Október 25. – 239. nap

 

Iz 27-28

27 1Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.

Az úr szőlője

2Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: 3Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. 4Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám. 5Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.

Jákob bocsánatot nyer, az elnyomó megbűnhődik

6Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. 7Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? 8Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. 9Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. 10Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. 11Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.

Jövendölés

12Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai. 13Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.

5. BESZÉDEK IZRAELRŐL ÉS JÚDÁRÓL

Figyelmeztetés Szamáriához

28 1Jaj az efraimi részegek büszke koronájának, ragyogó ékessége hervadó virágának, amely a bortól tántorgók termékeny völgye felett van. 2Íme, egy erős és hatalmas férfit küld az Úr, aki, mint a jeges förgeteg, mint a romboló szélvész, és mint a hatalmas vizek áradata, lerántja őket hatalmával a földre. 3Akkor lábbal tiporják majd az efraimi részegek büszke koronáját, 4és ragyogó ékességének büszke koronája, amely a termékeny völgy felett van, úgy jár majd, mint a korán érő füge: ha valaki meglátja, nyomban kezébe veszi és megeszi. 5Azon a napon a Seregek Ura lesz dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja népe maradékának. 6Ő tölti el igazságos szellemmel azt, aki törvényt ül, és bátorsággal azt, aki az ellenséget a kapuig visszaűzi.

A papok és a hamis próféták ellen

7Még ezek is tántorognak a bortól, és szédelegnek a mámorító italtól. A papok és a próféták támolyognak az italtól, a bor áldozataként; az erős ital elkábítja őket. Inognak, amikor látomást látnak, és bizonytalanok, ha ítéletet kell hozni. 8Igen, minden asztal tele van okádékkal, egy csöpp hely sem marad tőlük tisztán. 9„De kit akar az ilyen tudásra tanítani? Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást? A csecsemőknek, akiket éppen elválasztottak, akiket csak most vettek el anyjuk kebelétől. 10Ilyeneket mondogatva: Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám.” 11Igen, ilyen dadogó szavakkal és idegen nyelven szól majd e néphez, 12ő, aki így beszélt hozzájuk: „Ez a nyugalom, hagyjátok az elfáradtat megnyugodni. Ez a megnyugvás.” De ők nem akarták meghallani, 13ezért így szól hozzájuk az Úr: „Szav laszav, szav laszav, kav lakav, kav lakav, zeér sám, zeér sám.” Hogy útjukon hanyatt essenek, összetiporják őket, tőrbe akadjanak, és fogságba jussanak.

Gonosz tanácsadók ellen

14Halljátok az Úr szavát, ti gúnyolódók, akik népemen uralkodtok Jeruzsálemben! 15Ti ezt mondjátok: „Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk.”

Jövendölés

16Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr: „Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet. Aki hisz, nem inog meg, 17és a jogot teszem mérőónná, az igazságot mérővesszővé.”

A gonosz tanácsadók elleni jövendölés folytatása

De a hazugság menedékét jégeső söpri el, és vizek árasztják el a várát. 18Semmivé lesz a halállal kötött szövetségtek, s szerződéstek az alvilággal nem lesz tartós. Mert eljön a pusztító, suhogó ostor, s összezúz benneteket. 19Valahányszor eljön, elér titeket. Mert eljön majd reggelenként, sőt éjjel is, nappal is eljön. Micsoda rémületet fog majd kelteni, ha egyáltalán lesz, aki megérti jelentését! 20Az ágy rövid lesz arra, hogy kinyújtózzanak benne, és keskeny a takaró a betakarózásra. 21Valóban, mint egykor a Perazim hegyén, fölkel az Úr, és mint egykor Gibeon völgyében, úgy fog haragudni, hogy végbevigye művét, amely szokatlan lesz, hogy befejezze művét, amely hallatlan lesz. 22Hagyjátok hát abba a gúnyolódást, mert különben bilincseitek még szorosabbak lesznek. Mert hallottam az ítéletet: az egész földre pusztulást hoz az Isten, a Seregek Ura.

Példabeszéd a földművesről

23Figyeljetek ide s halljátok meg szavamat, figyeljetek, s értsétek meg beszédemet! 24Vajon mindig szánt-e a szántóvető, mindig hasogatja és boronálja a földjét? 25Nemde, ha elegyengeti a föld színét, kaprot szór bele, elhinti a köményt, és vet a sorba búzát meg árpát, a szélére meg kölest. 26Erre az okosságra Isten nevelte, Ő tanította így. 27Mert nem cséplőszánnal csépelik a kaprot és nem járatják a szekér kerekét a kömény felett; hanem a kaprot vesszővel verik ki, és bottal a köményt. 28Hát csépléskor összetörik-e a búzát? Nem, hiszen aki csépel, nem csépel örökké. És bár hajtja rajta szekere kerekét, csak kiveri belőle a szemet, de össze nem töri. 29Ez is a Seregek Urától való: Mert csodálatos az ő tanácsa, és bölcsessége mindent felülmúl.

 

Péld 21,1-16

21 1A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja. 2A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója. 3Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat. 4A szemek kevélysége, a szív pökhendisége, a gonosz lámpása: bizony csupa bűn. 5A szorgalmas tervei biztos nyereséget szereznek, de a mohónak minden vágya csődbe vezet. 6Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja. 7A rosszakat lerántja erőszakos tettük, mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni. 8A bűnbe esett ember útja tekervényes, de a tisztának egyenes a tette. 9Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. 10Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat. 11Bűnhődnie kell a gonosznak, hogy bölcs legyen a balga, de a bölcs okul, ha felvilágosítják. 12Az igaz a gonosznak házát kioktatja, amikor a gonoszokat gáncsolja a rosszban. 13Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg. 14A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt. 15Igazságot tenni öröm az igaznak, de nagy ijedelem a gonosztevőknek. 16A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni.

 

1Kor 9

Az apostol példája és önzetlensége.

9 1Vajon nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Nem láttam Urunkat, Jézust? Nem vagytok-e az én művem az Úrban? 2Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek az vagyok, hiszen apostolságomnak ti vagytok a pecsétje az Úrban. 3Ezzel igazolom magam azok előtt, akik felelősségre vonnak. 4Nincs jogunk az evéshez és iváshoz? 5Nincs jogunk ahhoz, hogy asszony nővért magunkkal vigyünk, mint a többi apostol és az Úr testvérei vagy Kéfás is teszi? 6Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk mentesülni a kétkezi munkától? 7Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? 8Talán csak emberi megfontolásból mondom ezeket, nem így nyilatkozik a törvény is? 9Hiszen Mózes törvényében ez áll: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Talán az ökörre van az Istennek gondja, 10s nem inkább értünk mondja ezt? Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből. 11Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk? 12Ha mások rendelkezhetnek veletek, nekünk nincs több jogunk hozzá? De nem élünk jogunkkal, hanem elviselünk mindent, csak hogy gátat ne vessünk Krisztus evangéliumának. 13Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? 14Éppen így rendelte az Úr is, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. 15Én azonban mindebből semmit sem élveztem. De nem azért írom, hogy ezután így legyen, hiszen jobb meghalnom, semhogy valaki lerontsa jóhíremet. 16Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot. 17Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. 18Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, s ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal. 19Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. 20A zsidók előtt zsidóvá váltam, hogy megnyerjem a zsidókat. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem – noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve –, csak hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alárendeltjei. 21Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll – pedig nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényének vagyok alárendelve –, csak hogy megnyerjem a törvény alá nem rendelteket. 22A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. 23Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne. 24Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! 25A versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. 26Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, 27és rabságba vetem testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.

 

Tekapo, NZ
Tekapo, NZ

 

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑