November 10. – 255. nap

 

Iz 59-60

Zsoltár.

59 1Nem! Nem rövid az Úr keze: meg tudna szabadítani, s a füle sem süket a hallásra. 2Nem, hanem a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket. 3Mert kezetek vértől szennyes, ujjaitok meg gonoszságtól. Ajkatok hazugságot beszél, és álnokságot sugdos a nyelvetek. 4Nincs, aki az igazsághoz híven tenne panaszt, és becsületesen folytatná a perét. Inkább haszontalanságokban bíznak és hazudoznak; bajt fogannak és gonoszságot szülnek. 5Viperatojásokat költenek ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal; ha feltör egyet, vipera támad belőle. 6Pókhálójukból nem lesz ruha, sem takarózni nem lehet szőttesükkel. Munkáik hiábavaló munkák, és erőszakosság műve van kezükben. 7A lábuk gonoszságot hajhász, gyorsak az ártatlan vér ontásában. Gondolataik bűnös gondolatok; bárhol járnak, pusztulás és romlás kíséri őket. 8Semmit sem tudnak a békesség útjáról, ösvényeiken a jog ismeretlen. Útjaikat tekervényessé teszik, aki rajtuk jár, nem ismeri a békességet. 9Ezért van tőlünk távol a jog, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, s íme sötét van; fényességre és mégis homályban járunk. 10Mint a vakok, tapogatjuk a falat, és bukdácsolunk, mint akiknek nincsen szemük. Megbotlunk délben, mintha szürkület volna, homályban lakunk, mint a holtak. 11Morgunk, mint a medve, mindnyájan, és nyögve búgunk, mint a galamb. Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít, a szabadulást, de távol marad tőlünk. 12Mert sok a vétkünk a színed előtt, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Valóban, szemünk előtt van sok gonoszságunk, és jól ismerjük bűneinket. 13Hűtlenek vagyunk, megtagadtuk az Urat; elfordultunk a mi Istenünktől. Árulásról és lázongásról beszéltünk, hazug szavak keltek a szívünkből. 14Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.

Az Úr megbünteti ellenségeit, de megdicsőíti Siont

15Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt; azért, mert nincsen többé jog. 16És látta, hogy nincs senki, csodálkozva látta, hogy nincs senki, aki közbelépne. Ezért saját karja sietett segítségére, és a maga igaz volta lett a támasza. 17Páncél gyanánt felöltötte az igazságot, a fejére a szabadítás sisakját tette; fölvette öltözékül a bosszúállást, és mint palásttal, féltékenységgel födte be magát. 18Megfizet mindenkinek érdeme szerint: haraggal ellenségeinek, s megtorlással ellenfeleinek. 19Akkor meglátják majd a nyugatiak az Úr nevét, és a keletiek dicsőségét. Mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet az Úr viharos szele hajt. 20De Sion számára Megváltóként jön el, azok számára, akik Jákobból megtérnek gonoszságukból. Az Úr mondta ezt így!

Jövendölés.

21Én pedig ilyen szövetséget kötök velük – mondja az Úr. A lelkem, amely rajtad nyugszik, és a szavaim, amelyeket ajkadra adtam, nem hagyják el ajkadat, sem gyermekeid ajkát, sem gyermekeid gyermekeinek ajkát, mostantól mindörökre – mondja az Úr.

Jeruzsálem dicsőséges helyreállítása

60 1Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! 2Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. 3Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. 4Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák. 5Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul. Mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse. 6Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak és az Úr dicsőségét zengik. 7Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetsző áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsőséges templomomnak. 8Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz? 9A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarsis hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsőségre emel. 10Idegenek építik fel falaidat, és a királyok szolgálni fognak. Mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad. 11Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék, hozzád. 12Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak. 13Eljön a Libanon dicsősége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsővé tegyék lábam zsámolyát. 14Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának. 15Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyűlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek, örökre, öröm forrásává, nemzedékről nemzedékre. 16A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál. Így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te szabadítód; hogy Jákob Erőse a te Megváltód. 17A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet, és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot. 18Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek. 19Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed. 20A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai. 21Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem. 22Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.

 

Péld 29,1-14

29 1Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése. 2Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. 3Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát. 4A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi. 5Aki hízeleg az embertársának, az hálót feszít ki a lába elé. 6A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül. 7Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést. 8Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot. 9Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta. 10A vérszopók gyűlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét. 11A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja. 12Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. 13Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettő szemének. 14Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél.

 

2Kor 5

Az örök élet reménye.

5 1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. 2Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. 3Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. 4Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. 5Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. 6Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. 7A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. 8Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. 9Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. 10Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Az apostol felelőssége.

11Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. 12Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek. 13Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk. 14Mert Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. 15És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. 17Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. 18De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. 19Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. 20Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! 21Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑