November 13. – 258. nap

 

Iz 65-66

A bálványimádás korholása. Beszéd a végső időkről.

65 1Hagytam, hogy közeledjenek, akik azelőtt nem kérdeztek; hogy megtaláljanak, akik nem kerestek. Íme, itt vagyok! Íme itt vagyok! – így szóltam a nemzethez, amely nem hívta segítségül a nevemet. 2Minden nap kiterjesztettem kezemet a lázongó nép felé, amely rossz úton jár, a saját gondolatainak útján. 3A nép felé, amely a szemem láttára folyton-folyvást haragra ingerel; azzal, hogy a kertekben mutat be áldozatokat; tömjént éget a téglákon; 4a sírboltokban tanyázik; zugokban éjszakázik; disznóhúst eszik, és tisztátalan ételek vannak a fazekaiban. 5„Maradj távol – mondják –, ne közelíts hozzám, mert különben megszentellek.” Ez a nép füst az orromban, és szüntelenül égő tűz. 6Íme, minden fel van írva a színem előtt: és nem nyugszom addig, amíg meg nem fizetek nekik, 7gonoszságaikért és atyáik gonoszságaiért egyaránt – mondja az Úr. Azoknak, akik a hegyeken áldoztak és a halmokon megcsúfoltak, mind megfizetek, érdemük szerint. 8Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el őket egészen, 9hanem új nemzedéket nevelek magamnak Jákobból és Júdából, ivadékot, mely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik őket, s a szolgáim fogják lakni. 10A Sáron mezeje nyájak legelőjévé lesz; az Ákor völgye csordák pihenőhelye. Így lesz ez majd népem számára, amely majd engem keres. 11Titeket azonban, akik elhagytátok az Urat, és elfelejtettétek szent hegyeimet; akik asztalt állítottatok Gádnak, és Meninek italáldozatot töltöttetek; 12titeket kard élére szánlak, és mindnyájan elhulltok majd az öldöklésben. Mert hívtalak ugyan benneteket, de nem válaszoltatok; szóltam hozzátok, de nem akartatok rám hallgatni. Azt tettétek, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választottátok. 13Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. 14Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok. 15Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: „Így pusztítson el téged az Úr!” De szolgáimnak új nevet adok majd. 16Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltűnik a szemem elől. 17Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. 18Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. 19Örömöm telik majd Jeruzsálemben és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. 20Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít. 21Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét. 22Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának. 23Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben. 24Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket. 25Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.

Figyelmeztetés

66 1Ezt mondja az Úr: Mivel az ég a trónusom, és a föld a lábam zsámolya, miféle házat építhetnének nekem, milyen helyet nyugvóhelyemül? 2Hiszen mindezt az én kezem alkotta, így mind az enyém! – mondja az Úr. Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam.

Az istentisztelet tisztaságáért

3Aki bikát áldoz, embert is öl; aki bárányt áldoz, kutyának is nyakát szegi; aki ételáldozatot mutat be, disznóvért is kiönt áldozatul; aki tömjént éget, bálványoknak is hódol ugyanakkor. A saját útjaikat választották, és a lelkük utálatos dolgokban gyönyörködött. 4Ezért én is megcsúfolásukat választom, és rájuk hozom azt, amitől rettegnek. Mert felhangzott hívó szavam, de senki se válaszolt; szóltam, de senki nem hallgatott rám. Azt tették, ami gonosznak számít a szememben; és ami nekem nem tetszik, azt választották.

Költemény a végső ítélet napjáról

5Halljátok meg az Úr szavát, ti, akik megremegtek a szavára! Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek, és a nevemért kitaszítanak benneteket: „Mutassa meg dicsőségét az Úr, hadd lássuk örömötöket!” Csakhogy szégyenben maradnak. 6Lárma hangzik a város felől, zúgás a templom felől. Az Úr szava hallatszik, aki megfizet ellenségeinek. 7Mielőtt (Sion) vajúdott volna, már szült is. Mielőtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, fiúgyermeknek adott életet. 8Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait. 9Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is? – mondja az Úr. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? – mondja Istened. 10Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta! 11Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének emlőjén. 12Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és a térdükön becézik őket. 13Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; [Jeruzsálemben leltek vigasztalást]. 14Ennek láttán örülni fog szívetek; csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak. Szolgáinak az Úr megmutatja kezét, ám ellenségeire haragja vár. 15Mert lám, tűzben érkezik az Úr, harci szekere akár a forgószél. Szabadjára engedi izzó haragját, fenyegetését a lobogó lángokban. 16Mert az Úr tűz által fog ítéletet tartani, és a kardja által az emberek fölött, s bizony sokan lesznek, akiket az Úr megöl.

Pogány vallási szertartások elítélése.

17Azok meg, akik megszentelődnek és megtisztulnak, hogy a berkekbe léphessenek, és ott a középen állóhoz szegődhessenek, akik sertéshúst, csúszómászót és egeret esznek: az ilyenek tettei és tervei egyszerre semmivé válnak – mondja az Úr.

Beszéd a végső időkről.

18Íme eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd és meglátják dicsőségemet. 19Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mesek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között. 20Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába. 21És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak – mondja az Úr. 22Mert ahogy az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt – mondja az Úr, úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is. 23Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem előtt – mondja az Úr. 24És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.

 

Péld 30,16-33

VII. TALÁLÓS MONDÁSOK

15Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: „Elég!” 16Az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy „Elég!” 17A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni! 18Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni: 19a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál. 20Ilyen még a házasságtörő asszony útja is; eszik, megtörli a száját és azt mondja: „Semmi rosszat sem tettem.” 21Három dolog alatt rendül meg a föld, és négy olyan van, amit nem tud elviselni: 22a szolgát, ha belőle király lesz, a bolondot, ha bőven dúskál a kenyérben, 23az elhagyott nőt, hogyha férjhez megy, s a rableányt, hogyha úrnőjét megfosztja trónjától. 24Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük: 25Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket. 26A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat. 27És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel. 28Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik. 29Hárman vannak, akik szépen lépegetnek, és négyen délcegen: 30az állatok hőse az oroszlán, amely senki előtt meg nem futamodik; 31a kakas, amely a tyúkok között büszkélkedik, a bak, amely a nyájat vezeti, és a király, aki beszédeket intéz a néphez. 32Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, – vagy ilyet fontolgattál –, tedd a kezed a szádra! 33Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad.

 

2Kor 8

II. A JÓTÉKONYSÁG MŰVE

Gyűjtés a jeruzsálemi híveknek.

8 1Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. 2A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. 3Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. 4Kérve kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. 5Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk. 6Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét. 7Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. 8Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. 9Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. 10Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. 11Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon. 12Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. 13Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. 14Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. 15Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” 16Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok! 17Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok. 18Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. 19De nemcsak dicsérik, hanem az egyházak kísérőnkül is rendelték a jótékonyság megszervezésében, amelyet az Úr dicsőségére saját akaratunkból vállaltunk. 20El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt. 21A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is. 22Velük küldtük még azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való bizalma folytán még buzgóbb. 23Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. 24Tanúsítsatok szeretetet irántuk, és bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem nem alaptalan.

 

Diamond Harbour, NZ
Diamond Harbour, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑