk, hogy tömjénáldozatot és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, sőt, kard és éhínség által kell elpusztulnunk.” 19Az asszonyok is közbeszóltak: „Amikor bemutatjuk a tömjénáldozatot az Ég Királynőjének és kiöntjük tiszteletére az italáldozatot, azt gondolod, hogy a férjünk tudta nélkül készítünk neki – az ő képmásával díszítve – kalácsot, és öntjük ki az italáldozatot?” 20Jeremiás ekkor így szólt az egész néphez, a férfiakhoz, asszonyokhoz és mindazokhoz, akik az előbbi választ adták neki: 21„Hát nem ez az illatáldozat az, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin bemutattatok, ti és atyáitok, királyaitok és főembereitek és a föld népe is; hát nem erre emlékezett most az Úr, és nem ezt vette a szívére? 22Az Úr nem bírta már tovább elviselni gonosz tetteiteket és iszonyatos vétkeiteket, amelyeket elkövettetek. Ezért lett országotok pusztasággá, borzalommá, átokká és lakatlanná, ahogy ez ma van. 23Mindez tehát azért történt, mert tömjént áldoztatok és így vétkeztetek az Úr ellen, mert nem hallgattatok az Úr szavára, és nem az ő törvénye, parancsai és rendeletei szerint jártatok el – ezért jött rátok ez a veszedelem, mind a mai napig.” 24Aztán Jeremiás így beszélt az egész néphez, különösen az asszonyokhoz: „Halljátok az Úr szavát! 25Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Asszonyok, hát csak teljesítse kezetek, amit szátok megígért. Azt mondtátok ugyanis: Egész biztosan teljesítjük fogadalmunkat, hogy tömjént áldozunk az Ég Királynőjének, és italáldozatot öntünk ki a tiszteletére. Nos hát, jól van! Csak teljesítsétek fogadalmatokat, öntsétek ki az italáldozatot! 26De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm – mondja az Úr –, hogy Júda népéből senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: „Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!” 27Igen, virrasztok fölöttük, de a vesztükre, nem a javukra. Júda férfiai, akik Egyiptomban vannak, mind vagy kard, vagy éhínség által vesznek el, míg csak teljesen ki nem pusztulnak. 28Csak néhányan térnek majd vissza Egyiptom földjéről Júda földjére; csak akik megmenekülnek a kardtól, és ezeket nagyon könnyű lesz megszámolni. Akkor majd Júda egész maradéka, amely Egyiptom földjére jött letelepedni, megtudja, hogy kinek lett igaza: nekem vagy nekik? 29És itt van nektek a bizonyíték – mondja az Úr –, hogy megbüntetlek titeket ezen a helyen és így megtudjátok, hogy fenyegető szavam valóban beteljesedik. 30Ezt mondja az Úr: Hofra fáraót, Egyiptom királyát úgy kiszolgáltatom ellenségeinek kezébe és azoknak, akik az életére törnek, mint ahogy kiszolgáltattam Cidkiját, Júda királyát, Nebukadnezárnak, Babilon királyának kezébe, aki ellensége volt és az életére tört.”

 

Bölcs 1

A Bölcsesség könyve

I. A BÖLCSESSÉG ÉS AZ EMBER SORSA

Keresd Istent, és kerüld a bűnt.

1 1Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! 2Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát. 3De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket. 4Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. 5Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít. 6Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait. 7Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról. 8Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság. 9Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket, 10hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban. 11Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket. 12Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! 13Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. 14Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak. Nincs bennük pusztító méreg, és a földön nem az alvilág uralkodik. 15Mert az igazságosság halhatatlan.

Az élet az istentelenek szemében.

16Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált), emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek.

 

Fil 3

Óvás a téves tanítástól.

3 1Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít. 2Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. 3A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, 4s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék. Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhatik a testben, én még inkább. 5Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, 6az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam. 7Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. 8Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. 9Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, 10hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. 11Így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is. 12Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. 13Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. 14Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. 15Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen gondolkodtok, Isten majd megvilágosít benneteket, 16de amit már elértünk, abban tartsunk ki.

Kitartás a reményben.

17Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. 18Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. 19Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják. 20A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. 21Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑