Október 30. – 244. nap

 

Iz 37-38

Izajás megnyugtatja a királyt.

37 1Amikor Hiszkija király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, és elment az Úr templomába. 2Majd elküldte Eljákim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok közül a véneket, akik szintén zsákruhába öltöztek, Izajás prófétához, Ámoc fiához. 3Így szóltak hozzá: „Ezt üzeni Hiszkija: Ez a nap a szorongattatás, a büntetés és a megszégyenülés napja, mert eljött a magzatok megszülésének az ideje, de nincs erő a szülésre. 4De talán meghallja az Úr, a te Istened a főpohárnok szavait, akit ura, az asszírok királya azért küldött ide, hogy gyalázza az élő Istent, és talán bosszút áll az Úr, a te Istened azokért a szavakért, amelyeket hallott. Te magad meg imádkozzál a maradékért, amely még megvan.” 5Amikor Hiszkija király szolgái elmentek Izajáshoz, 6az így válaszolt nekik: „Mondjátok meg uratoknak: Ezt üzeni az Úr: Ne félj azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái gyaláztak! 7Íme, egy lelket adok bele; hírt hall és visszatér országába, aztán majd a saját országában juttatom kardélre.”

A főpohárnok visszatér urához.

8A főpohárnok visszatért, és Libnánál találta Asszíria királyát, amint épp ostromolta. Meghallotta ugyanis a főpohárnok, hogy a király elvonult Lachisból, 9mert jelentették neki Tirhakáról, Kus királyáról: „Kivonult, hogy ismét harcba szálljon veled!”

Újabb beszámoló Szancherib követségéről.

Szancherib akkor újra követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: 10„Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Nehogy csalódj Istenedben, akiben bizakodol, azt gondolván, hogy nem kerülhet Jeruzsálem az asszírok királyának a kezére! 11Jól tudod, hogyan bántak el Asszíria királyai minden országgal: betöltötték rajtuk az átkot. Hát akkor te hogy szabadulhatnál meg? 12Vajon megszabadították-e isteneik azokat a nemzeteket, amelyeket atyáim elpusztítottak: Gozant, Háránt, Recefet és Éden népét Tel-Básárban? 13Hol van Hamat királya, Arpád királya, Szefarvajim, Hena és Avva királya?” 14Amikor Hiszkija átvette a követek kezéből a levelet és elolvasta, fölment az Úr házába és ott az Úr elé tárta. 15Így imádkozott Hiszkija az Úrhoz: 16„Seregek Ura, Izrael Istene, te a kerubok fölött trónolsz. Egyedül te vagy a föld minden országának Istene; te alkottad az eget és a földet. 17Fordítsd ide, Uram, a füled és halld; nyisd ki, Uram, a szemed és lásd; halld meg Szancherib szavait, amelyeket üzent, hogy gyalázza az élő Istent. 18Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztítottak minden nemzetet országukkal együtt, 19isteneiket meg tűzre vetették, mert hiszen nem voltak istenek, csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, így elpusztíthatták őket. 20Most tehát Urunk, Istenünk, szabadíts ki minket a kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy csak te vagy Isten, az Úr.”

Izajás közbenjár.

21Akkor Izajás, Ámoc fia, üzenetet küldött Hiszkijának: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél. 22Ez az a szó, amelyet az Úr kimondott rá: Megvet és csúfot űz belőled Sionnak szűzi leánya; a hátad mögött a fejét rázza Jeruzsálem leánya. 23Kit gyaláztál és kit káromoltál? És kire vetetted gőgös tekinteted? Izrael Szentjére! 24Szolgád szájával az Urat gyaláztad. Azt mondtad: Töméntelen szekeremmel fölmentem a magas hegyekre, a Libanon csúcsára. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit. A legtávolibb zugába is eljutottam, fáinak sűrű erdejébe. 25Kutakat ástam ott, és így más vizét ittam. Lábammal taposva kiszárítottam Egyiptom minden folyóvizét. 26Hallod-e? Már régóta elterveztem, régtől fogva elhatároztam, és most végre is hajtom! Arra rendeltelek, hogy erős városokat romhalmazzá tégy. 27Lakóik tehetetlenül megrémültek és megszégyenültek. Olyanok lettek, mint a mezei fű, mint a zöld pázsit, mint a háztetők és a sivatag füve a keleti szélben. 28Tudok róla, ha fölkelsz, s ha leülsz, jártadat, keltedet jól ismerem. 29Mivel ellenem lázadtál, és kevélységed a fülemig hatolt: azért karikát teszek az orrodba, zablát a szádba, és úgy vezetlek vissza azon az úton, amelyen idejöttél.

Jel Hiszkija számára

30Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét. 31Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül. 32Mert egy maradék rajzik ki Jeruzsálemből, akik életben maradtak, a Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete viszi ezt végbe.

Jövendölés Asszíria sorsáról

33Ezért az Úr ezt mondja Asszíria királya felől: Nem hatol be ebbe a városba, nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg és sánccal se veszi körül. 34Azon az úton, amelyen idejött, visszatér; a városba be nem hatol – ezt mondja az Úr. 35Mert oltalmazom ezt a várost és meg is szabadítom, magamért és szolgámért, Dávidért.”

Szancherib bűnhődése.

36Még azon az éjszakán kivonult az Úr angyala, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Reggel, ébresztőkor mind ott feküdtek holtan. 37Erre Szancherib fölkerekedett és elvonult. Visszatért hazájába és Ninivében maradt. 38Egyszer, amikor éppen istenének, Niszroknak templomában imádkozott, fiai, Adrammelech és Szarecer kardot döftek bele. Aztán Ararát földjére menekültek. Fia, Azarhaddon követte a trónon.

Hiszkija betegsége és gyógyulása.

38 1Abban az időben Hiszkija halálosan megbetegedett. Ámoc fia, Izajás próféta elment hozzá és így szólt: „Ezt mondja neked az Úr: Rendezd el ügyeidet, mert nemsokára meghalsz, s nem maradsz életben.” 2Erre Hiszkija arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: 3„Emlékezz, Uram, hogy hűségesen és egész szívvel jártam színed előtt, és azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Hiszkija. 4Ekkor az Úr így szólt Izajáshoz: 5„Menj, és mondd meg Hiszkijának: Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam könyörgésedet, és figyelembe vettem könnyeidet, úgyhogy meggyógyítalak: három nap múlva fölmész az Úr templomába és tizenöt esztendővel megtoldom életedet. 6Megmentelek Asszíria királyának kezétől, sőt ezt a várost is megoltalmazom.” 6Majd így rendelkezett Izajás: „Hozzatok ide egy fügés kalácsot, tegyétek rá a daganatra, s meg fog gyógyulni.” 6Hiszkija ekkor megkérdezte: „Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?” Izajás így válaszolt: 7„Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát: 8Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsőfokokon, vagyis tíz fokkal.” Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.

Hiszkija hálaéneke

9Hiszkijának, Júda királyának éneke, amikor felépült betegségéből: 10Így szóltam: Életem napjainak közepén kell alászállnom az alvilág kapuihoz, életem hátralevő éveitől megrabolva. 11Azt gondoltam: Nem látom többé az Urat az élők földjén. És nem láthatok senkit azok közül, akik a földet lakják. 12Sátramat lebontják és elveszik tőlem, mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok. Életemet, mint a takács, felgöngyölöd, hogy aztán levághasd a szövőszékről. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. 13Siránkozom egészen reggelig, hogy mint az oroszlán, összetöri minden csontomat. Még mielőtt az éj felváltja a nappalt, már végzel velem. 14Mint a fecskefióka, úgy csipogok, nyögdécselek, mint a galamb. Szemem bágyadtan tekint a magasba: Végy gondjaidba, légy segítségem! 15Mit is mondjak neki? Miről beszéljek vele? Ő tette ezt mind velem. Egész életemben dicsőítelek minden szenvedésemért! 16Uram, érted él a szívem, és a lelkem is csak érted él. Meggyógyítottál és hagyod, hogy éljek, 17még szenvedésem is áldássá vált. Megszabadítottad lelkemet a pusztulás verméből. Hátad mögé vetetted minden vétkemet. 18Mert az alvilág nem dicsőít téged, és a halál nem magasztal; akik a sírgödörbe szállnak, már nem bíznak hűségedben. 19Csak aki él, az magasztal, ahogy ma én magasztallak. Az apák hirdessék fiaiknak a hűségedet. 20Uram, siess segítségemre! És engedd, hadd zengjük zsoltárainkat életünknek minden napján, az Úr házában.

 

Péld 23,19-35

19Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton. 20Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban. 21Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik. 22Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett. 23Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot! 24Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője. 25Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült! 26Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben. 27A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút. 28Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja. 29Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme? 30Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni. 31Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember, 32végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera. 33Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél. 34Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél. 35„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem! 36Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!”

 

1Kor 12

A Szentlélek kegyelmi adományai.

12 1Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. 2Emlékeztek, hogy amikor még pogányok voltatok, hogyan hajszoltak benneteket ellenkezést nem tűrve a néma bálványok elé. 3Ezért értésetekre adom, hogy aki Isten Lelke által szól, az egy sem mondja: „Átkozott legyen Jézus.” De azt sem mondhatja senki: „Jézus az Úr”, csak a Szentlélek által. 4A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. 5A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. 6Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. 7A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. 8Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, 9a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. 10Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. 11Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

Az Egyház Krisztus teste.

12A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. 14Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 16Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 17Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 21A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” 22Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. 23Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, 24a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, 25hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. 26Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. 27Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. 28Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. 29Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal 30és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? 31Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

 

dav

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑