November 18. – 263. nap

 

Jer 9-10

Júda erkölcsi romlása

9 1Ha a pusztában akadna számomra utasnak való szállás, akkor itthagynám népemet és messze mennék innét, mert mindnyájan házasságtörők, hitszegő népség. 2Felajzzák nyelvüket, mint az íjat; a hazugság, s nem az igazság uralkodik az országban. Bizony, bűnt bűnre halmoznak, de az Urat, őt nem ismerik. 3Ki-ki őrizkedjék barátjától, és még a testvérében se bízzék! Mert minden testvér Jákob szerepét játssza, és álnokul jár el minden jóbarát. 4Az egyik becsapja a másikat, s nem mondanak egymásnak igazat. Nyelvüket hazug szóra idomították; teljesen megromlottak, s már megtérésre is képtelenek. 5Erőszakot erőszakra! Hazugságot hazugságra! De az Úrról nem akarnak tudni. 6Ezért ezt mondja a Seregek Ura: Nos, megolvasztom és próbának vetem őket alá. Mert mi egyebet tehetnék velük gonoszságaik miatt? 7A nyelvük halálos nyílhoz hasonló, csupa hazugság ajkuk minden szava. „Békesség” – mondogatják egymásnak, de a szívében cselt vet az egyik a másiknak. 8Hát az ilyenekért tán ne büntessem meg őket – mondja az Úr –, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten?

Siratóének Sion fölött

9Kezdjetek sírásba és jajgatásba a hegyek miatt, és a puszta legelői miatt mondjatok siratóéneket, mert fölperzselték őket, és senki nem jár arra, nem hallatszik többé a nyájak hangja. Az égi madaraktól a barmokig minden elfutott és elmenekült. 10Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet, sakálok tanyájává, Júda városait meg lakatlan sivataggá. 11Hol van olyan bölcs ember, aki ezt megérti? Akihez az Úr szája szólhat, és így tudtul adhatja: Miért hever romokban az ország, s miért ég ki, mint a sivatag, ahol senki se jár. 12Ezt mondja az Úr: Azért történt meg, mert elhagyták törvényemet, amelyet szabtam nekik; mert nem hallgattak szavamra és nem igazodtak hozzá. 13Inkább szívük gonosz szándékát követték és a Baálok nyomába szegődtek, ahogy őseiktől tanulták. 14Ezért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, ürmöt adok ennek a népnek ételül és mérgezett vizet italul. 15És olyan nemzetek közé szórom szét őket, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek. Addig üldözöm őket a karddal, amíg csak meg nem semmisülnek. 16Rajta! Hívassátok a siratóasszonyokat, hadd jöjjenek; küldjetek olyanokért, akik jól tudnak sírni! 17Siessetek! Kezdjetek fölöttünk gyászénekbe, hogy szemünkből csak úgy peregjen a könny, és a szempillánk könnytől ázzék! 18Magáról a Sionról is siralom szava hangzik: „Ó, hogy elpusztultunk, rettenetesen megszégyenültünk! Mert itt kell hagynunk az országot, és otthonaink elárvulnak utánunk.” 19Halljátok, ti asszonyok, az Úr szavát, fogadja be fületek ajkáról a szót. Tanítsátok meg leányaitokat siralomra, tanítsátok meg egymást ezt a gyászéneket mondani: 20„A halál bemászott ablakainkon, behatolt palotáinkba. Letarolta csecsemőinket az utcán, és ifjainkat a tereken. 21A holttestek ott hevernek, mint a ganéj a föld színén. Vagy mint a levágott rendek a kaszás után, és nincs, aki összegyűjtse őket.”

Az igazi bölcsesség

22Ezt mondja az Úr: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék, 23hanem aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy van benne értő lélek és ismer engem, mert én vagyok az Úr, és én kegyelemben, igazságban és hűségben kormányozom a földet; ezekben lelem kedvemet – mondja az Úr.

Hiú reménykedés a körülmetélésben.

24Jönnek majd a napok – mondja az Úr –, amikor majd megbüntetem mind, aki csak test szerint van körülmetélve; 25Egyiptomot, Júdát, Edomot, Ammon fiait, Moábot és a pusztában lakó nyírott fejűeket, mind. Mert ezek a népek és Izrael egész háza a szívükben körülmetéletlenek.

A bálványok és az igaz Isten

10 1Halljátok a szót, Izrael háza, amelyet az Úr hozzátok intéz. 2Ezt mondja az Úr: A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és ne féljetek az égi jelektől, mert csak a pogány nemzetek félnek tőlük. 3Valóban, csupa hiábavalóság az, amitől a pogányok félnek; csak fa, semmi más, amit úgy vágtak az erdőn. Mesterember keze faragta ki bárddal; 4aztán feldíszítette ezüsttel, arannyal, 4Tarsisból hozott ezüstlemezzel, Ofir aranyával. Ács és ötvösmester kezének műve, csak mesteremberek munkája mind. Kék és vörös bíbor a ruhájuk; 4szeggel és kalapáccsal erősítik meg őket, hogy szét ne hulljanak. 5Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön; beszélni nem tudnak, és vinni kell őket ide-oda, mert járni sem tudnak. Ne féljetek hát tőlük, hiszen semmi bajt nem okozhatnak; de hogy valami jót tegyenek, arra sincs erejük. 6Nincs senki, aki hozzád hasonló volna, Uram! Nagy vagy, és Fölséges a neved! 7Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna. 8Ezek mind egyaránt esztelenek és ostobák, s értelmetlen a tanítás is, amit e hiábavalóságok nevében adnak. 9 10Az Úr azonban az igaz Isten, ő az élő Isten, az örök Király. Haragjától megrendül a föld, a népek nem tudják elviselni, ha felindul. 11[Ezt mondjátok tehát nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és földet, ki fognak veszni a földről és az ég alól.] 12Az Úr hatalmával megalkotta a földet; bölcsességével megteremtette a világot, és okosságával kifeszítette az egeket. 13Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet. 14Erre elámul minden ember, mert fel nem foghatja és minden aranyműves szégyent vall, a bálvány miatt, amelyet csinált. Mert öntött képei csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak. 15Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bűnhődésük ideje, egy szálig elvesznek. 16Nem hasonló hozzájuk Jákob osztályrésze: ő a mindenség alkotója, és Izrael törzse az öröksége. A Seregek Ura a neve.

Jeruzsálemre rettegés vár

17Szedjétek össze holmitokat, meneküljetek e földről, ti, az ostromlott városnak lakói! 18Mert ezt mondja az Úr: Íme, most messze elvetem ennek az országnak lakóit; és rájuk hozom a nyomorúságot, hátha így majd rám találnak. 19„Jaj nekem romlásom miatt; gyógyíthatatlan az én sebem! Azt gondoltam magamban: Valahogy csak elviselem nyomorúságomat. 20De sátram elpusztult, kötelei mind elszakadtak. Fiaim elmentek, s nincsenek többé; senki sincs, aki felállítsa sátramat, és kifeszítse a kárpitokat.” 21Bizony, esztelenek voltak a pásztorok, nem keresték az Urat. Ezért nem volt szerencséjük, és egész nyájuk szerteszéledt. 22Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felől, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.

Jeremiás imája

23Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit. 24Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. 25Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették.

 

Préd 4

A közösségi élet.

4 1Másfelől láttam a sok elnyomást a nap alatt: az elnyomottak könnyeit, és hogy nincs, aki vigasztalná őket; elnyomóik részéről az erőszakot, és hogy nincs, aki vigasztalná őket. 2Ezért boldogabbnak mondom a holtakat, akik már rég meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. 3De mindkettőnél jobban (dicsérem) azt, aki meg sem született, aki meg sem látta azt a (sok) rosszat, ami a nap alatt végbemegy. 4Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés! 5Az esztelen ölbe teszi a kezét, és a saját húsát emészti. 6Jobb egy marék nyugalomban, mint két tele marék fáradság és szélkergetés árán! 7Tovább nézelődtem, és megpillantottam még egy hiábavalóságot a nap alatt: ez a magányos. 8Nincs senkije, sem fia, sem testvére; mégsem ismer megállást a munkában, és sose lakik jól a szeme a gazdagsággal. De hát miért is töröm akkor magamat, és miért vonom meg magamtól, ami jó? Ez is hiábavalóság és iszonyú gyötrelem! 9Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. 10Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! 11Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? 12És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe. Mi több: a háromágú kötél nem szakad el egyhamar. 13Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg, de balga király, akinek nincs annyi esze, hogy elfogadná az intést. 14Igen, a börtönből került ki, és király lett, holott szegényen született annak a királyságában. 15Láttam, amint a nap alatt minden élő ott vonult az ifjú emberrel, az utóddal, aki a helyére lépett. 16Se vége, se hossza nem volt a népnek, a sokadalomnak, amelynek élén állt. De a későbbiek mégsem lelték benne örömüket. Valóban, ez is hiábavalóság és szélkergetés! 17Vigyázz a lábadra, amikor Isten házába mégy! Hallgatni menj oda! Jobb az áldozat, mint a balgák adománya. Mert hisz ezek ostobák és rosszat tesznek.

 

2Kor 12

Különleges kegyelmi adományok.

12 1Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. 2Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. 3És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – 4elragadtatott a mennybe, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. 5Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem. 6Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall. 7De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. 8Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: 9„Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. 10Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős. 11Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, ha semmi vagyok is. 12Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok a nagy türelem, a jelek, csodák és erőmegnyilvánulások. 13Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a „megbántást” nézzétek el nekem.

Az újabb látogatás gondjai.

14Nos, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. Ha én ennyi szeretettel vagyok irántatok, a körötökben kevesebb szeretetre találjak? 16Ám legyen: „Nem voltam a terhetekre, de mivel furfangos vagyok, behálóztalak benneteket csellel.” 17Vajon melyik küldöttem révén szedtelek rá benneteket? 18Fölkértem Tituszt és elküldtem vele azt a munkatársat. Vajon Titusz csalt meg? Nem teljes egyetértésben munkálkodtunk s ugyanegy nyomon? 19Megint azt hihetitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mégpedig mindent a ti épülésetekre, szeretteim. 20Félek ugyanis, hogy amikor odaérek, nem talállak titeket olyanoknak, mint szeretnélek. Ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne fordulna elő köztetek civódás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalom, árulkodás, kevélység, pártoskodás, 21hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és ne kelljen siratnom azokat, akik vétkeztek, s nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, erkölcstelenség és kicsapongás miatt.

 

Botanic Gardens, Christchurch, NZ
Botanic Gardens, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑