November 16. – 261. nap

 

Jer 5-6

Az ellenséges betörés okai

5 1Járjátok be Jeruzsálem utcáit, nézzetek körül, győződjetek meg róla, a terein kérdezősködjetek felőle: Vajon találtok-e olyan valakit, aki az igazsághoz szabja tetteit és a hűségre törekszik? Mert ha igen, akkor megkegyelmezek ennek a városnak – mondja az Úr. Uram, nemde a hűséget nézi a szemed? 2Ám ők, ha azt mondják is: „Amint igaz, hogy él az Úr”, akkor is hamisan esküsznek. 3Megverted ugyan őket, de nem fájlalják; összetöröd őket, mégsem akarják vállalni a fegyelmet. Jobban megkeményítették arcukat, mint a kőszikla, s nem akarnak megtérni. 4Azt gondoltam: „Talán csak az egyszerű nép viselkedik ostobán, mert nem ismeri az Úr útját, sem Istene törvényét. 5Fölkerestem hát a főembereket, és beszéltem velük, hiszen ők jól ismerik az Úr útját és Istenük törvényét.” De bizony ők is mind összetörték az Úr igáját, széttépték bilincseit. 6Hát ezért marcangolja szét az erdei oroszlán, és pusztítja el őket a pusztai farkas. A párduc ezért leskelődik városaik körül: széttépi mind, aki onnét kilép. Mert megszámlálhatatlan a vétkük, és hűtlenségeik száma folyton nő. 7Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam őket, mégis házasságot törnek, céda nők házában tolonganak. 8Olyanok, mint a jól táplált, fickándozó lovak: mindegyik embertársa feleségére nyerít. 9Vajon ne büntessem meg őket ezekért – mondja az Úr –, és ne álljak bosszút ilyen nemzeten? 10Menjetek föl szőlősteraszaira és hányjátok szét! Vessetek neki véget! Tépjétek le ágait, hisz azok nem az Úréi. 11Mert hűtlenül elhagyott Izraelnek háza – mondja az Úr. 12Megtagadták az Urat és azt mondják: „Semmi dolgunk vele! Nem jöhet ránk veszedelem, sem kardtól, sem éhínségtől nem fogunk szenvedni. 13És a próféták? Olyanok csak, mint a szél! Nincs bennük isteni szó.” 14Ezért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Ez történik majd velük, amiért így beszéltek: Nézd, tűzzé változtatom szádban a szavaimat, ezt a népet meg fává, hogy megeméssze őket a tűz. 15És egy távoli nemzetet szabadítok rátok, Izrael háza! – mondja az Úr. Egy legyőzhetetlen, régi nemzetet, olyan nemzetet, amelynek nem ismered a nyelvét, és nem érted a beszédét. 16Tegze olyan, mint a nyitott sír, s mindannyian hősök. 17Fölemészti majd aratásodat és kenyeredet, felfalja fiaidat és lányaidat, megeszi nyájaidat és csordáidat, leszüreteli szőlődet és fügefáidat. Sőt, lerombolja megerősített városaidat is, amelyekben annyira bízol.

Két rövid megjegyzés.

18De még ezekben a napokban sem hozok rátok végpusztulást – mondja az Úr. 19És ha megkérdik majd: „Miért tette ezt velünk az Úr, a mi Istenünk?” – akkor ezt mondd nekik: „Amint elhagytatok, hogy idegen isteneknek szolgáljatok a saját országotokban, ugyanúgy idegeneknek fogtok majd szolgálni olyan országban, amely nem a tiétek.”

Beszéd éhínség idején

20Hirdessétek ezt Jákob házának, és kiáltsátok ki Júdában: 21Hallgass ide, te ostoba, értelmetlen nép! Mert van szemetek, de nem láttok, van fületek, de nem hallotok. 22Hát nem féltek tőlem? – mondja az Úr –, és nem remegtek színem előtt? Én tettem a homokszegélyt a tenger határává; örök korlátul, amelyet nem hághat át soha. Háborognak ugyan habjai, de nem bírnak vele, hiába zúgnak hullámai, nem törnek át rajta. 23Ennek a népnek lázadó és dacos a szíve; hűtlenné váltak, csak ez telt ki tőlük. 24Még csak azt sem mondták szívükben: „Féljük az Urat, a mi Istenünket, aki megadja nekünk a korai és kései esőt a maga idejében, és biztosítja az aratáshoz az arra rendelt heteket.” 25Gonoszságaitok ezt mind meghiúsították, és bűneitek távol tartják tőletek e javakat.

Ismét az ellenség betöréséről

26Bizony, az én népem közt gonoszok is vannak, akik kivetik hálóikat. Mint a madarászok, tőrt vetnek, csakhogy emberekre vadásznak. 27Amint a ketrec tele van madárral, úgy vannak tele házaik hamis úton szerzett javakkal. Így aztán meggazdagodtak, hatalmassá váltak. 28Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törődnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot. 29Vajon ne büntessem meg őket ezekért? – mondja az Úr. És ne álljak bosszút ilyen nemzeten? 30Borzalmas, rettenetes dolgok történnek ezen a földön: 31A próféták a hazugság nevében jövendölnek, a papok azt tanítják, ami nekik tetszik. És a népem kedvét leli benne. De mihez fogtok majd, ha eljön a vég?

Az ellenséges betörés további leírása

6 1Meneküljetek, Benjamin fiai, Jeruzsálemből! Tekoában fújjátok meg a harsonát! Bet-Hakkeremben meg adjatok vészjelet! Mert veszedelem fenyeget észak felől, mérhetetlen pusztulás. 2Tán jó legelőhöz hasonlít Sion leánya? 3Igen, pásztorok érkeznek, nyájaikkal együtt, felütik körülötte a sátraikat, és lelegelteti mindegyik a rá eső részt. 4Készüljetek harcra ellenük! Rajta! Támadjuk meg őket még délben! De jaj! A nap már lehanyatlik, és hosszabbodnak az esti árnyak. 5Rajta! Ütközzünk meg a sötétség leple alatt, romboljuk le palotáikat! 6Mert ezt mondja a Seregek Ura: Vágjátok ki fáit, és emeljetek töltést Jeruzsálem körül, hiszen a hazugságnak a városa, csupa elnyomás van benne. 7Amint a kút bőven ontja vizét, úgy ontja ő is bőven a gonoszságait. Csak erőszak és romlás hallatszik benne; mindig csak betegség és sebek vannak előttem. 8Térj hát észre, Jeruzsálem, nehogy végleg elforduljak tőled, és sivataggá tegyelek, lakatlan földdé. 9Ezt mondja a Seregek Ura: Szüreteljetek! Szedjétek le Izrael maradékát, mint ahogy a szőlőhegyen szüretelnek. Mint a szüretelők, emeld föl a kezed vesszőid ellen! 10Kihez szóljak, és kiket kérjek, hogy meghallják? Bizony, körülmetéletlen a fülük, egyáltalán nem tudnak figyelni. Az Úr szava utálatossá vált előttük, nem lelik benne örömük. 11Ezért egészen eltölt az Úr haragja, tovább már nem bírom magamban tartani. Öntsd ki a gyermekekre az utcán, és az összeverődött ifjakra egyaránt. Mert mind fogságra jutnak: a férj és a feleség; az ősz hajú öreg és az aggastyán. 12Házaik idegenekre szállnak, földjeik és asszonyaik szintén. Mert fölemelem kezem e föld lakói ellen – mondja az Úr –, 13hiszen a legkisebbtől a legnagyobbig mindnyájan rút haszonra lesnek; a próféta ugyanúgy, mint a pap, csalárdságot művel. 14Népem sebeit hazugsággal gyógyítják, amikor így beszélnek: „Békesség, békesség”, noha nincsen békesség. 15Szégyenkezniük kellene iszonyatos tetteik miatt. De nem! Ők nem szégyenkeznek, hiszen már pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd, ha minden elesik; látogatásom idején a földre roskadnak – mondja az Úr. 16Ezt mondja az Úr: „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok! Akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát.” De ők azt felelik: „Nem járunk rajta!” 17Őrszemeket rendeltem föléjük: „Hallgassatok a kürt szavára!” Csakhogy ők azt mondják: „Nem hallgatunk!” 18Ezért halljátok meg, nemzetek, és tudja meg a gyülekezet, mit fogok tenni velük. 19Halljad, te föld! Íme, veszedelmet hozok e népre, hűtlenségük gyümölcseként, mert nem hallgattak a szavamra, és megvetették a törvényemet. 20Mit törődöm én a tömjénnel, amelyet Sebából hoztok, és a távoli földről szerzett jó illatú fahéjjal! Égőáldozataitok nem kedvesek, és véres áldozataitok sem tetszenek nekem. 21Ezért ezt mondja az Úr: Nos, akadályokat állítok e nép elé, hadd botoljanak el bennük. Az apák és fiaik, a szomszéd és a jóbarát egyaránt elvesznek. 22Ezt mondja az Úr: Nézzétek, egy nép közeleg észak felől, a föld széléről egy hatalmas nemzet tör elő. 23Fegyvere nyíl és lándzsa, kegyetlen és nem ismer könyörületet; csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, s mind harcra kész: ellened, Sionnak leánya. 24Hallottuk hírét, s erre lehanyatlott a kezünk, szorongás fogott el bennünket, és fájdalom, mint a vajúdó asszonyt. 25Ne menjetek ki a mezőre és az úton se járjatok, mert az ellenség kardja fenyeget, és rémület körös-körül. 26Öltözz szőrruhába, népem leánya, és feküdj hamuba. Gyászolj, ahogy az elsőszülött fiút szokták, keservesen sírva, mert hirtelenül ránk tör a pusztító. 27Arra rendeltelek, hogy népem vizsgálójává légy, hogy próbára tedd, és latra vesd útjukat. 28Hűtlenek mindnyájan, az álnokság útjait járják, romlottak valahányan. 29A fújtató fújtatott, hogy az ólmot megeméssze a tűz. De hiába olvasztott az olvasztó: a salak nem olvadt ki. 30„Elvetett ezüst” – így hívják majd őket, mert az Úr valóban elvetette őket.

 

Préd 2

2 1Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság. 2A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez? 3Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az emberek fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt. 4Nagy dolgokat vittem végbe, palotákat építettem és szőlőket ültettem magamnak. 5Kerteket és ligeteket telepítettem, és beültettem őket mindenféle gyümölcsfával. 6Víztároló tavakat létesítettem, hogy öntözhessem a fiatal fákat. 7Rabszolgákat és rabszolganőket vásároltam, és voltak házamban született rabszolgáim is; jószágom is volt: rengeteg marhám és juhom, több, mint bármelyik elődömnek Jeruzsálemben. 8Aranyat és ezüstöt is halmoztam fel magamnak, királyok és országok kincseit. Fogadtam énekeseket és énekesnőket, és megszereztem az emberek fiaitól a fölöslegüket, egyik ládával a másik után. 9Így nagyobb és gazdagabb lettem, mint bármelyik elődöm Jeruzsálemben, s közben a bölcsességem is megmaradt. 10A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt, semmiféle gyönyört nem vontam meg szívemtől. Igen, szívem örömet merített minden fáradozásomból, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért. 11És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt! 12Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja? Azt, amit már régen is tettek. 13És láttam, hogy a bölcsesség felülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget. 14A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek. 15Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság! 16Valóban, a bölcs emlékezete éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövőben hamarosan elfelejtik mind a kettőt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. 17Meggyűlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés! 18Meggyűlöltem minden művemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom. 19Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire (annyi) fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság! 20Odáig jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek amiatt a fáradozás miatt, amit magamra vállaltam a nap alatt. 21Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj! 22Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében? 23Valóban: minden napja csupa szenvedés és minden tevékenység csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság! 24Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék és kedvét lelje a munkájában. Mert beláttam, hogy ez az Isten kezéből jön. 25Mert az öröm is, a gond is Istentől van. 26Igen, annak, aki kedves előtte, bölcsességet, tudást és örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, hogy aztán olyannak adja, aki tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

 

2Kor 11,1-15

Az apostol kikényszerített védekezése.

11 1Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! 2De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz. 3Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. 4Ha ugyanis valaki jönne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek. 5Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. 6Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek. 7Vagy talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát? 8Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. 9Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek. 10Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem. 11Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! 12De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel. 13Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. 14S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. 15Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.

 

Ferrymead, NZ
Ferrymead, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑