December 1. – 276. nap

 

Jer 35-36

Rechab utódainak példája.

35 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Jozija fia, Jojakim volt Júda királya: 2„Menj el a rechabiták nemzetségéhez és beszélj velük; vidd el őket az Úr templomának egyik kamrájába, és ott adj nekik bort inni.” 3Magam mellé vettem tehát Jaazanját, Jeremiás fiát, Habaccinja unokáját, testvéreivel és valamennyi fiával együtt, vagyis az egész rechabita nemzetséget. 4Bevittem őket az Úr templomának abba a kamrájába, amely az Isten emberéé: Ben-Jochanáné volt, Jigdaljah fiáé. Ez a helyiség a főemberek kamrája mellett volt; Maazeja kapuőrnek, Sallum fiának kamrája fölött. 5Aztán borral telt kancsókat és poharakat tettem a rechabiták nemzetségének tagjai elé és felszólítottam őket: Igyatok bort! 6Ők azonban így válaszoltak: „Nem iszunk bort, mert ősatyánk, Rechab fia, Jonadab ezt a parancsot hagyta ránk: Sohase igyatok bort, sem ti, sem fiaitok; 7ne építsetek házat, ne vessetek, szőlőt ne telepítsetek és ne is birtokoljatok; inkább lakjatok sátrakban egész életetekben, hogy soká élhessetek azon a földön, amelyen idegenként éltek. 8S mi hűségesen megtartjuk Jonadab ősatyánknak, Rechab fiának parancsát; valóban nem iszunk bort, sem mi, sem asszonyaink, sem fiaink, sem lányaink. 9Nem építünk lakóházakat; nincs sem szőlőnk, sem szántóföldünk, 10hanem sátrakban lakunk. Szót fogadunk Jonadab ősatyánk parancsainak, pontosan úgy, ahogy meghagyta nekünk. 11Amikor azonban Nebukadnezár, Babilon királya felvonult ez ellen az ország ellen, így határoztunk: Rajta! Menjünk el Jeruzsálembe a káldeusok és az arámok serege elől! Most hát itt lakunk Jeruzsálemben.” 12Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz. 13Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Menj és mondd el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Hát ti nem fogadjátok el az intést, és nem akartok a szavamra hallgatni? – mondja az Úr. 14Jonadabnak, Rechab fiának azt a parancsát, hogy ne igyanak bort, pontosan megtartják utódai; ősatyjuk parancsának engedelmeskedve valóban mind a mai napig nem isznak bort; ti azonban nem engedelmeskedtek nekem, noha olyan fáradhatatlanul, olyan kitartóan beszéltem hozzátok. 15Fáradhatatlanul, újra meg újra elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, hogy hirdessék: Térjen meg mindegyiktek gonosz útjáról; változtassátok meg életmódotokat, ne szegődjetek idegen istenek nyomába és ne szolgáljatok nekik; így majd lakói maradtok ennek az országnak, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. De nem nyitottátok meg fületeket és nem hallgattatok rám. 16Jonadabnak, Rechab fiának utódai megtartották a parancsot, amelyet ősatyjuk adott nekik, de nekem nem akar ez a nép engedelmeskedni. 17Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem lakóira mindazt a nyomorúságot, amellyel megfenyegettem őket, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rám; hívtam őket, de nem válaszoltak. 18Akkor Jeremiás ezt mondta a rechabiták nemzetségének: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Mivel engedelmeskedtetek Jonadab ősatyátok parancsának, megtartottátok minden rendeletét és megtettetek mindent, amit meghagyott nektek, 19ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Jonadab, Rechab fia soha nem lesz híjával olyan férfi utódoknak, aki színem elé állhat.”

IV. JEREMIÁS SZENVEDÉSEI

A könyvtekercs (605–604-ből).

36 1Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: 2Végy elő egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felől mondtam neked attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig. 3Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket. 4Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett. 4Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe. 5Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: „Én börtönben vagyok, nincs rá lehetőségem, hogy elmenjek az Úr templomába, 6azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsből az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel őket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel őket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból. 7Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet.” 8Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsből a templomban. 9 10A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel őket a tekercsből, Gemarjának, Safán írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új Kapujának bejáratánál található felső udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta. 11Amikor Safán fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvből felolvastak, 12azonnal bement a királyi palotába, az írnok kamrájába. Ott ültek mindnyájan a főemberek: Elisama, az írnok; Semaja fia, Delaja; Achbor fia, Elnatán; Safan fia, Gemarja; Hananja fia, Cidkija és még más főemberek. 13Erre Michaja beszámolt nekik mindarról, amit hallott, amikor Báruk felolvasott a tekercsből a nép füle hallatára. 14A főemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: „Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelyből a népnek felolvastál.” Báruk, Nerija fia meg is jelent előttük, s a könyvtekercset is magával vitte. 15Így szóltak hozzá: „Ülj le, és olvasd fel nekünk is.” Erre Báruk felolvasta a fülük hallatára. 16Amikor meghallgatták ezeket a szavakat, megdöbbentek, egymáshoz fordultak és így szóltak: „Okvetlenül tájékoztatni kell a királyt ezekről a dolgokról.” 17Aztán megkérték Bárukot: „Sorold el nekünk – mondták –, hogy írtad le ezeket a szózatokat.” 18„Jeremiás diktálta le nekem – válaszolta Báruk –, és én tintával leírtam ebbe a könyvbe.” 19Erre a főemberek így szóltak Bárukhoz: „Legjobb volna, ha most Jeremiással együtt elrejtőznétek, úgyhogy senki se tudja meg, hol vagytok.” 20Aztán bementek a királyhoz az udvarba – a könyvtekercset Elisama írnok kamrájában hagyva –, és az egész ügyről tájékoztatták a királyt. 21Akkor a király elküldte Jehudit a könyvtekercsért. El is hozta Elisama írnok kamrájából, és felolvasta a király és összes főembere előtt, akik ott álltak a király körül. 22A király éppen a téli házban tartózkodott – ugyanis mindez a kilencedik hónapban történt –, és ezért tűz égett előtte egy serpenyőben. 23Valahányszor Jehudi három vagy négy oszlopnyit elolvasott, a király levágta az írnok késével és a serpenyőben égő tűzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyő tüzében. 24De amikor meghallgatták ezeket a szózatokat, sem a király, sem a szolgái nem rendültek meg, s nem szaggatták meg ruhájukat. 25És bár Elnatán, Delaja és Gemarja kérlelte a királyt, hogy ne égesse el a könyvet, az nem hallgatott rájuk. 26Sőt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette őket. 27Miután a király elégette a könyvtekercset, amely a Jeremiástól Báruknak lediktált szózatokat tartalmazta, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: 28Végy elő egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett első tekercsre voltak írva. 29Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belőle embert, állatot egyaránt? 30Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hőségnek és éjszaka a hidegnek. 31Megbüntetem őt és ivadékát, sőt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem őket, de nem vették figyelembe. 32Akkor Jeremiás elővett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sőt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfűzött.

 

Én 5

A VŐLEGÉNY

5 1Húgom, mátkám, máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt; egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt. Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!

A MENYASSZONY

2Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! Szerelmem kopog (és azt mondja):

A VŐLEGÉNY

2Nyisd ki az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm! Mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a fürtjeimet.

A MENYASSZONY

3Már levetettem a ruhám, hogy vegyem fel újra? Lábamat megmostam, s most beszennyezzem? 4Kedvesem benyújtotta kezét a nyíláson, erre megremegett a bensőm. 5Fölkeltem, hogy (ajtót) nyissak kedvesemnek. Kezemről, ujjamról mirha csepegett, rá a zárnak reteszére. 6Ajtót nyitottam szerelmemnek, de már nem volt ott, eltűnt valahova. Majd elalélt a lelkem, hogy így elszaladt, kutattam utána, de sehol nem találtam, kiabáltam is, de nem adott választ. 7Az éjjeli őrök találtak meg, amikor a várost járták. Ütöttek és véresre vertek, letépték rólam a leplet, akik a falakat őrzik. 8Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, hogyha rátaláltok az én szerelmemre… Mit mondjatok neki? Hogy a szerelembe belebetegedtem.

A KAR

9Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, asszonyoknak gyöngye? Miért különb kedvesed a többi szerelmesnél, hogy úgy kérlelsz minket?

A MENYASSZONY

10Az én szerelmem fehér is, piros is, kitetszik ő akár tízezer közül is. 11A feje színarany, a haja datolyafürt, s mint a holló, fekete. 12Szemei, mint a galambok a medence vizénél: tejben fürdenek és a tengeren ülnek. 13A két arca, akár a balzsamágyak, amelyek illatos füveket teremnek. Az ajka liliom, mirha csepeg róla. 14Kezei aranyhengerek, tarziskővel kirakva. A teste elefántcsont, tele zafírral. 15A lába márványoszlop, s színarany talpon áll. A termete Libanon, páratlan cédrusfa. 16A szája mézédes, a lénye elragadó! Ilyen a kedvesem, ilyen a barátom, Jeruzsálem lányai!

 

Ef 5,17-33

17Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát. 18Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel. 19Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. 20Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

Hivatásbeli kötelességek.

21Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. 22Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, 23mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. 24Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. 25Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, 26hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. 27Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. 28Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. 29A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. 30Mert tagjai vagyunk testének. 31„Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” 32Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. 33Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

 

Taipei, Taiwan
Taipei, Taiwan

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑