November 4. – 249. nap

 

Iz 47-48

Gyászének Babilon bukásán

47 1Szállj le és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek. 2Vedd a malmot, őrölj lisztet, vesd le fátyladat, emeld föl hosszú ruhádat, fedd föl lábad szárát, s úgy gázolj át a folyókon! 3Vetkőzz meztelenre, hadd lássák szégyened! Mert bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki. 4Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja: 5Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének. 6Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál, 7és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek.” Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége. 8Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, én nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem.” 9Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység rád nehezedik teljesen, és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok. 10Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: „Nincs senki, aki látna.” Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.” 11Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd. 12Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? 13Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik az újhold napján jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben. 14Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének. 15Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.

Az Úr egyedül cselekszik: Ő ismeri a jövőt

48 1Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok! Ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén, 2mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: „a Seregek Ura.” 3Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem; az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. 4Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vasinakból van a nyakad és ércből a homlokod, 5azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.” 6Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? És most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. 7Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: „Nos, én tudtam róluk.” 8Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta. 9Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. 10Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. 11Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.

Cirusz, az Úr kedveltje

12Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. 13Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek. 14Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? „Az én kedveltem végbeviszi, amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.” 15Én, saját magam mondtam ezt és én hívtam el; iderendeltem és szerencsésen végbevittem a terveit. 16Gyertek ide és halljátok: „Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok.” – „Most meg maga Isten, az Úr küld, a lelke által.”

Az Úr terve Izraellel

17Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje: Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell. 18Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. 19Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.

A Bábelből való kivonulásra

20Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul; terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: „Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot.” 21Valóban, nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle. 22De nincs békéjük az istenteleneknek – mondja az Úr.

 

Péld 26,1-14

1Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. 2Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll. 3Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának. 4A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. 5Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében. 6A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet. 7Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. 8Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez. 9Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. 10Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. 11Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát. 12Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki. 13A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!” 14Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén.

 

1Kor 15,29-58

29Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? 31Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban. 32Mit használ nekem, hogy Efezusban – emberi módon szólva – vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. 33Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. 34Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat.

A feltámadt test tulajdonságai.

35De – kérdezhetné valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? 36Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. 37Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. 38Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. 39Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. 40S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. 41Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. 42Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. 43Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. 44Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. 45Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. 46De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. 47Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. 48Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.

A végső állapot.

50Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 51Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, 52egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. 53Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. 55Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? 56A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. 58Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑