Október 28. – 242. nap

 

Iz 33-34

Bizalom az Úrban.

33 1Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak. 2Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején. 3Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek, 4és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott. 5Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal. 6Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.

Az Úr közbelép

7Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak. 8Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket. 9Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa. 10Most fölkelek – mondja az Úr –, felállok és fölemelkedem. 11Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket. 12A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben. 13Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! 14Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? 15Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: 16az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.

A dicsőséges jövő

17Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át. 18Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat? 19Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni. 20Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el. 21Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. 21Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta. 22Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. 23 23Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. 24Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok – a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.

Az Edomra váró ítélet

34 1Gyertek ide, népek és halljátok! Figyeljetek, ti nemzetek! Hallja a föld, s ami betölti, a földkerekség, s minden ami csak rajta él! 2Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti őket. 3A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükből bűz csap fel, vérüktől szinte megolvadnak a hegyek, 4s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölődnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szőlő, s mint a fügefáról a levél. 5Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam. 6Az Úr kardja jóllakik vérrel, s meghízik a hájon, a bárányok és kosok vérén, a bakok veséjének kövérén. Mert az Úr áldozatot rendez Boszrában, és nagy öldöklést Edom földjén. 7De ökrök helyett nemzetek hullnak el, és bikák helyett harcosok, egy egész sereg. Földjük megittasodik a vértől és poruk csöpögni fog a hájtól. 8Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezőjének. 9Patakjai szurokká változnak, a pora kénkővé, és földje égő szurokká lesz… 10Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékről nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki. 11Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. A megsemmisülés mérőzsinórját feszíti ki fölé az Úr, és a pusztaság mérőónját. 12Szörnyetegek laknak majd arra, fejedelmei sem lesznek többé, királyt többé ott ki nem kiáltanak, főemberei mind semmivé lesznek. 13Bojtorján nő majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája. 14Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szőrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet. 15Ott fészkel majd a vipera és tojást rak, melegíti és ki is költi őket. Keselyűk gyűlnek oda, 16ott lesz a találkozóhelyük. 16Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek közül, mert ajka rendelte így, 16és lelke gyűjtötte egybe őket. 17Maga vetett sorsot mindnyájuknak, keze osztotta ki nekik mérőzsinórral a földet. Az övék is lesz az mindörökre, és nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.

 

Péld 22,17-29

III. A BÖLCSEK MONDÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE

17A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket, 18mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának. 19Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra. 20Nemde, harminc mondást írtam fel számodra, (tele) jótanáccsal és tudománnyal; 21hogy az igazságot taníthasd, és megbízható feleletet adj, ha kérdeznek? 22Ne foszd ki a szegényt, azért mert szegény, s azt, akit elnyomnak, ne bántsd a kapunál! 23Mert az Úr intézi ügyüket, és elveszi azok életét, akik kifosztották őket. 24Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz. 25Hátha eltanulod különben útjait, és kelepcét állítasz a saját életednek. 26Ne tarts azokkal, akik kezüket adják, akik adósságért jótállást vállalnak. 27Hogyha semmid sem lesz, amiből fizetnél, még az ágyadat is elviszik alólad. 28Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg. 29Ha olyan férfit látsz, aki fürgén intézi a dolgát, az a királyoknak lesz majd a szolgálatára, nem a kicsiket fogja szolgálni.

 

1Kor 11,1-16

11 1Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Utasítások az istentisztelettel kapcsolatban.

2Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek. 3Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. 4Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. 5S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. 6Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. 7A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. 8Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. 9S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. 10Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel. 11Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, 12mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van. 13Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? 14Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik? 15Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. 16Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑