November 5. – 250. nap

 

Iz 49-50

Az Úr Szolgájáról szóló második ének

49 1Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. 2Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. 3S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” 4De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. 5Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. 5És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: 6„Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Csodálatos hazatérés a fogságból

7Ezt mondja az Úr, Izrael Megváltója és Szentje, annak, akinek életét megvetették, akit a nemzetek megutáltak, a kényurak szolgájának: Királyok állnak majd fel, ha meglátnak, és fejedelmek borulnak le, az Úr miatt, aki hűséges, Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott. 8Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget. 9A foglyokhoz így szólok: „Gyertek ki!” A sötétben ülőkhöz meg: „Gyertek a napvilágra!” Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. 10Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. 11Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket. 12Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Szinim földjéről. 13Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein. 14Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” 15De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. 16Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. 17Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. 18Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek, hozzád. Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. 19Mert elpusztított vidékeid és romjaid, és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak. 20Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: „Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!” 21Te pedig azt gondolod majd magadban: „Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?” 22Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. 23Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek a dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent. 24El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? 25Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet. 26Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse.

Az Úr ismételten felkínálja az üdvösséget

50 1Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat. 2Miért nem találtam senkit, amikor eljöttem? És miért nem felelt senki, amikor felhangzott hívó szavam? Talán túlságosan rövid a kezem ahhoz, hogy megváltást szerezzen? Vagy nincs elég erő bennem, hogy szabadulást adjak? Nos, egyetlen fenyegető szóval kiszárítom a tengert, és sivataggá teszem a folyamokat, úgyhogy megrothadnak víz hiányában a halak és szomjan pusztulnak. 3Gyászba borítom az egeket, és zsákruhát borítok rá takaróul.

Az Úr Szolgájáról szóló harmadik ének

4Isten, az Úr megadta a nyelvet, a tanítványok nyelvét. Hogy megfelelhessek a fáradtaknak, maga adja ajkamra a szót. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. 5Isten, az Úr nyitotta meg a fülemet. S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg. 6Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. 7Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem. 8Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat velem perbe? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Jöjjön ide hozzám! 9Isten, az Úr siet segítségemre. Ki ítélhet el? Lám, mindnyájan elenyésznek, mint a ruha, amelyet a moly emésztett meg.

B) BUZDÍTÁS A SZOLGA KÖVETÉSÉRE

10Mind, aki közületek féli az Urat, az ő szolgája szavára hallgasson. Ha meg sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére! 11De ti, mind, akik tüzet gyújtottatok és tüzes nyilakat csináltatok, jussatok a saját tüzetek lángjába és a tüzes nyilak közé, amiket gyújtottatok! Az én kezemből ér ez utol benneteket, mind ott hevertek majd gyötrelmeitekben.

 

Péld 26,15-28

15Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. 16Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni. 17Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. 18Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, 19úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: „Csak tréfából tettem!” 20Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. 21A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson. 22A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe. 23Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. 24Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng. 25Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik. 26Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága. 27Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön. 28A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt.

 

1Kor 16

Befejezés.

16 1Ami a szentek javára való gyűjtést illeti, ti is úgy járjatok el, amint Galácia egyházainak meghagytam. 2A hét első napján mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tőle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni, ha majd megérkezem. 3Megérkezésem után azokat, akiket alkalmasnak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy adományotokat Jeruzsálembe vigyék. 4Ha pedig megéri, hogy én is elutazzam, akkor velem jönnek. 5Hozzátok akkor megyek, ha átjutok Macedónián. Macedónián ugyanis átutazom. 6Nálatok azonban, ha lehetne, maradni szeretnék egy ideig, talán a telet is ott töltöm, azután elkísérhettek további utamra. 7Mert nemcsak úgy átutazóban szeretnélek látni benneteket. Remélem ugyanis, hogy egy kis időt nálatok tölthetek, ha az Úr megengedi. 8Pünkösdig Efezusban maradok, 9mert széles és sokat ígérő kapu tárult fel előttem, de sok az ellenfelem is. 10Ha Timóteus megérkezik, tegyétek lehetővé, hogy zavartalanul ott maradhasson, hiszen az Úr ügyében fárad, akárcsak én. 11Senki ne becsülje le, inkább kísérjétek el békével, hogy hozzám eljusson. Mert várom a testvérekkel együtt. 12Ami pedig Apolló testvért illeti, ismételten kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akar most útra kelni. Mihelyt ideje engedi, azonnal megy. 13Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. 14Minden dolgotokat intézzétek szeretettel. 15Még arra kérlek testvérek: Ismeritek Sztefanász háza népét. Ő Achája első termése, aki a szentek szolgálatára adta magát. 16Álljatok rendelkezésére az ilyennek, és mindenkinek, aki vele munkálkodik és fárad. 17Örülök, hogy Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz megérkezett, mert távollétetekben pótolnak titeket, 18s lelkileg felüdítettek engem is, benneteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket. 19Ázsia egyházai köszöntenek titeket, és sokszor üdvözölnek az Úrban Aquila és Priszka is, akik vendégül látnak a házukban összejövő egész egyházzal egyetemben. 20Minden testvér köszönt titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal! 21Ez a saját kezű üdvözletem: Pál. 22Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha! 23Urunk, Jézus (Krisztus) kegyelme legyen veletek! 24Szeretettel vagyok mindnyájatok iránt, Krisztus Jézusban.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑