November 21. – 266. nap

 

Jer 15-16

15 1Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük! 2És ha azt kérdik tőled: „Hová menjünk?” – ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr: Akit halálra szántam, az meghal; akit kardélre szántam, kard élén hullik el; akit éhhalálra szántam, éhhalált hal; és akit fogságra szántam, fogságba kerül. 3Négyféleképpen sújtok le rájuk – mondja az Úr: karddal, hogy megölje őket; kutyákkal, hogy széttépjék őket; az ég madaraival és a mező vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák őket. 4Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.

Háború okozta nyomorúság

5Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem, és ki vigasztal meg? Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze: Hogy megy a sorod? 6Te magad vetettél el – mondja az Úr –, hátat fordítottál nekem! Ezért nyújtottam ki kezemet elpusztításodra, belefáradtam, hogy mindig csak könyörüljek. 7Szórólapáttal kiszórtam őket az ország kapuin át. Megfosztom gyermekeitől népemet, lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni gonosz útjaikat. 8Özvegyeik számosabbak, mint a tenger fövenye; az ifjú harcosok anyjára rászabadítom a pusztítót déli időben, szorongást és rettegést hozok rájuk, váratlanul. 9Még aki hét fiút szült, az is ellankad, és kileheli lelkét. Még nappal van, de az ő napja már lehanyatlik, szégyen és csúfság lesz az osztályrésze. És akik még megmaradnak közülük, azokat is kiszolgáltatom ellenségeik kardjának – ezt mondja az Úr.

Jeremiás újabb meghívása

10Jaj nekem, anyám, miért is szültél? Hogy a perlekedés és ellentmondás embere legyek az egész ország számára? Nem vagyok hitelező, nekem sem kölcsönzött senki, mégis mindenki átkoz. 11Hát nem tettem meg mindent, Uram, a szolgálatodban? És nem jártam közben nálad még ellenségeimért is, szorongatásuk és nyomorúságuk idején? 11Te tudod, hogy így tettem. 12Eltörheti-e az ember a vasat, az északi vasat és a rezet? 13„Gazdagságodat és kincseidet prédára bocsátom, ingyen. Így fizetek meg minden bűnödért egész országodban. 14Ellenségeid rabszolgájává teszlek olyan országban, amelyet nem is ismersz. Mert haragom fellángolt, mint a tűz, és égni fog fölöttetek.” 15 15Emlékezz meg rólam, Uram és nézz le rám; állj bosszút értem üldözőimen! Késleltesd haragodat, s ne engedd, hogy elsodorjon; vedd tekintetbe, hogy érted szenvedek gyalázatot. 16Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek. Mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene! 17Nem leltem benne örömöm, hogy a vigadozók körében üljek; súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem, mert méltatlankodással töltöttél el. 18Miért nem szűnik meg fájdalmam, és a sebem miért nem akar meggyógyulni? Bizony olyan lettél számomra, mint a csalóka patak, amelynek vizére nem lehet számítani. 19Erre így válaszolt az Úr: Ha visszatérsz hozzám, visszafogadlak szolgálatomba; és ha csak nemes dolgokról szólsz, mellőzve mind, ami megvetni való, akkor mintegy szájammá teszlek. Nekik kell hozzád térniük, te ne térj hozzájuk! 20Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak, – mondja az Úr. 21Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből, és kimentelek a hatalmasok markából.

Jeremiás élete mint jel.

16 1Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és lányaid ezen a helyen. 3Mert ezt mondja az Úr a fiakról és a lányokról, akik ezen a helyen születnek, és az anyákról, akik szülik, meg az apákról, akik nemzik őket ezen a földön: 4Nyomorúságos halállal halnak majd meg; senki sem siratja meg és el sem temetik őket; olyanok lesznek, mint a föld színén szétszórt ganéj; kard és éhínség által vesznek el, s holttestük az ég madarainak és a mező vadjainak lesz a martalékuk. 5Majd így folytatta szózatát az Úr: Ne menj be olyan házba, ahol gyászolnak; se sírni ne menj be, se részvétedet kifejezni. Mert elvettem ettől a néptől a békességet – mondja az Úr –, megvontam tőlük az irgalmat és a könyörületet. 6Meghal apraja-nagyja ennek az országnak, és nem lesz részük sem temetésben, sem siratásban. Senki nem vagdossa meg magát értük, sem a haját nem nyírja le. 7A gyászolónak nem tör senki kenyeret, hogy megvigasztalja halottjáért; a vigasztalás poharát sem nyújtják neki apjáért és anyjáért. 8De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál. 9Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára, és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát. 10Ha majd ezt mind tudtára adod ennek a népnek, és megkérdezik: „Miért határozta el az Úr ellenünk ezt a veszedelmet? Mi a mi bűnünk? Miféle vétekkel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?” – 11akkor majd ezt mondd nekik: „Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem – mondja az Úr –, más istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak és őket imádták. Engem pedig elhagytak és nem tartották meg törvényeimet. 12Ti pedig még atyáitoknál is nagyobb gonoszságot műveltetek. Hiszen mindegyiketek megátalkodott, gonosz szíve szándékát követi, és nem hallgat rám. 13Ezért kivetlek benneteket erről a földről olyan országba, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertek; ott majd szolgálhattok éjjel-nappal az idegen isteneknek, mert többé nem könyörülök meg rajtatok.”

A szétszórt Izrael hazatérése.

14Igen, jönnek napok, amikor nem mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom földjéről”, 15hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kivezette Izrael fiait észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” Mert visszahozom őket erre a földre, amelyet atyáiknak adtam.

Ellenséges betörés meghirdetése.

16Íme, sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; aztán sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyen és minden dombon, egészen a kősziklák barlangjaiig. 17Mert szemmel tartom minden útjukat, nincsenek elrejtve előlem, és jól ismerem a vétkeiket. 18Kétszeresen fizetek meg nekik gonoszságaikért és bűneikért, mert utálatosságaik megfertőzték országomat, és örökségemet megtöltötték undokságaikkal.

A nemzetek megtérése

19Uram, én erőm és erősségem, menedékem a nyomorúság napján! Eljönnek hozzád a nemzetek a föld végső határairól és így szólnak: Csupa hazugság volt atyáink örökrésze; mihaszna bálványok, közülük egy sem tud segíteni. 20Alkothat-e magának isteneket az ember? Ha igen, akkor bizony nem istenek. 21Ezért most megismertetem velük, ezúttal megmutatom nekik a kezemet és a hatalmamat. Így megtudják majd, hogy az én nevem: az Úr.

 

Préd 7

MÁSODIK RÉSZ

Előszó.

7 1Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja. 2Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik. 3Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív. 4A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában. 5Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni. 6Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! 7Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.

A jutalom kérdése.

8Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély. 9Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel. 10Ne mondd: „Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak?” Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. 11Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. 12Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van. 13Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 14Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akárcsak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit. 15Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek. 16Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? 17Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni? 18Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi. 19A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi (az ereje) tíz hatalmasnak a városban. 20Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne és sohasem vétkeznék. 21Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogy átkoz a szolgád. 22Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat. 23Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva. Így szóltam magamban: „Szeretnék szert tenni a bölcsességre!” De távol maradt tőlem. 24Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni? 25Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság és mekkora őrültség a balgaság. 26S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja. 27Nos, ezt találtam, mondja a prédikátor, amikor mindent számba vettem. 28Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam. 29Lásd, csak ezt találtam: Isten az embert igaznak teremtette, de sokféle mesterkedésbe ártja magát.

 

Gal 2

Tanítása megegyezik Péterével és az apostolokéval.

2 1Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. 2Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is, az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen. 3Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, 4akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. 5Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra. 6Azok, akiknek tekintélyük volt – hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt –, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek. 7Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. 8Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. 9Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. 10Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni. 11Amikor azonban Péter Antióchiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. 12Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. 13Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe. 14Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: Ha te zsidó létedre pogány módon, és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek? 15Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, nem bűnös pogányok. 16Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá: nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá. 17Ha azonban mi azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bűnössé válnánk, akkor vajon Krisztus nem a bűnt mozdítaná-e elő? Semmi esetre sem. 18Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegőnek bizonyulok. 19Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. 20Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem. 21Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑