Október 29. – 243. nap

 

Iz 35-36

Isten szabadulást hozó ítélete

35 1Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon! 2Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk ragyogó fönségét. 3Erősítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! 4Mondjátok a csüggedt szívűeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” 5Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. 6Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban. 7A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellő fű és nád terem… 8És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta. 9Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta, 10akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.

FÜGGELÉK

Szancherib hadjárata.

36 1Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket. 2Akkor az asszírok királya elküldte főpohárnokát Lachisból Hiszkija királyhoz Jeruzsálembe, egy nagy hadsereggel. A főpohárnok ott táborozott le a Felső-tó vízvezetéke mellett, a Kalló-mezőre vivő úton. 3Oda ment ki hozzá Eljákim udvarnagy, Hilkija fia, továbbá Sebna, az írnok és Joách, Aszaf fia, a jegyző. 4A főpohárnok azt mondta nekik: „Mondjátok meg Hiszkijának, hogy ezt üzeni a nagykirály, Asszíria királya: Miben bízol annyira? 5Azt gondolod tán, hogy a puszta szavak érnek annyit, mint a haditerv és a katonai erő? Kire támaszkodol, hogy föl mersz ellenem lázadni? 6Bizonyára Egyiptomban, ebben a törött nádszálban bizakodol, amely áthatol annak a kezén, aki rá támaszkodik, és keresztülszúrja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya azoknak, akik benne bíznak. 7Lehet, hogy azt mondjátok nekem: Mi az Úrban, Istenünkben bizakodunk. De hát nem ő az, akinek a magaslatait és az oltárait Hiszkija lerombolta, aztán meghagyta Júdának és Jeruzsálemnek: Csak ez előtt az oltár előtt imádkozzatok!? 8Nos hát, gyere át uramhoz, az asszírok királyához és fogadj vele: Adok neked kétezer lovat, ha kiállítod hozzájuk a lovasokat. 9Hogy akarsz csak egyet is elűzni uramnak akár legkisebb szolgái közül is? Mégis Egyiptomban bizakodol, a szekerekben és a lovasokban. 10Aztán talán nem az Úr akaratából vonultam fel erre a földre, hogy elpusztítsam? Bizony, maga az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen és pusztítsd el!” 11Ekkor Eljákim, Sebna és Joách így szóltak a főpohárnokhoz: „Kérünk, beszélj hozzánk, szolgáidhoz arám nyelven, mert úgy is értünk. Ne júdai nyelven szólj hozzánk itt a nép füle hallatára, amely a várfalon van.” 12De a főpohárnok azt mondta: „Azt hiszitek, azért küldött ide uram, hogy csak uratokhoz és hozzátok intézzem ezeket a szavakat? Nem, hanem inkább azokhoz az emberekhez küldött, akik ott ülnek a várfalon, és akiknek majd veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk!” 13Akkor a főpohárnok felállt, és júdai nyelven hangosan odakiáltotta: „Halljátok a nagykirálynak, Asszíria királyának a szavait! 14Ezt üzeni nektek a király: Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, mert hisz nem lesz ereje hozzá, hogy megmentsen titeket. 15S azt se engedjétek, hogy az Úrral vigasztaljon benneteket Hiszkija, ilyeneket mondván: Bízzatok az Úrban, mert ő biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezére. 16Ne hallgassatok Hiszkijára! Mert ezt üzeni nektek Asszíria királya: Kössetek velem békét, s adjátok meg magatokat! Akkor mindenki saját szőlője és saját fügefája termését eheti, és mindenki a maga kútja vizét ihatja, 17amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amely hasonló a tiétekhez, gabonát és bort termő föld, kenyeret és szőlőt adó föld. 18Ne hagyjátok, hogy Hiszkija félrevezessen benneteket, ilyeneket mondván: Az Úr megszabadít minket! Vajon kiszabadította-e országát egy nemzetnek az istene is az asszírok királyának kezéből? 19Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvajim istenei? Hol vannak Szamária földjének istenei? Azok tán megmentették Szamáriát? 20Akad-e ezeknek az országoknak az istenei közt csak egy is, aki megmenthette országát hatalmamtól? Hát akkor hogy tudná az Úr megmenteni Jeruzsálemet kezemtől?” 21Erre ők csak hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király megparancsolta: Ne válaszoljatok neki! 22Aztán Hilkija fia, Eljákim udvarnagy és Sebna, az írnok, meg Aszaf fia, Joách, a jegyző visszatért Hiszkijához. Megszaggatták ruhájukat, és úgy jelentették neki a főpohárnok szavait.

 

Péld 23,1-18

23 1Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van. 2És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél. 3Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne. 4Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le! 5Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe. 6Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire! 7Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled. 8Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat. 9A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat. 10Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére! 11Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened. 12A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled. 13A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered! 14Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét. 15Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök, 16és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes. 17Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább mindennap az Úr félelmében! 18Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek.

 

1Kor 11,17-34

Az Oltáriszentség ünneplése.

17A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. 18Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. 19Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek. 20Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, 21hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. 22Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket. 23Én ugyanis az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, 24hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” 25Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” 26Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. 27Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. 28Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, 29mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. 30Ezért sokan gyöngék és betegek közületek, többen pedig meghaltak. 31Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. 32Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál, hogy ezzel a világgal együtt el ne kárhozzunk. 33Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. 34Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.

 

Wilowbank, Christchurch, NZ
Wilowbank, Christchurch, NZ

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑