November 17. – 262.nap

 

Jer 7-8

2. BESZÉDEK, FŐLEG JOJAKIM KIRÁLY IDEJÉBŐL

Az igazi istentisztelet.

7 1Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: 2Állj ki az Úr házának kapujába és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda népe mindnyájan, akik beléptek e kapukon, hogy az Urat imádjátok! 3Ezt üzeni a Seregek Ura, Izrael Istene: Javítsátok meg utaitokat és tetteiteket, akkor majd veletek lakom ezen a helyen. 4Ne bízzatok az ilyen hazug beszédekben: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma.” 5Mert ha jobbak lesztek életmódotokban és tetteitekben; ha jog szerint bántok egymással; 6ha nem nyomjátok el az idegent, az árvát és az özvegyet; ha nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem szegődtök idegen istenek nyomába a saját vesztetekre, 7akkor veletek lakom majd ezen a földön, amelyet régtől fogva atyáitoknak adtam, mindörökre. 8De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. 9Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baálnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. 10Aztán mégis eljöttök és elém álltok ebben a templomban, amely az én nevemet viseli, s ezt mondjátok: „Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.” 11Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr. 12Menjetek csak el Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek. És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt. 13Most tehát, mivel ilyesmit tettetek – mondja az Úr –, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelenül hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok, 14ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam. 15Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.

B) Az idegen istenek.

16Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj és ne járj közben értük. Ne próbálj unszolni, mert úgysem hallgatlak meg. 17Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra. 19Vajon engem bosszantanak-e – mondja az Úr –, nem inkább magukat szégyenítik meg vele?

C) Istentisztelet hűséges élet nélkül.

20Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki. 21Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat tegyétek véres áldozataitokhoz, és egyétek meg a húst. 22Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik égő­ és véres áldozatokról, 23hanem ilyen parancsot adtam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Istenetek leszek, ti meg az én népem lesztek; járjatok azon az úton, amelyet én jelölök ki nektek, és akkor jól megy majd sorotok. 24De nem fogadtak szót, és nem figyeltek rám, hanem saját gonosz szívük szándékait követték; a hátukat fordították felém, nem az arcukat. 25Attól a naptól fogva, hogy atyáitok kijöttek Egyiptom földjéről, mind a mai napig egyfolytában küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat; napról napra küldtem őket. 26De nem hallgattak rám, és nem figyeltek szavamra; sőt még jobban megkeményítették nyakukat, gonoszabbak voltak, mint atyáik. 27És ha ezt elmondod is nekik: nem fognak rád hallgatni; hívhatod őket, úgysem felelnek. 28Ezt mondd hát nekik: Ez az a nemzet, amely nem akar az Úrnak, az ő Istenének szavára hallgatni, sem a fegyelmet nem vállalja. Nincs bennük hűség, eltűnt a szájukból.

D) A bálványok tisztelete, fogsággal való fenyegetés

29Nyírd le hajadat és vesd el, kezdj gyászénekbe a kopár halmokon, mert az Úr elvetette és elhagyta ezt a megutált nemzetet. 30Bizony, Júda fiai gonoszságot műveltek a szemem láttára – mondja az Úr. Undokságaikat bevitték abba a házba, amely az én nevemet viseli, hogy megfertőztessék vele. 31Fölépítették a Tófet magaslatát a Ben-Hinnom völgyében, hogy áldozatul elégessék fiaikat és lányaikat, bár ilyet egyáltalán nem parancsoltam nekik, még csak eszembe se jutott. 32Ezért jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem beszélnek többé így: „a Tófet” és „a Ben-Hinnom völgye”, hanem csak az „Öldöklés völgyét” emlegetik. A Tófet meg temetővé lesz, mert erre máshol nem jut hely. 33Ennek a népnek halottai az égi madaraknak meg a mezei vadaknak lesznek a martaléka; senki sem akad majd, aki elűzze őket. 34És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország.

8 1Ha majd eljön az az idő – mondja az Úr –, kiszedik sírjukból Júda királyainak csontjait; a fejedelmeknek, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait. 2És kiterítik őket a napra, meg a hold és az ég egész serege elé, amelyeket annyira szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeknek nyomukba szegődtek, amelyeket kerestek és imádtak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket újra; mint a ganéj, úgy hevernek majd a föld színén. 3És a halál kívánatosabb lesz majd, mint az élet azoknak, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzedékből mindenütt, ahová csak szétszórom őket – mondja a Seregek Ura.

Izrael gonoszsága

4Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza? 5Akkor ez a nép miért tart ki eltévelyedésében, megátalkodva a hűtlenségben? Ragaszkodnak a hazugsághoz, s nem akarnak visszatérni. 6Mekkora figyelemmel hallgattam: De ők nem mondják, amit mondaniuk kellene, egy se bánja közülük gonoszságát. Nem mondja egy sem: Jaj, mit tettem! Mindenki rohan a maga útján, mint a ló, amely a csatába vágtat. 7A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét; a gerlice, a fecske és a daru pontosan tudja, mikor kell költöznie. De az én népem nem ismeri az Úr ítéletét!

A törvény a papok kezén

8Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje. 9Ezért megszégyenülnek a bölcsek; rémület vesz rajtuk erőt és tőrbe esnek, mert elvetették az Úr szavát. Mi hasznuk van így a bölcsességükből?

Egy régebbi fenyegetés megismétlése

10Ezért asszonyaikat idegeneknek adom, földjeiket meg új birtokosoknak. Hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek. A próféta éppen úgy, mint a pap, csalárdságot művel. 11Népem leányának sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: „Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. 12Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak – mondja az Úr.

Fenyegetés Júda szőlője ellen

13Szeretnék szüretelni náluk – mondja az Úr –, de nincs szőlő a szőlőtőkén, sem füge a fügefán, még a levél is lehervadt róla. Ezért hoztam pusztítókat rájuk, hadd pusztítsák el őket. 14„Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekező! Menjünk a megerősített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene. 15A békességet vártuk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejét, de lám, itt a rettenet. 16Dán felől hallatszik már lovainak horkanása; harci paripáinak nyerítésétől megrendül az egész föld. Eljönnek és felfalják az országot, mindent, amije csak van, a várost és lakóit.” 17Igen, mérges kígyókat küldök rátok, amelyeket nem lehet megbűvölni, és megmarnak benneteket – mondja az Úr –, 18gyógyíthatatlanul.

A próféta panasza éhínség idején Fájdalom vesz rajtam erőt, s szívem kesereg bensőmben,

19mert népem leányának jajszavától hangzik az egész ország. „Hát már nincs az Úr a Sionon? Nincs ott többé Királya?” [Miért ingereltek haragra faragott képeikkel, az idegen országokból való hiábavalóságokkal?] 20„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár; de számunkra nem érkezett el a szabadulás.” 21Népem leányának nyomorúsága az én nyomorúságom is; szomorkodom, elfog a rémület. 22Hát nincs már balzsam Gileádban, nincs ott többé orvos? Miért nem gyógyul be népem leányának sebe? 23Ki adja meg, hogy a fejem vizek forrásává váljék, és a szememből könnyek patakja fakadjon, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit?

 

Préd 3

A halál.

3 1Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: 2Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. 3Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a bontásnak és ideje az építésnek. 4Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak. 5Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 7Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. 8Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? 10Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. 11Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz. 12Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét. 13Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában. 14Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. 15Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet. 16Láttam továbbá a földön az ítélet helyét – itt bűn volt; és az igazságosság helyét – itt gonoszság. 17Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. 18Azt mondtam magamban az emberek fiairól: hogy napfényre hozza (mivoltukat), Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz (csak olyanok, mint az) állatok. 19Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! 20Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett és minden visszatér a porba. 21És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e? 22Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?

 

2Kor 11,16-33

A kikényszerített „dicsekvés”.

16Megismétlem: Ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. 17Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban. 18Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem. 19Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. 20Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt. 21Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk. De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is. 22Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. 23Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többet fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. 24A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, 25háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. 26Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt; veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. 27Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem. 28Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. 29Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék? 30Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem. 31Isten, Urunk Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. 32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, 33s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.

 

Queenstown Hill, NZ
Queenstown Hill, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑