November 9. – 254. nap

 

Iz 57-58

57 1Az igazak meg elvesznek, s nem veszi szívére senki. Eltűnnek a jámborok is, senki sem figyel föl rá. Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz, 2hogy végül békére leljen. Megpihennek nyugvóhelyükön mind, akik az igaz úton járnak. 3Ti meg, boszorkányfiak, gyertek ide, ti, házasságtörő asszony s céda nő ivadéka. 4Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat, és kire öltitek ki a nyelveteket? Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata? 5Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban.

A próféta panasza a bálványimádás ellen

6A patakvölgyekben a sima kövek – íme az örökséged, az osztályrészed. Nekik öntöttél ki italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot. S ezt én mind jó néven vegyem? 7Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be. 8Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el bálványaidat, és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat, majd belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél azokkal, akiknek ágyát megszeretted. Nyilvánosan összeadtad magad velük, szemedet a bálványokra vetve. 9Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál. 10Hosszú utadon elfáradtál ugyan, de mégsem mondtad: Kár volt érte! Erőid megújulását érezve nem merültél ki mégsem. 11Kitől rettegtél és kitől féltél, hogy hűtlenül elhagytál, hogy rólam megfeledkeztél, és nem gondoltál rám? Talán, mert hallgattam, s bezártam a szemem, azért nem féltél tőlem? 12De most tudtodra adom igazságodat, és a tetteidet, amelyek mit sem használnak neked. 13Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja őket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet.

Vigasztaló szózat

14Ez fog hallatszani: Csináljatok utat, nyissatok utat, egyengessétek az ösvényt és távolítsatok el népem útjából minden akadályt! 15Mert ezt mondja a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket. 16Nem akarok én örökké perlekedni, és nem haragszom mindvégig. Mert akkor elepedne színem előtt a lélek, a lélek, amelyet én teremtettem. 17Gonosz kapzsisága miatt haragudtam meg népemre, azért rejtettem el arcomat, és haragomban sújtottam le rá. Mint a lázadó, ment a maga választotta úton, 18de én láttam az utat, amelyen elindult. Meggyógyítom azért és megvigasztalom, vigasztalást nyújtok neki és azoknak is, akik gyászolják. 19A hála gyümölcsét teremtem meg ajkán. Békesség, békesség a távol és közel levőknek! – mondja az Úr. Igen, meggyógyítalak.” 20De az istentelenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, csak sarat és iszapot vetnek fel hullámai. 21„Nincs békéjük az istenteleneknek” – ezt mondja az én Istenem.

Az igazi böjt

58 1Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit. 2Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: 3„Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. 4Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. 5Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak? 6Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! 7Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! 8Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. 9Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, 10ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. 11Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. 12Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.

A szombat megtartása

13Ha óvakodsz attól, hogy járj-kelj szombaton, és a hasznot hajhászd szent napomon; ha a szombatot gyönyörűnek nevezed, és az Úrnak szentelt napot dicsőségesnek; ha megtiszteled azzal, hogy tartózkodsz a jövés-menéstől, a haszonleséstől és a mihaszna beszédtől: 14akkor boldog leszel az Úrban; fölvezetlek győztesként a föld magaslataira, és élvezni fogod atyádnak, Jákobnak örökrészét. Igen, az Úr szája mondta ezt így.

 

Péld 28,15-28

15Bömbölő oroszlán és kitörő medve a gonosz, aki védtelen népen uralkodik. 16A hatalmas nagy az elnyomásban, de az okossága kicsi, (mégis,) aki utálja az igaztalan pénzt, soká él. 17Az az ember, akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd! 18Aki bűntelenül él, üdvöt talál, aki hamis útra lép, egyszer csak elesik. 19Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. 20A szilárd férfiú bőséges áldást kap, aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen. 21Nem jó az elfogult részrehajlás, egy falat kenyérért rosszá válik az ember. 22Aki sanda szemmel mohón vagyonra tör, nem látja előre, hogy nélkülözésre jut. 23Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz neki, mint akinek a nyelve hízelgőn szól hozzá. 24Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: „Nem bűn!”, az a megrontónak társául szegődött. 25Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik. 26Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztos úton jár. 27Aki ad a szegénynek, az nem szenved hiányt; aki befogja a szemét, azt sokan átkozzák. 28Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma.

 

2Kor 4

Isten ereje az emberi gyöngeségben.

4 1Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat. 2Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére. 3Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesztek. 4Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik. 5Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért. 6Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk. 7Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. 8Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. 9Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. 10Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. 11Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. 12Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. 13Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. 14Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. 15Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére. 16Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. 17A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. 18Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.

 

dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑