November 30. – 275. nap

 

Jer 33-34

Jeruzsálem és Júda helyreállításának újabb ígérete.

33 1Jeremiás még mindig ott volt bezárva az őrség udvarában, amikor az Úr másodszor is szózatot intézett hozzá: 2Ezt mondja az Úr, aki a földet teremtette, kiformálta és megszilárdította, és akinek Jahve a neve: 3Kiálts hozzám és meghallgatlak; nagy és megfoghatatlan titkokat akarok rád bízni, amelyekről még nem tudsz semmit. 4Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene ennek a városnak a házairól és Júda királyi palotáiról, amelyekre pusztulás vár: a bástyáknál és a várfalnál 5ütköznek meg a káldeusokkal, s az lesz a vége, hogy emberek holttestével telik meg a város, azokéval, akikre indulatomban és haragomban lesújtottam, és akiktől gonoszságaik miatt elfordítottam arcomat. 6De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit. 7Jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát; fölépítem őket, amint azelőtt voltak. 8Megtisztítom őket minden vétküktől, amelyet elkövettek ellenem; és gonoszságaikat, amelyekkel megbántottak és elpártoltak tőlem, megbocsátom. 9Jeruzsálem örömöm, dicsőségem és hírnevem lesz a föld minden nemzete előtt; ha majd hallanak mindarról a jóról, amelyet népemmel teszek, félelem fogja el őket és megremegnek; mert valóban nagy javakat és jólétet szerzek nekik. 10Ezt mondja az Úr: Ezen a helyen, amelyről azt mondjátok: „Pusztaság ez, sem ember, sem állat nem maradt benne”, aztán Júda városaiban és Jeruzsálem kipusztult utcáin, ahol sem ember, sem állat nem maradt, felhangzik újra 11az öröm és a vigalom hangja, a vőlegény és a menyasszony szava, és azok énekének hangja, akik hálaáldozatokat hoznak az Úr templomába. „Dicsőítsétek a Seregek Urát, mert az Úr jó; mert irgalma örökkévaló.” Mert ennek az országnak sorsát jóra fordítom, ahogy egykor volt – mondja az Úr. 12Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen a pusztává lett helyen, ahol nincs sem ember, sem állat, és minden városában újra legelőt találnak a pásztorok, és itt legeltetik nyájaikat. 13A hegyvidék, a síkság és a Negeb minden városában, aztán Benjamin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban ismét átmennek a nyájak annak kezén, aki megolvassa őket. Az Úr mondja ezt.

Királyság és papság az eljövendő időkben.

14Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor majd teljesítem ígéretemet, amelyet Izrael házának és Júda házának tettem: 15Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban. 16Azokban a napokban megszabadul Júda, és biztonságban él Jeruzsálem. És ez lesz a név, ahogyan a várost hívják: „Az Úr a mi igazságunk!” 17Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön. 18De a levita papok se lesznek olyan férfi híján, aki színem elé áll, és bemutatja az égőáldozatot, elégeti az ételáldozatot, és naponta elkészíti a véres áldozatot. 19Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: 20Ezt mondja az Úr: Ha megszeghetnétek szövetségemet a nappallal és az éjszakával, úgyhogy ne legyen nappal és éjszaka, amikor elérkezik az ideje, 21csak akkor szűnne meg szövetségem szolgámmal, Dáviddal, hogy ne legyen többé utóda, aki trónján ül. Éppenígy nem szűnhet meg a levita papokkal kötött szövetségem sem, akik a szolgáim. 22Mert ahogy nem lehet megszámlálni az ég seregét, vagy megmérni a tenger partján a fövényt, úgy megsokasítom szolgámnak, Dávidnak utódait és a levita papokat, akik velük együtt nekem szolgálnak. 23És ezt a szózatot intézte még az Úr Jeremiáshoz: 24Nem veszed észre, mit beszélnek a népek: „A két nemzetséget, amelyet az Úr magának kiválasztott, most elvetette”, és hogy annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek se tekintik? 25Azért ezt mondja az Úr: Amint igaz, hogy én teremtettem a nappalt és az éjszakát, és én szabtam törvényt az égnek és a földnek, 26éppen olyan biztos, hogy nem vetem el soha Jákobnak és szolgámnak, Dávidnak utódait úgy, hogy ne az ő utódai közül válasszak uralkodókat Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai számára. Mert jóra fordítom sorsukat és megkönyörülök rajtuk.

5. KÜLÖNFÉLE TARTALMÚ RÉSZLETEK

Cidkija sorsa.

34 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen. 2Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel. 3Te sem menekülsz meg kezéből, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtől szemben látod majd Babilon királyát, sőt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy. 4Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által, 5békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az előtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: „Jaj, uram!” Igen, magam jelentem ezt ki – mondja az Úr. 6Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben. 7Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerősített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerősített város maradt meg Júda városai közül.

A felszabadított rabszolgák ügye.

8Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat. 9Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nő. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét. 10Valóban megértették és meg is egyeztek az összes főemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganőit, és nem tartják őket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították őket. 11Később azonban meggondolták magukat, visszavitték az előzőleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, és újra szolgasorba vetették őket. 12Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz. 13Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Így rendelkeztem: 14„Hét esztendő elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod.” De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra. 15Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és erről megegyezést kötöttetek színem előtt a templomban, amely a nevemet viseli. 16De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganőjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek őket, hogy újra szolgáitok legyenek. 17Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát – mondja az Úr –, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa előtt. 18Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem előtt megkötött szerződés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek. 19Tehát Júda és Jeruzsálem főembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között, 20ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz martalékává. 21Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és főembereit illeti, őket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tőletek. 22Mert parancsot adok nekik – mondja az Úr –, és visszahozom őket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.

 

Én 4

A VŐLEGÉNY

4 1De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. 2Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. 3Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. 4Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. 5A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. 6Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. 7Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. 8Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázóhelyéről, a párducok hegyéről. 9Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával. 10Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! 11Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. 12Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. 13Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel: 14nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. 15A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.

A MENYASSZONY

16Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!

 

Ef 5,1-16

A világosság fiai.

5 1Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és 2éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. 3Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. 4Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. 5Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában. 6Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. 7Tehát ne vállaljatok velük közösséget. 8Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. 9A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. 10Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. 11Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. 12Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. 13Mindarra, amit elítéltek, fény derül, 14s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog. 15Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. 16Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑