December 2. – 277. nap

 

Jer 37-38

Cidkija megkérdezi Jeremiást az 588. évi ostrom idején.

37 1Konjah, Jojakim fia után Cidkija, Jozija fia lett a király. Nebukadnezár, Babilon királya tette meg Júda országának királyává. 2De sem ő, sem szolgái, sem az ország népe nem hallgattak azokra a szavakra, amelyeket az Úr Jeremiás próféta által mondott nekik. 3Cidkija elküldte Juchalt, Selemja fiát és Cefanja papot, Maaszeja fiát Jeremiás prófétához, ezzel az üzenettel: „Könyörögj értünk az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!” 4Jeremiás ekkor még szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. 5Közben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a Jeruzsálemet ostromló káldeusok ennek hírét vették, elvonultak Jeruzsálem alól. 6Akkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: 7Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg Júda királyának, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzetek: A fáraó serege, amely felvonult, hogy segítséget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. 8És visszatérnek a káldeusok is, hogy megtámadják ezt a várost; el is foglalják és felgyújtják. 9Így szól az Úr: Ne ámítsátok hát magatokat és ne mondjátok: Biztosan elmennek a káldeusok, mert nem mennek el. 10Még ha úgy megvernétek is az ellenetek harcoló káldeusok seregét, hogy csak néhány sebesült maradna meg belőle, akkor is mind fölkelne, ki-ki a sátrában, hogy felgyújtsák ezt a várost.

Jeremiás elfogatása; helyzetének javulása.

11Amikor a káldeusok serege a fáraó seregének fenyegetésére abbahagyta Jeruzsálem ostromát, 12Jeremiás elindult Jeruzsálemből, hogy Benjamin földjére menjen, és ott szétossza birtokát a rokonai között. 13Amikor már a Benjamin-kapunál járt, az oda kirendelt kapuőr: Jirija, Selemja fia, Hananja unokája elfogta Jeremiás prófétát. „Te a káldeusokhoz akarsz szökni!” – kiáltott rá. 14„Nem igaz – válaszolta Jeremiás –, nem szököm a káldeusokhoz.” De Jirija nem hallgatott Jeremiásra, hanem megragadta és a főemberek elé vitte. 15Ezek a főemberek haragudtak Jeremiásra, azért megverték, majd Jehonatan írnok házában fogságba vetették. Ezt a házat ugyanis börtönné alakították át. 16Így került Jeremiás egy föld alatti üregbe. Ott is maradt hosszú ideig. 17Egyszer Cidkija király érte küldött, majd a palotájában titokban kihallgatta a király. „Van-e valami üzenete az Úrnak?” – kérdezte. „Van – felelte Jeremiás és hozzátette –, Babilon királyának kezére kerülsz.” 18Majd ezt mondta Jeremiás Cidkija királynak: „Mit vétettem ellened vagy a szolgáid és a nép ellen, hogy fogságba vetettél? 19Hol vannak a prófétáitok, akik így jövendöltek: Babilon királya nem vonul föl ellenetek és az ország ellen? 20Most hát hallgass meg, uram, királyom! Teljesítsd kegyesen ezt a kérésemet: Ne küldj vissza Jehonatan írnok házába, nehogy meghaljak ott!” 21Cidkija király erre megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ottmaradt az őrség udvarában.

Jeremiást ciszternába dobják, de Ebed-Melech kiszabadítja.

38 1Akkor Mattan fia, Sefatja, Paschur fia, Gedalja, Selemja fia, Juchal és Melkija fia, Paschur meghallotta azt a szózatot, amelyet Jeremiás ezekkel a szavakkal intézett az egész néphez: 2„Ezt mondja az Úr: Aki ebben a városban marad, az mind kard, éhínség vagy döghalál áldozata lesz; aki azonban elmenekül és megadja magát a káldeusoknak, élni fog, zsákmányul kapja életét, és így életben marad. 3Ezt mondja az Úr: Ez a város a babiloni király seregének kezére kerül, el fogja foglalni.” 4Ezek a vezető emberek így szóltak a királyhoz: „Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szánt szándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt, az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.” 5Erre Cidkija király így válaszolt: „Hiszen a kezetekben van; a király semmit nem tehet ellenetek.” 6Erre megfogták Jeremiást és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van; kötélen engedték le bele. Víz nem volt a ciszternában, csak sár; így Jeremiás belesüppedt a sárba. 7Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt. 8Akkor Ebed-Melech kijött a palotából, és így szólt a királyhoz: 9„Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott meghaljon.” 10Erre a király ezt a parancsot adta a kusita Ebed-Melechnek: „Végy magad mellé három embert innen, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna!” 11Ebed-Melech tehát embereket vett maga mellé, bement a palotába, a ruhafélék tárába, és kihozott onnan néhány ócska, szakadozott ruhadarabot, majd kötélen leengedte őket Jeremiásnak a ciszternába. 12Aztán így szólt a kusita Ebed-Melech Jeremiáshoz: „Ezeket az ócska, szakadozott ruhadarabokat tedd a hónod alá a kötélre.” Jeremiás úgy is tett. 13Így aztán kiemelték Jeremiást a kötelek segítségével és kihozták a ciszternából. Jeremiás továbbra is az őrség udvarában maradt.

Jeremiás és Cidkija utolsó beszélgetése.

14Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. „Szeretnék valamit kérdezni tőled – mondta a király Jeremiásnak –, de ne titkolj el előlem semmit sem.” 15Jeremiás így válaszolt Cidkijának: „Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.” 16Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek.” 17Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: „Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt. 18De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől.” 19Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a júdaiaktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, aztán csúfot űznek belőlem.” 20„Nem kerülsz – válaszolta Jeremiás –, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz. 21Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr: 22Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak! 23Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg.” 24Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj! 25Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: „Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk”, 26akkor ezt válaszold nekik: „A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott.” 27Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből. 28Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.

 

Én 6

A KAR

6 1Hová ment szerelmed, asszonyoknak gyöngye? Hová lett kedvesed, hadd keressük veled?!

A MENYASSZONY

2Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.

AZ ÖTÖDIK ÉNEK

3Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém – a liliomok között legeltet.

A VŐLEGÉNY

4Oly szép vagy, kedvesem, mint Tirsa városa, és mint Jeruzsálem, olyan kedves vagy! 5Fordítsd el tőlem a tekinteted, mert megigézel vele. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. 6A fogaid az anyajuhokhoz hasonlók, amelyek épp most hagyják el az úsztatót. Mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. 7A halántékod akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. 8Királyné van hatvan, ágyasasszony nyolcvan, [és a szolgálóknak se szeri, se száma]. 9De galambom, ki tökéletes, csak egy van. Anyjának egyetlene, szülőjének kedveltje. A lányok, akik látják, boldognak hirdetik, királynők s ágyasok ünneplik.

A KAR

10Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja, s szép, mint a telihold, világos, mint a nap, és oly félelmetes, mint a zászlós hadak?

A MENYASSZONY

11A diófásba mentem, hogy megnézzem, fakad-e (az élet) a völgynek aljában; hogy lássam, kihajtottak-e már a szőlők, s virágba borultak-e a gránátalmafák. 12És ekkor – hogy hogyan, nem tudom – a lelkem beültetett nemes népemnek hintajába.

 

Ef 6

6 1Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. 2Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, 3hogy boldog és hosszú életű légy a földön.” 4Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint. 5Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak. 6Ne látszatra szolgáljatok, mint akik emberek tetszését keresik, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát. 7Odaadással szolgáljatok, mert az Úrnak szolgáltok, nem embereknek. 8Hiszen tudjátok, hogy bármi jót tesz valaki, akár szolga, akár szabad ember, jutalomban részesíti az Úr. 9Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.

Lelki fegyvereink.

10Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. 11Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. 12Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. 13Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. 14Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, 15sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. 16Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. 17Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. 18Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért 19és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. 20Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem.

Befejezés.

21S hogy ti is halljatok felőlem és dolgaim felől, Tichikusz, az Úrban szeretett testvérem és munkatársam mindent elmond majd nektek. 22Épp azért küldtem el oda, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztalja szíveteket. 23A testvéreknek békesség és hitből jövő szeretet az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! 24Kegyelem legyen mindazokkal, akik nem lankadó szeretettel szeretik Urunkat, Jézus Krisztust!

 

Willowbank, Christchurch, NZ
Willowbank, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑