November 8. – 253. nap

 

Iz 55-56

A szegények tápláléka

55 1Ti szomjazók, gyertek a vizekre mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. 2Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek. 3Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.

A szövetség

3Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak megígért irgalom jegyében. 4Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek. 5Olyan nemzeteket hívsz majd meg, amelyeket nem ismertél, és olyanok sietnek hozzád, amelyek nem ismertek, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, aki majd megdicsőít.

Az Úr közelsége és nagysága

6Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! 7Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. 8Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. 9Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.

Az Úr szava nem hiúsulhat meg.

10Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.

A Vigasztalások könyvének záradéka

12Azért örömmel vonultok majd ki, békében vezet utatok. A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd. 13Ciprusfenyő sarjad a tövisbokor helyett, és a bogáncs helyett mirtusz fakad. Az Úr dicsőségére következik ez be mind, eltörölhetetlen örök jelül.

III. IZAJÁS KÖNYVÉNEK HARMADIK RÉSZE

Az Úr magához fogadja a pogányságból megtérteket

56 1Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt: szabjátok tetteitek az igazsághoz, mert nemsokára eljön szabadításom és megnyilvánul igazságom. 2Boldog az az ember, aki így tesz, és az emberfia, aki ehhez ragaszkodik; aki megtartja a szombatot, s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és aki minden gonoszságtól óvakodik. 3Az idegenek közül, akik az Úrhoz csatlakoznak, senki se mondja ezt: „Bizony, az Úr kizár népéből.” Még a herélt se mondja: „Jaj, én csak kiszáradt fa vagyok.” 4Mert az Úr ezt mondja: A herélteknek, akik megtartják a szombatot, azt választják, ami tetszésemre van, és hűségesen ragaszkodnak szövetségemhez, 5helyet adok házamban és falaimon belül, és olyan nevet, amely több, mint a fiak és a lányok, örök nevet adok nekik, amely nem hal ki soha. 6Az idegenek fiait meg, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék a nevét és a szolgái legyenek, aki megtartja közülük a szombatot s vigyáz, nehogy megszentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, 7azt mind elvezetem szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő­ és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz. 8Ezt mondja Isten, az Úr, aki összegyűjti azokat, akik Izraelből szétszóródtak. Mások is vannak, akiket összegyűjtök azokhoz, akiket már összegyűjtöttem.

Júda vezetőinek méltatlansága

9Gyertek enni, mezőnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak! 10Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek. 11Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi. 12„Gyertek, hadd hozzak bort, igyunk mámorító italt, ittasodjunk meg! A holnapi nap éppolyan pompás lesz, mint a mai, sőt tán még annál is különb.”

 

Péld 28,1-14

28 1Menekül a gonosz, bár nem űzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát. 2Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja. 3Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az eső, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret. 4Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri; ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene. 5A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat. 6Jobb a szegény, ha tisztességben él, mint aki rossz úton jár és gazdag. 7Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját. 8Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyűjt, aki megkönyörül a szegényen. 9Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen. 10Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bűnteleneknek jóban lesz részük. 11A gazdag bölcsnek gondolja magát, de az okos szegény keresztüllát rajta. 12Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik. 13Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli. 14Jól jár az az ember, aki mindig résen van, aki megkeményíti a szívét, az elbukik.

 

2Kor 3

Az apostoli küldetés jelentősége.

3 1Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek? 2Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, 3mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. 4Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. 5Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. 6Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. 7Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, 8hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. 10Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. 11Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. 12Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, 13nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó dicsőségének a végét. 14Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el. 15Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, 16de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. 17Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑