Október 31. – 245. nap

 

Iz 39-40

Követség Babilonból.

39 1Abban az időben Babilon királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegségéről és felépüléséről. 2Hiszkija megörült neki, és megmutatta a követeknek a kincstárát: az ezüstöt és az aranyat, a fűszereket és az illatos olajokat, minden fölszerelését, s ami csak található volt a raktáraiban, azt mind. Nem akadt semmi, amit Hiszkija meg ne mutatott volna nekik, sem a palotájában, sem egész országában. 3Akkor Izajás próféta elment Hiszkijához és megkérdezte: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?” Hiszkija így válaszolt: „Egy távoli országból, Babilonból jöttek.” 4Izajás tovább kérdezett: „És mit láttak a palotádban?” „Mindent láttak, ami csak van a palotámban – válaszolta Hiszkija. Nincs semmi kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.” 5Erre Izajás így szólt hozzá: „Halld a Seregek Urának szavát! 6Eljön az idő, amikor ami palotádban található, s amit őseid a mai napig gyűjtöttek, azt mind elhurcolják Babilonba. Semmi sem marad itt – azt mondja az Úr. 7Sőt még fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, arra választanak ki néhányat, hogy szolgák legyenek Babilon királyának palotájában.” 8Ám Hiszkija azt mondta erre Izajásnak: „Az Úr szava, amelyet tudattál velem, kedvező.” Magában ugyanis ezt gondolta: „Amíg én élek, addig úgyis béke lesz és biztonság.”

II. VIGASZTALÁSOK KÖNYVE

A próféta meghívása

40 1„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” – ezt mondja Istenetek. 2„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” 3Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” 6Egy hang megparancsolja: „Hirdesd!” Erre megkérdezem: „Mit hirdessek?” „Minden test olyan, mint a fű, és minden szépsége, mint a mező virága. 7Kiszárad a fű, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. – Valóban, olyan a nép, mint a fű! – 8Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad.”

Jövendölés az Isten megjelenéséről

9Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek! 10Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Győzelmének jutalma halad a nyomában, előtte meg a győzelmi jelvények. 11Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.

Isten csodálatos nagysága

12Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyőjén? 13Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással? 14Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét? 15Lám, a nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem. 16Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendők égőáldozatnak. 17A nemzetek mind semmik a színe előtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében. 18Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla? 19A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranyműves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá. 20Az ügyes képfaragó művész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebből állít bálványt, nehogy meginogjon. 21Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettől fogva? Nem tudtok a föld teremtéséről? 22Ő az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok előtte, mint a sáskák. Ő terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat. 23Ő az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit. 24Alighogy elülteti, alighogy elveti őket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fúj, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja őket. 25„Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?” – mondja a Szent. 26Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Ő, aki elvezeti seregüket, megszámolja őket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.

A gondviselés hatalma

27Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: „Sorsom el van rejtve az Úr elől, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét”? 28Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen. 29Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. 30Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. 31De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.

 

Péld 24,1-22

24 1A gonosz emberekre ne nézz irigy szemmel, és ne vágyakozz velük együtt lenni! 2Az ilyenek szíve erőszakot tervez, az ajkuk meg csalárdságot beszél. 3Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani. 4A tudás tölti meg a kamrákat minden jóval, ami drága és kívánatos. 5Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett. 6Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet. 7A bolondnak a bölcsesség korallból van, s a városkapunál ki sem nyitja a száját. 8Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (az emberek). 9Bűn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól. 10Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján. 11Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba! 12Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek. 13Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak. 14Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed. 15Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét! 16Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes. 17Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik. 18Hátha meglát az Úr és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját! 19A gonosztevők miatt ne gerjedj haragra, és a gonoszok miatt ne bosszankodj! 20Mert nincsen jövője a gonosztevőnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik! 21Fiam, tiszteld az Urat és a királyt; sem egyik, sem másik ellen ne lázadj fel! 22Mert hirtelen pusztulás jöhet tőlük, és megsemmisíthet váratlanul mind a kettő.

 

1Kor 13

A legkiválóbb adomány a szeretet

13 1Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 2Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. 3Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. 4A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. 5Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. 6Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. 7Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 8S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. 9Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. 10Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. 11Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. 12Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. 13Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑