November 3. – 248. nap

 

Iz 45-46

Jövendölés Cirusz érdekében

45 1Így szól az Úr fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket, és megoldja a királyok derekán az övet; hogy megnyissa előtte az ajtókat, és ne maradjon egyetlen kapu se zárva: 2„Előtted megyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vaszárakat leütöm. 3Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak. 4Szolgámért, Jákobért, és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél. 5Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek, 6hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más.”

Jövendölés az üdvösségről

6Én vagyok az Úr, és senki más! 7Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind. 8Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassatok győzelmet! Nyíljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.

Az Úr a legfőbb hatalom

9Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az agyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű: „Milyen ügyetlen vagy!”? 10Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” És az asszonynak: „Miért szülsz?” 11Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem? 12Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket. 13Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül.” A Seregek Ura mondja ezt így.

A pogányok megtérnek az Úrhoz

14Ezt mondja az Úr: Egyiptom földművelő népe, Kus kereskedői és a szálas termetű szabeusok meghódolnak neked, a tieid lesznek, és bilincsbe verve követnek. Leborulnak és könyörögnek: „Csak nálad van Isten s rajta kívül nincsen más, más isten nem létezik.” 15Valóban, nálad rejtőzött el az Isten, Izrael Istene és Szabadítója. 16Megszégyenülnek és megalázódnak, akik szembeszállnak veled, s akik bálványokat csinálnak, mind szégyent vallanak. 17De Izrael szabadulást talál az Úrban, megszabadul mindörökre. Megszégyenülés és megaláztatás nem ér már titeket többé soha.

Nyilvánvaló az Úr műve

18Mert ezt mondja az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki megalkotta és létrehozta, s fenn is tartja a földet, mert nem a zűrzavarnak teremtette, hanem hogy lakjanak rajta: „Én vagyok az Úr és nincsen más. 19Nem titokban beszéltem, nem valami sötét zugában a földnek. Nem azt mondtam Jákob nemzetségének: A zűrzavarban keressetek! Én, az Úr az igazságot mondom, és az igazat hirdetem nektek.

Az Úr a mindenség Istene

20Gyűljetek egybe, gyertek és lépjetek elő mind, akik a nemzetek közül megmenekültetek. Mind esztelenek, akik fából faragott bálványokat hurcolnak magukkal, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem tud segíteni rajtuk. 21Fejtsétek ki és hozzátok elő érveiteket, sőt tanácskozzátok meg együtt: Ki hirdette ezt régtől fogva, s ki mondta meg már jó előre? Nemde én, az Úr? És rajtam kívül nincsen más; igazságos Isten és Szabadító nincsen rajtam kívül. 22Térjetek hozzám és megszabadultok, ti, határai a földnek, mind! Mert én vagyok az Isten, és nincsen más. 23Megesküszöm önmagamra, igaz beszéd fakad ajkamon, egy visszavonhatatlan szó: Előttem hajlik meg minden térd, és rám esküszik minden nyelv. 24Ezt mondják majd: Csak az Úrban van üdvösség és erő. Hozzá térnek megszégyenülve mind, akik lázadoztak ellene. 25Ám Izraelnek minden nemzetsége győzelmet és dicsőséget arat az Úrban!”

Bel bukása.

46 1Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. 2De leroskadnak, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak. 3„Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. 4Én öregkorotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.

Az Úrhoz nincs hasonló

5Kivel vethettek egybe és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok? 6Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak előtte és imádják. 7Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványra, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről, ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit.

Az Úr irányítja a jövőt

8Gondoljatok erre és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! 9Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló. 10Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. 11Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek, mihelyt eltervezem, már végre is hajtom. 12Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem. 13Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.”

 

Péld 25,15-28

15A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot. 16Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod. 17Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl. 18Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz. 19Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy. 20Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. 21Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! 22Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. 23Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat. 24Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. 25Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból. 26Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt. 27Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak! 28Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.

 

1Kor 15,1-28

III. FELTÁMADÁS

A halottak feltámadása.

15 1Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. 2Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé. 3Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, 4eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. 5Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. 6Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. 7Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. 8Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. 9Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. 11Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé. 12Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? 13Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. 15Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 16Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. 20De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. 21Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. 22Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. 23Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. 24Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. 25Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. 26Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”. 27Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

 

Sumner Beach, Christchurch, NZ
Sumner Beach, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑