Október 24. – 238. nap

 

Iz 25-26

Hálaadó imádság

25 1Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. 2Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha. 3Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. 4Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. 5Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.

A messiási lakoma

6A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. 7És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. 8Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. 9Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! 10Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. 11És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. 12Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.

Győzelmi ének.

26 1Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. 2Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, 3amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma. 4Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla! 5Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, 6úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.

Zsoltár

7Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted. 8Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk. 9Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensőmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot. 10Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. 11Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. 12Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk. 13Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. 14A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. 15Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait! 16A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. 17Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed előtt. 18Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. 19Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.

Jövendölés

20Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. 21Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.

 

Péld 20,16-30

16Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért – végy tőle zálogot! 17A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája. 18Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút! 19A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját. 20Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása. 21Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás. 22Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít. 23A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg. 24A férfi lépteit az Úr irányítja – ember hogyan érthetné az útját? 25Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni. 26A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk. 27Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába. 28A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját. 29Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük. 30Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.

 

1Kor 8

Az áldozati hús fogyasztása.

8 1A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag tudjuk, hogy mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk. A tudás azonban felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. 2Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. 3Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. 4Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. 5Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, 6nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. 7De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. 8Az étel ugyanis nem tesz kedvesebbé Isten előtt. Ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, de ha eszünk, azzal sem nyerünk. 9Arra azonban ügyeljetek, hogy szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok. 10Ha tehát valaki a bálványtemplom asztalánál látja azt, akiben megvan a tudás, mivel lelkiismerete téves, nemde felbátorodik arra, hogy bálványhúst egyék? 11Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. 12Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. 13Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

 

"Pig blood cake" - Taipei, Taiwan
“Pig blood cake” – Taipei, Taiwan

Hozzászólások letiltva.

Create a website or blog at WordPress.com , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑