December 3. – 278. nap

 

Jer 39-40

Jeruzsálem pusztulása. Jeremiás további sorsa.

39 1Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette. 2Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán. 3Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere. 4Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat. 5De a káldeusok serege űzőbe vette őket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévő Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte. 6A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya. 7Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta. 8A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait. 9Nebuzaradán meg, a testőrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézműveseket. 10A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik. 11Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradannak, a testőrség parancsnokának: 12Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja. 13Erre Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, Nebushazbán főtiszt, Nergalszárecer főparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött 14és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.

Jövendölés Ebed-Melech megmeneküléséről.

15Amikor Jeremiás még az őrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá: 16Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára, 17megmentelek téged azon a napon – mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz. 18Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem – mondja az Úr.

További részletek Jeremiás sorsáról.

40 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni. 2Akkor a testőrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: „Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra, 3és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog. 4Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévő láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, előtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz. 5Vagy menj vissza Gedaljához, Safán fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!” A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta. 6Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében.

A Gedalja kormányzó ellen szőtt gyilkos terv.

7Amikor a sereg főtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az ő gondjára bízta a férfiakat, nőket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba, 8elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következők: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia. 9Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia – szavát esküvel megerősítve – így beszélt hozzájuk és embereikhez: „Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz. 10Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövő káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szőlőt, gyűjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok.” 11Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, 12ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be. 13Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi főtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába, 14és így szóltak hozzá: „Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?” De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik. 15Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: „Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?” 16De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: „Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felől mondasz.”

 

Én 7

A KAR

7 1Térj vissza! Térj vissza, Sulammit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk meg!

A VŐLEGÉNY

Mi az, mit akartok Sulammiton nézni? Tán a körtáncot kettőzött sorokban?

A KAR

2Mily szép a lábad a sarudban, fejedelmi leány! Csípődnek hajlása olyan, mint valami ékszer, amelyet művészi kezek készítettek. 3A köldököd akár egy kerek csésze. Ne hiányozzék a fűszerezett bor se! A hasad olyan, mint a búzarakás, amelyet liliomok kerítenek körül. 4A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei. 5A nyakad mása elefántcsonttorony, szemed a hesboni tavakhoz hasonlít, a Bat-Rabbim felé vezető kapunál. Az orrod olyan, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé néz. 6Fejed, mint a Kármel, s fejeden a haj, mint a bíbor. Királyt tart bilincsben a hajfonatod.

A VŐLEGÉNY

7Milyen szép vagy és milyen igézetes! Szerelmem, gyönyörűségem! 8Akár a pálmafa, olyan a termeted, a melleid meg, mint a szőlőfürtök. 9Elhatároztam: fölmegyek a pálmafára, s megszerzem gyümölcseit. A melleid legyenek szőlőfürtök, a leheleted almaillat, 10A szád meg bor a legjavából.

A MENYASSZONY

10Oly simán csúszik le a kedvesem (torkán), szelíden ömlik el az alvók ajakán. 11Kedvesemé vagyok, utánam vágyódik. 12Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon! 13Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. 14Illatot árasztanak a szerelem almái, sok pompás gyümölcs hever ajtónk előtt. Frisset is, régit is tettem el neked, kedvesem!

 

Fil 1

A Filippieknek írt levél

Köszöntés és kegyelmi kapcsolat.

1 1Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt. 2Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! 3Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, 4és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról, 5mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében. 6Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. 7Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom. 8Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. 9Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, 10hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, 11s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

A nehézségek növelik az apostol bizalmát.

12Beszámolok róla, testvérek, hogy helyzetem inkább javára vált az evangéliumnak. 13Az egész prétoriumban és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. 14Azok közül, akik az Úrban testvéreim, sokan fölbuzdulnak bilincseimen, és egyre bátrabban terjesztik az Isten szavát. 15Némelyek ugyan féltékenységből és vetélkedésből, mások azonban jó szándékkal hirdetik Krisztust. 16Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére szól, 17amazok viszont vetélkedésből, és nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget okoznak nekem. 18De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki. 19Tudom ugyanis, hogy ez – hála imádságtoknak és Jézus Krisztus Lelke segítségének – üdvösségemre válik. 20Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. 21Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak. 23Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. 24De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. 25Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára. 26Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztus Jézusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok. 27Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok, egy szívvel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől egyáltalán nem ijedtek meg. 28Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka. 29Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. 30Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok.

 

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑